Az Egy kosaras naplója című filmben nyújtott alakítása minden kétséget kizáróan alátámasztja ezt az állítást, de nézzük meg egy kicsit közelebbről az 1990-es évek egyik kultfilmmé vált életrajzi filmjét!
Jim Carroll költő, punk, élsportoló és heroinfüggő is volt már életében, 2009-ben, hatvanévesen hunyt el szívrohamban. A legtöbben valószínűleg az Egy kosaras naplója filmből ismerhetik, melynek forgatókönyvét saját feljegyzéseiből, naplójából írta 1995-ben.
A napló már 1978-ban megjelent, de az igazi áttörést természetesen a film hozta meg, melyben Leonardo DiCaprio alakította Carrollt. Népszerű legenda, miszerint eredetileg River Phoenixnek adták a főszerepet, de már nem tudta eljátszani tragikus, hirtelen halála – drogtúladagolása – miatt, azonban ez nem igaz. Tény, hogy a fiatal színész nagy rajongója volt a könyvnek, a főszerepet mégis visszautasította, mivel a főhős a filmben 15 éves volt, Phoenix pedig túl öregnek érezte magát egy gimnazista karakter eljátszásához. Ő azt szerette volna elérni, hogy a filmben több felnőtt szereplő legyen, így az egyiket játszhatta volna ő. Sajnos halála miatt ez már nem teljesülhetett: 1993-ban, a Johnny Depp résztulajdonában lévő Viper Room nevű szórakozóhely előtt halt meg kábítószer-túladagolásban.
A film Jim Carroll igaz történetét meséli el: a gimnazista fiú nagy kosárlabda-tehetség volt, nagyszerűen játszott, viszont a sport mellett volt még egy szenvedélye: a kábítószer. Szipuzással kezdődött minden, aztán ő és a barátai kipróbálták a heroint. Először csak havi egyszer, aztán heti egyszer, végül teljesen belecsúsztak a dologba, és azt a nem kevés pénzt, amibe a drog került, először lopásokkal szerezték meg, majd Jim egyre durvább dolgokba ment bele, és a végén prostituáltként kereste meg a napi adagra valót.
Hogy DiCaprio minél hitelesebben tudja eljátszani a drogfüggő szerepét, egy drogkonzultánst is hívtak a filmes stábba. A színész később a The Los Angeles Times egyik újságírójának előadta, hogy mit „tanult” a konzultánstól:
„A hang: lejjebb mész egy oktávval. Még ha fel is emeled a hangod, az olyan legyen, mintha egy béka lenne a torkodban. Nem szükségszerű fáradtnak lenned. Nem szükségszerű részegnek kinézned. Valami olyasmi, mintha a tested elzselésedne, és az összes csontod és mindened teljesen lenyugszik. Csak azt érzed, hogy béke van. Állítólag. Én nem tudom. Soha nem csináltam. Világos?”
Tökéletes választás volt a szerepre, bár először Jim Carroll azt sem tudta, hogy kicsoda DiCaprio. Az író egy interjúban azt mondta, hogy tényleg fogalma sem volt az ifjú színészről, ám Carroll már akkor meglátta benne a tehetséget, amikor bemutatták neki, érezte, hogy nagyon erőteljes a jelenléte, és tudta, hogy jó választás a szerepre. Jim Carroll egyébként egy cameo erejéig szintén szerepel a filmben: a filmbéli Jim a metróaluljáróban beszélget vele. DiCaprio minél jobban meg szerette volna ismerni Carrollt, ezért eljárt vele felolvasásokra is.
Meg kell említenünk még a film nagyszerű zenéjét is, amiben részben „felelős” Jim Carroll: punkegyüttesét a Jim Carroll Bandet 1978-ban alapította többek között Patti Smith támogatásával. A zenekar segített a költőnek a tisztulási folyamatban, és segített neki nem visszaesni a heroin rabságába. A new wave/punk rockot játszó együttes egyik száma, a People Who Died szerepel a film zenéi között, de ugyanezt a számot hallhatjuk az E.T. - A földönkívüli című filmben, a Holtak hajnalában és a Tuff Turf c. akciófilmben is. Az Egy kosaras naplója ezen kívül is tele van jó zenékkel: P.J. Harvey, The Cult, Flea, The Doors, vagy épp a Pearl Jam adják a zenei aláfestést, hogy csak a nagyobbakat említsük.
