Travolta ugyanis egy titkos küldetés során a panamai dzsungelben (el)veszett katonák után nyomoz a Kiképzőtábor (2003), de van itt drog is és sok csavar is. Talán túl sok is.
John McTiernan (Ragadozó, Drágán add az életed!, Vadászat a Vörös Októberre) sokáig volt Hollywood egyik legmegbízhatóbb iparosa, aki futószalagon szállította a kasszasikereket, bár már akkor is tudni lehetett, hogy nehéz ember – A 13. harcos (1999) forgatásáról például kirúgták, olyan rosszak voltak az első felvételek. Utolsó filmje a csavaros katonai thriller, a Kiképzőtábor (2003) volt, amit Akira Kurosawa örök klasszikusa, A vihar kapujában (1950) ihletett, amely először vezette be azt a technikát, hogy ugyanarról az eseményről minden szereplő mást állít, mi pedig nem tudjuk, ki mond igazat.
McTiernan egyébként nem halt meg, ma is él, csak egy masszív botránnyal kiírta magát a szakmából:
egy üzlettársát és a volt feleségét is illegálisan hallgatta le, amiért aztán 12 hónapot ült, és minden vagyonát lefoglalták.
Nathan West őrnagy (Samuel L. Jackson) az Egyesült Államok különleges osztagának egyik elit ranger osztagát vezeti. Az őrnagy módszerei hatékonyak, de agresszív viselkedése és heves vérmérséklete miatt sokan nem szívesen szolgálnak alatta. Egy rutinnak számító, éles lőfegyverrel való bevetés alkalmával Westnek és embereinek nyoma veszik. Csak két túlélő bukkan elő a dzsungelből, akiket egy harmadik üldöz – akit aztán önvédelemből le is lőnek. Mindketten más történetet adnak elő a nyomozásra a helyi rendész (Connie Nielsen) mellé kirendelt ex-kommandósnak (John Travolta), aki egykor szintén West alatt szolgált, és aki időközben elsőrangú kihallgató-tiszt lett. És aki nem tudja, kinek higgyen.
Merthogy itt mindenki hazudik, még a kihallgatótiszt is, de más-más okból, van, aki másvalaki, mint akinek mondja magát, mindenkinek más a motivációja, más viszi előre őket a történetben, és ha az egészet a legvégéről csévéljük vissza, akkor kiderül, hogy ennek a jelentős része csak porhintés, öncélú tekergetés, csavargatás megannyi bizonytalan tényezővel, ingatag momentummal, aminél
jóval egyszerűbben is elérhették volna az érdekeltek azt, amit akarnak.
Amit a kritikusok nem győztek kihangsúlyozni, a nézőket viszont vonzotta a kiindulópont és talán McTiernan neve is, így nem lett a dologból hatalmas bukás – de azért bukás lett. Az 50 millió dolláros költségvetésből a film csak 42,8 milliót hozott vissza, de a veszteség ennél azért nagyobb volt, mivel az alapköltségvetésbe nem szokták beleszámlálni a marketing költségeit. Csakis azoknak ajánljuk, akik bírják az olyan katonai/hadbírósági thrillereket, mint az Egy becsületbeli ügy (1992), A bátrak igazsága (1996) vagy A tábornok lánya (1999).
