Lehet a hétvégén kicsit nosztalgiázni az egyik legjobb Stephen King feldolgozással, a könyfacsaró Oscar-rekorder hajókatasztrófával és Terry Gilliam tökéletesen elszállt, mégis zseniális agymenésével.
Péntek: Stephen King: Halálsoron (1999)
Paul Edgecomb börtönőrként szolgál a Cold Mountain fegyház siralomházában a múlt század harmincas éveiben. Az E blokkban halálraítéltek várják, hogy végigmenjenek a halálsoron - a folyosón, amely a villamosszékhez vezet. A férfi úgy gondolja, már semmilyen meglepetés sem érheti, ám minden megváltozik, amikor új rab érkezik az E blokkba. Az óriás termetű fekete férfit, John Coffeyt az esküdtszék két fehér kislány meggyilkolásáért ítélte halálra. A férfi azonban egyáltalán nem tűnik gyilkosnak, sőt, egészen különös képességekkel rendelkezik. Stephen King regényéből a börtönfilm specialista Frank Darabont (A remény rabjai) rendezett elképesztő filmet, csodával, kalanddal, izgalommal és rengeteg emberséggel, különösen annak fényében, hogy halálra ítélt bűnözők és kőkemény, nem egyszer szadista hajlamú fegyőrök között járunk. A 2012-ben elhunyt Michael Clarke Duncant örökre a hatalmas John Coffey alakjával azonosítjuk, és nem mondom, hogy ez volt Tom Hanks legeslegjobb szerepe, de biztosan a legjobbak között van.
Szombat: Titanic (1997)
1912-ben indul útjára a világ legnagyobb, legelegánsabb, legbiztonságosabbnak vélt óceánjárója, a Titanic. A csodálatos hajón sokféle ember utazik, köztük Jack (Leonardo DiCaprio) és Rose (Kate Winslet), akik két teljesen különböző világból érkeztek, de mégis összehozza őket a sors. Amikor a vesztébe száguldó hajó jéghegynek ütközik, már nem csak szerelmükért, hanem az életben maradásukért is meg kell küzdeniük. A luxushajó ugyanis április 14-én este 11 óra 40 perckor - alig öt nappal azután, hogy útnak indult - jéghegynek ütközik. Április 15-én hajnali fél háromkor, kevesebb mint három órával a végzetes ütközés után pedig már az Atlanti-óceán fenekén pihen, és már most lelőhetjük a poént, szegény Jack nem menekült meg, pedig felférhetett volna arra a nyavalyás ajtóra. James Cameron gigantikus szenvedéseposzával 11 Oscar-díjat szedett össze összesen 14 nevezésből.
Vasárnap: A halászkirály legendája (1991)
Jack Lucas, a cinikus rádiós disc-jockey az egyik kijelentése hatására egy őrült mészárlást rendez felkapott bárban, majd magával is végez. Nem csoda, hogy a férfi nem tud szabadulni a lelki felelősség alól még három évvel a történtek után sem. Barátnője videókölcsönzőjében dolgozik, de inkább csak piál, míg egy nap össze nem fut egy hajléktalan bolonddal, aki megmenti az életét. Parry egykor neves professzor volt, s abban a bizonyos mészárlásban veszítette el imádott feleségét. Együtt indulnak hát el a Szent Grál keresésére, remélve, hogy megtalálják a szeretetet és a boldogságot, melyre oly régóta várnak. És, ha valakinek a Szent Grál motívum ismerős lenne, az méltán gyaníthatja a film mögött a Monthy Python társulat egyetlen amerikai tagját, Terry Gilliamet, aki Jeff Bridges és Robin Williams segítségével 4 Oscar-jelölést vihetett haza, az azóta elfeledett Mercedes Ruehl színésznő pedig meg is kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat.
