Az Oscar című kultikus vígjátékban Sylvester Stallone megmutatta, hogy nemcsak akciózni, de komédiázni is tud – nem is akárhogy.
Az 1991-es Oscar című film azt a viszonylag rövid listát gyarapítja, amin a jól sikerült remake-ek találhatók. Sőt, a még szűkebb halmaz: azok a feldolgozások, amikről talán nem is tudtad, hogy azok. Angelo Provolone viszontagságos napja ugyanis nem egy amerikai találmány: először 1967-ben készült belőle francia vígjáték, Louis de Funès-vel – ám ebben nem egy jó útra térő gengszter, hanem egy üzletember a főszereplő. Amúgy vicces belegondolni, mennyire más attitűddel bír a két színész, Funès és Stallone, s míg Sly tudott vicces lenni, Funès-t képtelenség elképzelni egy olyan filmben, mint mondjuk a Rambo vagy a Cliffhanger (de a poén kedvéért azért érdemes belegondolni…).
Két évvel vagyunk a felemás, de azért szintén kultikus státuszba emelkedett Tango és Cash után, amiben szintén megcsillant Stallone komikus vénája, de a haverzsaru film egészen más, mint egy igazi, egy térben játszódó komédia. Bár annak idején Arany Málnára jelölték,
Sly jól vette az akadályt, ami pont az elhíresült fapofájának köszönhető, hiszen a legnagyobb komolysággal képes szórni a blőd poénokat és jelen lenni a totálisan nonszensz helyzetekben.
Egy évvel később Stallone szintén megpróbálkozott a vígjátékkal, ám az Állj, vagy lő a mamám! ma már inkább afféle bűnös élvezet, de nyomába sem ér az Oscarnak. Ennek egyik oka a kiváló és fordulatos forgatókönyv, a másik a remek szinkron (Stallone hangja természetesen ezúttal is Gáti Oszkár), amiben olyan közkedvelt mondatok hangzanak el, mint:
„Persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!”
„Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakőrakományra, de rettentő rémesen ráfaragott.”
„Hogy válhat 50 rongy bugyivá?!”
még több idézet a filmből
„Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem! Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakőrakományra, de rettentő rémesen ráfaragott.”
Tovább
Az Oscar ízét épp az adja, hogy látszik, hogy szívvel készítették, és minden színész örömmel vett részt benne – hogy mennyire, arra jó példa, hogy amikor Kirk Douglas (aki Angelo Provolone apját alakítja) lekevert egy pofont Slynak, a színész szólt, hogy ennél nagyobb taslit kér, mire Douglas úgy arcon vágta, hogy Stallone azóta így emlékszik vissza az esetre:
„Akkor tanultam meg, hogy sosem szarakodhatsz Spartacusszal.”