Clive Owen maga a Tapsi Hapsi, amikor répát ropogtatva rosszfiúk egész seregének lyukasztja ki a bőrét, igaz, ebben a verzióban csaja is van, aki Monica Bellucci.
A Golyózápor olyan film, amit nem szoktak csinálni. Egy világsztárokkal teletűzdelt alkotás elképesztő mennyiségű akcióval, felfokozott töménységű erőszakkal és persze szexszel, amit egyszerűen nem lehet komolyan venni. Nem is akarták a készítők, hogy komolyan vegyük, sőt! Mert az egész olyan, mint egy rajzfilm, egészen konkrétan olyan, mint a Tapsi Hapsi, ahol Clive Owen a szemtelen réparopogtató nyúl, és Paul Giamatti a rá vadászó nagyfejű, örökké frusztrált vadász. A Golyózápor megelőzte a Deadpoolt vagányságban és metapoénokban, sőt, a saját korát is megelőzte, így valamiért nem lett belőle kultfilm, pedig lehetett volna.
Hősünk, a titokzatos férfi, aki Mr. Smith-nek nevezi magát, és csak annyit tudhatunk róla, hogy angol, és virtuóz módon bánik a pisztollyal, belekeveredik egy vajúdó nő körül kitört utcai lövöldözésbe. Az újszülöttet megvédi a támadóktól, ám az anyját már nem tudja megmenteni. Hamarosan kiderül, hogy a gyilkosok nem az anyára, hanem a gyerekre vadásztak. Attól kezdve a férfi kénytelen megvédeni a csecsemőt, egy elszánt bűnöző ugyanis mindenáron el akarja pusztítani. Mr. Smith jobb ötlet híján, és mert nem akar a tápszerrel bajlódni, a közeli bordélyból egy olyan prostit szed össze, akinek az a specialitása, hogy mindig van teje – igen, anyateje, nem UHT-s teje – és vele együtt menekül, miközben egy kisebb hadseregnyi zsoldos van a nyomukban.
Egy átlagos hollywoodi akciófilmben alig pár percnyi akció van, a többi a felvezetés, karakterépítés, a konfliktus kibontása, satöbbi – merthogy egyrészt baromi drága akciójeleneteket forgatni, másrészt nagyon nehéz őket úgy megcsinálni, hogy mindvégig érdekesek maradjanak, ne ismételjék önmagukat. A 2007-es Golyózáporban a címhez hűen szinte végig akciót látunk, valóságos akcióbalettet és néha bizony akciópornót. Owen minden lehetséges helyzetben tüzel, rendszerint nem csak egy, de két fegyverből is, de úgy, hogy az többnyire fizikailag is lehetetlen, de nem baj, mert baromi látványos és baromi szórakoztató – furcsa módon pont azért, mert annyira öncélú. És Giamatti, aki egyébként kissé szokatlan választás maffiózónak, remekül frusztrálja magát - „Mi vagyunk ennyire fosok vagy ez a pasas ennyire jó?” – a buja szoptatós dajkát játszó Monica Bellucci pedig olyan buja, amilyen buja csak lehet.
