Íme, a film, ami majdnem moziba se került, amiből minden nagy cég kivetette a logóját, és amit még a rendező se akart bevállalni, és végül 7 Oscar-díjat is hazavihetett. Hetet!
Hét Oscar-díj nem akármi, ráadásul a Gettómilliomos ezt a hetet úgy nyerte, hogy benne van a legjobb filmnek, forgatókönyvnek és a legjobb rendezésért járó, amihez persze hozzátett egy halom Golden Globe, BAFTA és egyéb díjat is, pedig senki sem bízott a sikerében. A rendezésre felkért Danny Boyle (Trainspotting) először nemet akart mondani, csak azután bólintott rá, miután megtudta, hogy kedvenc forgatókönyvírója, Simon Beaufoy jegyzi a filmet. Ekkor is úgy volt, hogy csak DVD-n jelenik meg, mert egy mumbai gettóban játszódó sztorira egyetlen befektető vagy szponzor sem harapott rá.
Merthogy a szegénynegyedben, egy nyomortanyán járunk, ahol nem elég, hogy csontszegény mindenki, még az időről időre kitörő vallási villongások is szedik áldozatukat. Itt nőtt fel Dzsamal Malik, akivel a Legyen Ön is milliomos! indiai változatában ismerkedünk meg, miután tizennyolc évesen csupán egyetlen lépésre van a húszmillió rúpiás főnyereménytől. Már csak a döntő kérdés van hátra, de a játékvezető azt hiszi, a fiú csal, képtelenségnek tartja, hogy egy egyszerű teásfiú ennyit tudhat, és a szünetben rendőrök várják a fiatalembert. A kihallgatáson kérdésről kérdésre faggatják, és elbeszéléséből kibontakozik az élettörténete. És ahogy sejtettük, kiderül, a nyomornegyedben a gyerekek sorsa a legszörnyűbb.
Ne is soroljuk fel, min ment át Dzsamal és legjobb barátja, Szalim, de belőle rendes ember lett, a másik fiúból pedig gengszter, igaz, a képlet azért nem ennyire egyszerű, és persze van egy lány, és Dzsamal eleve azért ment el a versenyre, hogy így találja meg nagy szerelmét. És az a szép a dologban, hogy ez egyszerre egy sok szempontból tipikus indiai történet tipikus indiai táncbetéttel – amiért egyébként szintén Oscar járt -, és egy nagyon modern, rendkívül érzékeny témákat boncolgató alkotás. Olyan érzékeny témákat, hogy több cég, köztük a Mercedes is kiharcolta, hogy digitálisan eltávolítsák látható emblémáikat a filmből, nehogy egy gyerekbűnözéssel, nyomorral, egyebekkel foglalkozó filmmel hozzák összefüggésbe őket. Aztán jött a hét Oscar és a többi díj, és ezek nyilván keservesen megbánták a döntésüket.
A felnőtt Dzsamalt egyébként az ekkor még ismeretlen, amúgy Angliában nevelkedett Dev Patel játszotta, de a karakter fiatalkori énjét több, valóban nyomornegyedben élő kisfiú alakította – akárcsak a többi fontos szereplőt -, akik fizetésének nagy részét Danny Boyle egy megtakarítási alapba tette, ahol 16 éves korukig fog állni, ami okos döntés volt, így addig sem szedheti el tőlük senki.
