Átokról ugyan szó sincs, csak egy elviselhetetlen családfőről, de Wes Anderson harmadik, egyben talán legjobb filmje mégis arról szól, milyen csodás dolog a család, főleg, ha minden tagja hibbant!
Bevallom, a Tenenbaum, a háziátok (2001) a szívem csücske. Wes Anderson harmadik nagyjátékfilmje, amelynek forgatókönyvét Owen Wilsonnal közösen jegyezte - és igen, az örökké vidám, közepes vígjátékokra specializálódott színészből nem néztük volna ki ezt! – hamar igazi klasszikus lett, és nem véletlenül. A groteszk, újra és újra széteső, de azért mégiscsak egyben maradó család története ugyanis felvonultatja mindazt, ami a rendező igazi védjegye, de teszi ezt minden modorosság, a stílus eluralkodása a finom „kézműves” részletekbe való belefulladás nélkül.
A kissé nehezen értelmezhető magyar címben szereplő Tenenbaum egy családnév, amelyben gyakorlatilag minden gyerek egyfajta fekete bárány, zsenik, akik sosem értek fel a kiskorukban mutatott legjobb énjükhöz. Nem csoda, hogy mind neurotikusok lettek, és ehhez még ott vannak a szülők is. Apjuk, Royal még gyerekkorukban elszökött otthonról, azóta hitelből él egy hotelben, hosszú éveken át hiányzott az életükből. Chas pénzügyi lángész (volt), Margot az évszázad drámaírója (volt), Ritchie csodás teniszbajnok (volt egykor). És amikor hírét veszi, hogy felesége újra akar nősülni, Royal újra felbukkan a család életében, amelynek azóta rengeteg csatolt része is lett.
A J. D. Salinger regényei által ihletett – vagy inkább azokból kölcsönzött - karakterek fantasztikus világot alkotnak, mindegyik egész különleges háttértörténettel rendelkezik, és persze mindegyiket remek színészek keltik életre. A rendezővel még az egyetemen összebarátkozó Owen és Luke Wilson, illetve az Anderson védjegyévé váló Bill Murray mellett olyan sztárok játszanak a filmben, mint Danny Glover, Gwyneth Paltrow vagy éppen Ben Stiller. Igazi sztárparádé, ami nagyon sokat elárul abból, hogy Anderson mennyire kivételes rendező. Anderson korábbi művei gyakorlatilag rétegalkotások voltak, mégis egy rakás ismert színész csatlakozott a filmhez Owenék konkrétan az Ocean’s Elevenben felajánlott szerepüket mondták vissza. Nem véletlenül, Anderson filmjeiben olyan vizuális gegek, olyan jelmezek, zenék, bizarr helyzetkomikumok vannak, ami egy hollywoodi futószalaghoz szokott színésznek igazi felüdülés lehet.
Az igazi sztár azonban a link, sokszor önmagára is veszélyes családfőt alakító, Gene Hackman, aki Golden Globe-díjat kapott, és aki olyannyira karakterben maradt az egész forgatás alatt, hogy a legtöbben már féltek tőle, beleértve magát a rendezőt is. És hogy lássuk, milyen jó fejek, Bill Murray és a Hackman feleségét játszó Anjelica Huston minden nap addig maradt bent, amíg Hackman is ott volt, hogy megvédjék a többieket, mert rájuk hallgatott. De nem csak ez volt az egyetlen furcsaság a film készítése közben: a Mordecai nevű sólymot valaki elrabolta a forgatásról, és váltságdíjat követelt érte, ezért a filmesek kénytelen voltak egy új maradat beszerezni: a sólyomszakértők jól megkülönböztethetik a két példányt, az újnak ugyanis sokkal több fehér tolla van.
