A Hotel Margaret túlságosan is a helyzetkomikumra és a szerethetően "bumfordi" karakterekre épít, miközben sokszor elfeledkezik róla, hogy krimi is akar lenni, de legalább megkapjuk Epres Attilát az egyik főszereplőként...
A megfelelő nézettségi számokat már egy ideje nem produkáló Barátok közt által keltett űrt az RTL Klubon hamar betöltötte a Drága örökösök, majd a Keresztanyu, most pedig itt van ezek napfényesebb változata, a Hotel Margaret. És mit tesz isten, mindhárom elsősorban Hámori Barbara showrunner, forgatókönyvíró és rendező nevéhez fűződik, aki egyszerű, de a jelek szerint hatásos recepttel dolgozik. Minél több jó és/vagy szerethető színészre bíz minél színesebb karaktereket, akiket egy jól körüljárható helyszínre pottyant le egy alaposan megtekert, mégis jól követhetően egyszerű történet kellős közepére, aztán jöhet a helyzetkomikum!
A Hotel Margaret nem találta fel a spanyolviaszt, a TV2 Doktor Balatonja már korábban bejelentkezett a helyszínre, de az RTL sorozata az ígéretek szerint más stílust és nyilván más közönséget céloz meg. Merthogy krimi-vígjátékot ígérnek, elvileg újdonságként, referenciapontként pedig az Ötvös Csöpi-filmeket emlegetik meg Agatha Christie-t, és tegyünk hozzá egy kis Rejtő Jenőt meg a Vesztegzár a Grand Hotelbent. Merthogy egy tihanyi hotelben járunk, amely vesztegzár alá kerül, miután egy díjátadón lelőnek egy influenszert (Miller Dávid). Vajon ki tette és miért? Valaki, aki látta Millert az X-faktorban műsort vezetni? Vagy az ünnepségre meghívott többi influenszer egyike, akiről az áldozat épp lerántani készült a leplet? Vagy valaki a hotel környezetéből? Ezt hivatott kideríteni Őze Áron , mint a magyar Columbo – igen, viccelődnek a feleségével, akit nem látunk -, miközben az érintettek is mindent megtesznek, hogy eltüntessék a bizonyítékokat, vagy számításból, vagy szimplán ostobaságból.
A saját fejlesztésű, vagyis nem egy kész formulát adaptáló Hotel Margaret annyi szereplőt vonultat fel, hogy egyszerűen képtelenség lenne mindet felsorolni – nem képtelenség, csak unalmas -, de rögtön feltűnik, hogy három Barátok közt-túlélő is van köztük. Az egykori Berényi Timi, vagyis Pásztor Virág, Nyári Diána, aki Hanna volt és Murányi Tünde, aki a széria egyik legidegesítőbb karakterét, Alíz kotnyeles anyját alakította – most sem járt sokkal jobban. Merthogy elég sok olyan figura van itt, aki vagy buta, vagy idegesítő vagy ellenszenves, esetleg egyszerre mind, de nyilván ez is volt a cél. Egy klasszikus „ki tette” kriminél a nézőnek mindenkiről feltételeznie kell, hogy ő lehet a gyilkos. Két és fél epizód megnézése után tényleg sejtésem sincs, ki lőtt, legfeljebb tippem van, és nem, nem az X-faktor nézőire gondolok. Ezzel csak az a gond, hogy nincs igazán szimpatikus karakter, márpedig a néző egyszerű teremtmény, neki kell valaki, akivel azonosulni tud, aki tetszik vagy imponál neki. Hát itt ilyen nincsen – aki a legközelebb jut ehhez az első körben, az a nyomozást vezető százados helyettese (Losonczi Kata), de lehet, hogy elhamarkodottan következtetek.
Azt viszont már most lehet látni, hogy ki az, aki mint színész, érdekes. A listán az első a hotel igazgatóját alakító Epres Attila, akinek még mindig elképesztő hangszíne van, és Bognár Gyöngyvér, aki szintén a szállodát vezeti (ő mellesleg szintén feltűnt a Barátok köztben, bár nem volt állandó szereplő), Nyári Diána pedig nagyon szép, és itt nagyjából el is akadtam. Mert a szereplőgárda egy része olyan, mintha a Szeszélyes évszakokat akarnák nekünk reprodukálni, amire amúgy nyilván van kereslet, a másik része, a fiatalabbak kicsit feszengve próbálják magukat feltalálni az influenszer vagy influenszer-rajongó szerepkörben, de elég nehezen megy nekik, pedig csak annyi a munka, hogy nagy legyen az arcuk. Az ígért krimivígjáték vonal ennél fogva elég lassan és nehézkesen bontakozik ki, ami ennyi szereplővel mondjuk nem csoda – nekem ehhez képest a Keresztanyu inkább krimi -, és mivel egyetlen árva bűneset jut ennyi figurára, el sem tudom képzelni, hogy mondjuk az ötödik epizódon vagy azon túl mit lehet csavarni.
Igaz, vannak még a stáblistán olyanok, akik eddig nem bukkantak fel, de fel kéne csavarni a tempót – ígértek is mindenféle akciót ballonnal, katamaránnal és egyebekkel - , és bőven elég lenne mondjuk 10 karakterre összpontosítani, mert a szereplők közül vannak egyenlőre teljesen feleslegesek is. Kissé morbid gondolat, de a többiből akár áldozat is lehetne, és akkor már tényleg krimiről beszélünk. Persze tudom, hogy nagy vállalás egy napi sorozat, ahol nem szabad semmit siettetni, mindenkinek elég játékidőt kell adni és egyebek, de az izgalom és a feszesség akkor is nagyon kéne ide.
