A legismertebb kínai rendező, Yimou Zhang gyönyörűen megkomponált meséje arról szól, mi van, ha a Jin és Jang nem tökéletes páros, hanem ősi ellenfél?
A címbéli Árnyék nem pusztán egy jelentéssel bír. Ez az egyik főszereplő neve, de ez a jól ismert, és a filmben is hangsúlyos szerepet kapó Jin és Jang szimbólum első fele, és történetünk java része is a sötétben, a félhomályban játszódik. Ami merészen ellene megy mind a jól ismert kínai filmes hagyományoknak, ahol a harsány színpaletta alapvető része a látványnak, mind a rendező, Yimou Zhang (A vörös lámpások, Hős, A repülő tőrök klánja) korábbi ábrázolásmódjának. Merthogy itt minden szinte fekete-fehér, mint valami felázott tusrajz – nyilván nem véletlen a hasonlóság a hagyományos kalligráfiához -, és innen már tudhatjuk, hogy egy Shakespeare drámához hasonló tragédiáról van szó.
Kína az i.sz. 220-280-as években, a Három Királyság idején. Az önállóságát kivívó Jingzhou városa egy bonyolult és törékeny szövetségi rendszer keretében kiválik a Pei királyságból, melynek fiatal és kiszámíthatatlan királya (Ryan Zheng) belenyugszik az új helyzetbe. A főparancsnok Zi Yu (Chao Deng ) viszont elégedetlen ezzel, annál is inkább, mert a várost egy olyan párbaj során vesztették el, amelyben ő maga is vereséget szenvedett, és súlyosan megsérült. A hiúságában is sértett Zi Yu bonyolult tervet sző, és a parancsnok titkos fegyvere az "Árnyék", egy hasonmás, akivel mind az ellenséget, mind a királyt becsaphatja. Valójában az igazi főparancsnok, mivel régi sebe nem akar gyógyulni, már egyre inkább csak árnyéka régi önmagának, míg a hasonmása olyan, mint egy igazi parancsnok, ráadásul beleszeret Zi Yu feleségébe.
És igen, eleinte nehéz követni, hogy ki kicsoda, mert az arcok egyrészt nem ismerősök – Yimou ezúttal nem Nyugaton is népszerű sztárokkal dolgozott -, másrészt a színészek nem csak összekeverhetőek, de a főszereplő Chao Deng (A kürt hangja) konkrétan két karaktert játszik el. Ha nem figyelünk, akkor azt sem tudjuk, kinek mi a pontos szerepe, és melyik oldalon áll, és nem is biztos, hogy tudjuk, kinek drukkoljunk. Pei királyságának, akárhol is van, vagy Jingzhou városnak, a parancsnoknak, a királynak, vagy az Árnyéknak? Ahhoz, hogy a filmet élvezni tudjuk, először ezekre a kérdésekre kell tudnunk a választ – amihez eléggé figyelni kell, hiszen mindegyik fél ezer trükkel él, de ha elengedjük ezeket a részleteket, akkor élvezhetjük azt a sajátos táncszerű élményt, ami a kínai kosztümös történelmi filmek sajátja. És ami a ráadás, itt új harcmodort látunk, a kard és a lándzsa ellen különleges harci esernyővel küzdenek meg – ami viccesen hangzik, pedig nagyon látványos és nagyon izgalmas.
