Már a címe miatt megérte megcsinálni a De szeretek halóznit, de ennél még sokkal több érték van benne.
Teljesen véletlenül keveredtem a Dikh TV műsorkínálatára. Egész egyszerűen tudni akartam, hogy mikor ismétlik Győzike új műsorát, a Legyél szerencsés!-t, aztán olyan címek jöttek fel, hogy CsumiDav Tume és Numa khere, de mind közül az alábbi fogott meg:
De szeretek halózni.
A halózás nem az, amikor a telefont felvéve belehalózik az ember, de nem is az, amit az Üvegtigris kettőben a kötekedő vevő csinál.
Halózni cigányul azt jelenti, hogy enni, táplálkozni. Egy főzős műsornak ezt a címet adni, hogy De szeretek halózni, nos, egész egyszerűen hibátlan. A műsor magában nem egy tévétörténelmi csúcsteljesítmény. A díszlet, a felvételek nem kimagaslóak, de mégis, az egyszerűség adta nagyszerűség a maga minden negatív áthallásától mentesen jelen van. Adott egy ember, Ami Norbi, aki áll a pultban, hozzávalókat vagdos, pirít, habar, főz, süt és látszik rajta, hogy szeret halózni. Alkalmanként elereszt egy-két jobb vagy éppen rosszabb viccet, de annyira természetesen csinál mindent, hogy nem lehet megvádolni semmilyen műmájerkodással, hogy szereplési mániából csinálná az egészet.
Nem játssza meg magát egy percig sem.
Ott van a konyhában, főz valamit, közben meg elszórakoztatja magát.
Kicsit beszél a kajáról is, ha úgy van, ad tippet a főzéshez, de valójában nem erről szól az egész, hanem arról, hogy legyen már kész a kaja, aztán lehessen halózni.
Talán egy elég vérszegény adást sikerült kifognom szerda délben, de még így is úgy elrepült az egyórás adásidő, hogy észre sem vettem. Ellenben ezt a vasárnapi adás biztos, hogy még ennél is sokkal élvezetesebb lett volna nézni. Mindegy, nekem a szólóban elkészített Kolozsvári káposzta meg az amerikai palacsinta jutott. Igen, fura kombó egy ilyen interkontinentális menü elkészítése cigány főzőműsorban, de nincs ezzel semmi gond. A palacsintás résznél akadtak azért gondok. A csokoládé puding a tévéből nézve elég csomós lett mondjuk, de ezen túl is tud lendülni az ember. Ami viszont belőlem is előhívta a mélyen lappangó egészségfetisiszta, ráktól rettegő konyhanácit, hogy a szakács rendre fém palacsinta lapáttal szedte ki a palacsintákat a teflon edényből, de úgy, hogy ott bizony minden alkalommal erősen érintkezett a fém és a teflon, és
KÖZTUDOTT, HOGY TEFLON EDÉNYBEN CSAK FAKANÁLLAL PISZKÁLGATUNK.
Ettől függetlenül a De szeretek halózni meditatív állapotba hozott. A gyanúsítgatások elkerülése végett: nem, ez nem egy annyira kínos, hogy az már jó műsor. Egyáltalán nem cringe, Nem tökéletes, nem egy forradalmi gasztroműsor, de a maga nemében tök egyedi. Abban rejlik az egyedisége, hogy itt nincs kényszeres feszengés érzése sem a műsorban szereplő embernek, sem a nézőnek. Nem érhető tetten a megfeszülök, hogy jó fej és izgatott legyek és izgalmasnak tűnjön a műsor érzés. Nincsenek látványosan megmutatott szponzor termékek, nincsenek "minden háztartásban fellelhető" 100-200 ezer forintos robotgépek, vízforralók, szuvid kádak. Önazonos a címével, amitől a néző azt kapja, amire számít, így a műsor után minden rossz érzés nélkül álljon fel a kanapéról, hogy a hűtő felé vegye az irányt és végre halózzon valamit.
