Minden, amit tudni akartál az HBO zseniális sorozatáról, az ötletgazdával, Craig Mazinnal készült interjúból szemezgetve.
Craig Mazin nevét egy pár hónappal ezelőttig még nem sokan ismerték. Olyan könnyed vígjátékok forgatókönyvét írta szakmányban, mint a Mars a Marsra, Az érzékek borzadalma, a Horrorra akadva 3–4., a Másnaposok 2–3. vagy a Személyiségtolvaj. A Vulture-nek adott interjúban most az alkotó elmondta, hogy nemcsak őt, de mindenkit, aki a projektben érintett volt, alaposan meglepte, mekkora siker lett a Csernobil.
„Mindannyian büszkék voltunk a műsorra, amit csináltunk, és azt gondoltuk, majd bizonyos számú ember megnézi és méltányolja. Arra azonban nem számítottunk, hogy az érdeklődés iránta egyre csak nő és nő, és átfordul ebbe a hihetetlen sikerbe. (…)
A Csernobil hétről hétre való sugárzása olyan volt, mint a hógolyó effektus.
Mire elértünk a végére, már kivívott magának egy meghatározott helyet a popkultúrában. Ezenkívül azt is megfigyeltem (és ez a legörömtelibb része a dolognak), hogy elkezdett túlmutatni önmagán, és az emberek már nemcsak úgy tekintettek rá, mint egy sorozatra arról, hogy mi történt annak idején Csernobilban, hanem számos jelenség (politika, tudomány) allegóriájaként” – nyilatkozta Mazin.
Az alkotó azt is elmesélte: annak ellenére, hogy már 25 (a Csernobil munkálatainak kezdetekor 20) éve foglalkozik komédiák forgatókönyvének írásával, egy cseppet sem élte meg nehézségként, hogy ezúttal drámát kellett írnia. Véleménye szerint ugyanis vígjátékot sokkal nehezebb írni, mint drámát. „Amikor komédiát írsz, valami olyasmit kell létrehoznod, ami egy konkrét önkéntelen fizikai reakcióra készteti az embereket. Ez semmi máshoz nem hasonlítható.
Ha írsz egy drámát, elég, ha csak a végén sírnak a nézők. Egy vígjátéknál azonban nagyjából percenként háromszor kellene felnevetniük.
Ez egyszerűen brutális, és hihetetlen intelligenciát követel. (…) Amikor a Csernobilt írtam, az egész olyan természetesen jött. Könnyű volt, felszabadító, és nem úgy voltam vele munka közben, hogy most egy teremnyi olyan embernek írok, akik azt várják, hogy nevettessem meg őket. Egyszerűen csak saját magam miatt kellett aggódnom. Egyedül arra kellett törekednem, hogy saját magamnak megfeleljek. (…) Álomszerű volt az egész, és őszintén szólva ez volt a legkönnyebb dolog, amit profi forgatókönyvíróként valaha is csináltam” – sokkolt Craig Mazin.
Az interjúban szóba került az is, hogy a Csernobil szokatlan módon öt epizódból állt, a limitált hosszúságú szériáktól megszokott hét–nyolc helyett. Mazin pedig nagyon őszintén beszélt róla, hogy szerinte ez a gyakorlat azért alakult ki, mivel a forgatókönyvírókat, ötletgazdákat nem a teljes sorozat után, hanem epizódonként fizetik, ezért egy csomó tölteléket, üresjáratot raknak bele a cselekménybe, csak hogy a széria minél hosszabb legyen. Ő ezzel szemben úgy érezte, hogy az eredetileg tervezett második és harmadik rész annyira szorosan összetartozik, hogy nem bonthatja ketté az eseményeit – így nála még az eredetileg tervezett hat epizódnál is eggyel kevesebb részből állt végül a sorozat.
A beszélgetés legérdekesebb része talán az volt, amikor Mazin a Csernobil egyik fiktív karakteréről, az Emily Watson által alakított Uljana Komnyuk nevű tudósnőről mesélt. A legtöbb központi figurától eltérően Uljanát az író maga találta ki, és több valódi tudósból gyúrta össze az alakját. A karakter pedig azért lett nő, mivel a Szovjetunióban a nyolcvanas években nem volt ugyan egyenjogúság, de ezen az egy területen, a tudományén több nő dolgozott, mint ugyanebben az időszakban az Egyesült Államokban.
„Talán azért alakult ez így, mert több tízmillió férfi meghalt a II. világháborúban. (…) Kellett mindenesetre egy figura, akiben összesűríthettem azt a sok funkciót, amire szükségem volt.
És egy kicsit talán még nála is jobban ért az atomfizikához. (…) Uljana azt a tudóstípust jeleníti meg, aki bátor és makacs. Nem érdekli a népszerűség. Nem érdekli az előléptetés. Őt egyes-egyedül az igazság érdekli” – szögezte le Craig Mazin, akivel a teljes, nagyon érdekes interjút ide kattintva olvashatjuk el.
(via Vulture)
