Szomjas György első nagyjátékfilmje, a Talpuk alatt fütyül a szél a magyar betyárvilágot idézte meg, de egy westernfilm eszközeivel - így született egy új műfaj, az eastern.
Hogy mi az az eastern? Hát az olyan western, ami nem a vadnyugaton, hanem valahol Kelet-Európában játszódik. Mondjuk Magyarországon, de mondhattunk volna Bulgáriát vagy akár Romániát is, de szerintem még a Balkán-félsziget is befigyelhet. És ha már magyar az az eastern, akkor cowboyok, banditák és indiánok helyett betyárokat és csendbiztosokat kapunk, mert volt nálunk egy időszak, amikor a betyárok és más szegénylegények történeteit mesélték – aztán ahogy fejlődésnek indult az ország - vagy legalábbis megváltozott -, szép lassan eltűntek.
Ha minden igaz, a legelső eastern, az igazi műfajteremtő alkotás Szomjas György bemutatkozó nagyjátékfilmje, a Talpuk alatt fütyül a szél (1976) volt. Szomjast, mindig is érdekelte a népművészet, a folklór és a népi elbeszélések, így nem véletlen, hogy története Szűcs Sándor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum egykori igazgatója néprajzi munkásságán alapul, aki a környék betyártörténeteit is összegyűjtötte. Az 1830-as években játszódó mű főhőse Farkas Csapó Gyurka (Djoko Rosić),
aki megszökik a börtönből, és visszatér a karcagi pusztákra, hogy bosszút álljon azokon, akik feladták.
A nagygazdák Mérges Balázs csendbiztost (Bujtor István), Farkas egykori barátját bízzák meg az elfogásával, de a pusztai pásztorok, akik ugyanúgy veszélyben érzik az életterüket a földesurak épülő csatornahálózata miatt, mint a betyárok, a védelmezőt látják Gyurkában. Az elszegényedett dzsentriivadék csendbiztos is csak tessék-lássék veszi üldözőbe a betyárvezért, egészen addig, míg Gyurka pásztort nem öl, és amikor a tanítványának szegődött Jeles Matyi (Vladan Holec) elárulja őt, végleg szorulni kezd a hurok a nyaka körül. Addig viszont jól elszórakoznak, ahogy az alábbi részletből is kiderül:
Szomjas filmje keveset merít a műfaj eredeti, amerikai változatából és az olasz spagettiwesternből – a ma már kissé esetlennek tűnő kocsmai verekedést például az utóbbiból kölcsönözte. De akárcsak a westernekben, a történet hátterét itt is a civilizáció terjedése, a technikai fejlődés adja, amely a közösség hagyományos életmódját borítja fel, csak
itt nem a vasút érkezése, hanem a csatornázás miatt változik meg minden.
Merthogy a csatornával le lehet csapolni a lápvidéket, amivel a közeli város új termőföldekre tehet szert, de ezt csakis a pásztorok kárára tehetik. Amiben viszont tipikusan magyar a Talpuk alatt fütyül a szél, az a szikár, balladisztikus hangulat, amelyet tovább erősít Sebő Ferenc népdalokon alapuló zenéje gondoskodik, de vicces azt mondani, hogy a film tipikusan magyar, amikor az egyik főszereplő bolgár, a másik szerb volt.
A Csapó Gyurkát megszemélyesítő Djoko Rosić-ot Kardos Ferenc – a műfajt elsőként honosítani igyekvő – Hajdúk (1974) című filmjének forgatásán találta meg; a bolgár színész ezzel az alakítással alapozta meg későbbi magyar karrierjét. Játszott Szomjas következő munkájában, a szintén betyárfilm Rosszemberekben (1979), utolsó magyar munkája pedig a Konyec - Az utolsó csekk a pohárban volt. És egy kis érdekesség a végére! A filmben szereplő csárdát Nagyiván község határában építette fel maga Szomjas György – aki építészmérnök végzettségű. Egy alkalommal a film készítői elmentek Budapestre, hogy megnézzék az addig leforgatott anyagokat. A csárdára vigyázó éjjeliőr befűtött, aminek következtében az épület leégett. A zárójelenethez ezért visszaépítették a csárda kamera felé néző oldalát, így a film végén csak az egyik fele lángol, a másik fele már korábban leégett.
