1. Mint megannyi másik blockbuster, ez is egy könyvadaptáció. Alfonso Cuarón izgalmas disztópikus sci-fije koránt sem a mexikói rendezőzseni saját sztorija volt: a híres angol írónő, Phyllis Dorothy James 1992-es, The Children of Men című bestsellere volt az alapanyag. Igaz, Cuarón saját bevallása szerint direkt nem olvasta el az eredeti regényt, nehogy az esetleg befolyásolja a grandiózus elképzeléseit, így kizárólag csak a filmforgatókönyv különböző változatai alapján dolgozott.

2. A film és a regény némely ponton eltér egymástól. Az 1992-es könyv és a 2006-os film is egy olyan disztópikus közeljövőben játszódik, ahol a Föld tartalékai már teljesen kimerültek, mindennaposak a terrortámadások és a környezeti katasztrófák. Évek óta nem született egyetlen gyermek sem, ráadásul a széthulló társadalmi rendszerek közül egyedül Nagy-Britannia élte túl a belső harcokat. A brit rezsim diktatórikus eszközökkel tartja fenn a hatalmát, és erőszakkal lép fel az illegális bevándorlók ellen, akiket táborokba hurcolnak, majd deportálják őket. Theo egykor a változás élharcosa volt (a filmben Clive Owen alakítja), de azóta már kiégett, megkeseredett emberré vált. Minden megváltozik azonban, amikor egykori szerelme, Julian (a filmben Julianne Moore alakítja) szívességet kér tőle: egy fiatal nőt kellene kicsempésznie az országból. Ám csakhamar kiderül, hogy Kee (Claire-Hope Ashitey) nem egyszerű afrikai menekült. Áldott állapotba került, és ő adott életet az emberiség utolsó gyermekének (erre utal a könyv és a film címe is), ezért épségben kell eljutnia a világ jobb sorsáért dolgozó Humán Projekt nevű titkos szervezethez. Érdekes eltérés azonban, hogy míg a filmben a nők lettek meddők a kataklizma utáni rossz életviszonyok következtében, addig az eredeti regényben a férfiak spermája vált terméketlenné. Emellett a regény 2021-ben játszódott, míg Cuarónék a film cselekményét a távolabbi jövőbe, 2027-be tették át.

3. Egy kisebb hadseregnyi forgatókönyvíró dolgozott a filmváltozaton, évekig húzódott a projekt a Harry Potter-őrület miatt. P.D. James regényéből már az ezredfordulón elkészült volna a filmváltozat, Paul Chart írta meg az első forgatókönyv-változatot. Ez azonban nem tetszett a Universallal együttműködő (2013-ra azonban megszűnt) Strike Entertainment stúdiónak, így új forgatókönyvet írattak a Mark Fergus-Hawk Ostby párossal (akik később a Vasemberen és a Cowboyok és űrlényeken is együtt dolgoztak). Cuarón 2001-ben lett leszerződtetve rendezőnek, ő viszont Timothy J. Sexton forgatókönyvíróval együtt teljesen átírta a sztorit – Cuarón a saját megérzései alapján, Sexton az eredeti regényhez igazodva. Erre a verzióra sem bólintott még rá a stúdió, ezért Cuarón fejest ugrott inkább a sokkal nagyobb presztízst és szakmai kihívást (no meg persze egy szakajtónyi pénzt) jelentő Harry Potter és az azkabani fogoly munkálataiba. Cuarón kényszerszünete alatt David Arata, a Kémjátszma forgatókönyvírója csinosítgatta a szkriptet, ami végül már elnyerte a stúdió tetszését is. Megmutatták Clive Owennek, mint reménybeli főszereplőnek is, akinek nagyon tetszett az átlagember figurája, akinek a világ sorsa nyomja a vállát – így a projekt végre zöld utat kapott. 

4. Clive Owen is belenyúlt a forgatókönyvbe. Amilyen döcögősen indultak meg 2001-ben Az ember gyermeke munkálatai, annyira egy húron pendült a stáb, miután Cuarón visszatért a projekthez a Harry Potter-filmje után. A rendező és Sexton újra kezelésbe vették a forgatókönyvet, és a jó meglátásai miatt Clive Owent is bevették az írás utolsó fázisába. Cuarón így mesélt a Variety magazinnak erről a közös, gyümölcsöző alkotómunkáról: „Clive óriási segítség volt. Elküldtem neki egy rakás jelenetet, aztán meghallgattam róla a kommentárjait, és hogy mit súg minderről az ösztöne.”

5. Végig a nagy klasszikusok lebegtek Cuarón szeme előtt. A rendező nem P. D. James regénye alapján akarta elkészíteni Az ember gyermekét, hanem egy olyan disztópiát álmodott meg, ami méltó örököse lehet Kubrick Mechanikus narancsának. A technikai részletekben is előre kitalált víziója volt: a nyomorúságos Nagy-Britanniát úgy akarta bemutatni, ahogyan az olasz rendező, Gillo Pontecorvo tette az 1966-os Az algíri csata című, fikciós dokumentumfilmben. De nagy hatással voltak rá a német expresszionista rendező, Friedrich Wilhelm Murnau 1920-as évekbeli, fény-árnyék hatásokkal mesterien operáló némafilmjei is.

6. Ez a film máig iskolapéldája a tökéletes egyetlen snittes jelenetnek. Cuarón víziója az volt, hogy Az ember gyermeke egyfajta nyers, dokumentarista stílusban készüljön el. Mintha a néző is részese lenne a történetnek, és együtt menekülne egy forgatócsoporttal, akik halált megvető bátorsággal próbálnak kimenekülni egy polgárháborús övezetből. 15 évvel a film premierje után is beleborzong az ember, ahogy újranézi azt a jelenetet, amelyben Clive Owen fedezékből fedezékbe bújva nyomul előre a csatatérré vált városban, miközben halálos sebet kapott emberek ordítanak minden kapualjban, és felfegyverzett milicisták lövik halomra egymást a csikorgó tankok és a romos betonmonstrumok árnyékában. Emmanuel Lubezki operatőr egészen elképesztő munkát vitt végbe, ahogy mindvégig ott loholt Clive Owen mögött ebben a 14 napon keresztül előkészített jelenetben. Ráadásul a snitt felénél művér fröccsent a kamerájára, amit Cuarón érzékelt is, és azonnal félbe akarta szakítani a felvételt. Lubezki és Owen azonban annyira benne voltak a jelenetben, hogy a nagy fegyverropogásban nem hallották meg a rendező „Ennyi!” kiáltását, és adrenalintól fűtve, lelkiismeretesen csinálták tovább a dolgukat, amihez így végül a statisztasereg is asszisztált. A stúdió utóbb aggodalmaskodni kezdett, hogy a jelenet újbóli felvétele ötórás csúszást eredményezhet (a pénzről nem is beszélve), Lubezki viszont sikeresen meggyőzte Cuarónt arról, hogy ez a kis baki csak még autentikusabbá teszi a snittet, így a rendező végül a vérpettyes verziót vágta bele a filmbe, nem kellett újraforgatni.

7. A másik híres egysnittes autós üldözéses jelenetben azért volt némi csalás és CGI. De ettől persze még ez is egy iszonyúan profi munka volt Alfonso Cuaróntól, Emanuel Lubeczki operatőrtől, valamint a jelenetben részt vevő összes színésztől, statisztától és kaszkadőrtől. Onnantól kezdve ugyanis, hogy a motorosok belőnek a kocsi ablakán, aztán nekiütköznek a szélvédőnek és felborulnak, a vért, a széttört üveget, a szélvédőn futó futurisztikus adatkijelzőt, és más egyéb CGI-montírozásokat már a Double Negative nevű VFX trükkgyár rakta be utólag a jelenetbe.   

8. A Fiat-jelenet így is mestermunka a maga nemében: itt debütált a Doggicam Systems különleges kamerája. Gary Thieltges, aki operatőrből lett a különleges kameratechnikák mestere, sikeresen meggyőzte Cuarónt arról, hogy minimális CGI-vel is meg tudják oldani az erdei támadásos jelenetet úgy, hogy a főszereplők autója tényleg igazi fák között, természetes fényben roboghat, és hús-vér emberek támadhatnak rá a rengetegből kirontva. No persze volt itt is trükk a dologban, mivel ebben a jelenetben nem egy közönséges Fiat Multipla szerepelt, hanem egy olyan furmányos tákolmány, amelyen a Fiat kaszniját hegesztették rá egy hatalmas platóra, amit egy gokartszerű, kis vezetőülésből irányított egy kaszkadőrsofőr. A filmben ügyesen kitakarták, de a kocsi teteje valójában végig nyitott volt: ezen keresztül lógott be fentről egy robotkaron Thieltgesék grandiózus találmánya, a PowerSlide kamera, amit távirányítással lehetett 360 fokban mozgatni a kocsiban ülő öt színész között, azt a hatást keltve, mintha maga a néző is ott szorongana a kis Fiatban a bajba jutott főszereplők mellett. Vérlázító, hogy a film nem kapott operatőri Oscart (helyette A faun labirintusa nyert), szerencsére a BAFTA ítészei, az amerikai operatőrök céhe, valamint számos rangos filmfesztivál és tekintélyes újság elismerte egy-egy díjjal Emmanuel Lubezki munkáját.

9. Michael Caine John Lennonról mintázta a karakterét. A színészlegenda Theo régi barátját, Jasper Palmert alakította a filmben. A karakter könnyű drogok iránti vonzalma, hosszú haja, kerek lencséjű szemüvege és békepártisága egyértelmű tisztelgés Lennon előtt, de ennél konkrétabb utalás is van Beatlesre a filmben: Palmer egyszer megjegyzi, hogy Theo és az exbarátnője, Julian pont olyan jó párost alkottak régen, mint amilyen Lennon és Paul McCartney voltak.

10. P. D. Jamesnek is nagyon tetszett a könyvéből készített film. A fentiek után aligha meglepő, hogy a 2006-os mozipremier után az angol írónő is elismerően nyilatkozott a sajtónak a regényéből készített Az ember gyermekéről.