1. A Dollár-trilógia utolsó része valójában előzményfilm

Bár A Jó, a Rossz és a Csúf az 1964-es Egy maréknyi dollárért és az 1965-ös Pár dollárral többért után, 1966-ban került a mozikba, időrendben beelőzi a másik két westernklasszikust – vagyis már akkor afféle előzményfilm volt, amikor még divatba se jöttek az előzményfilmek. A történet ugyanis az amerikai polgárháború idején játszódik, míg a másik két film már utána, és Szöszi (Clint Eastwood halhatatlan karaktere) is csak a történet vége felé ölti fel az előző korábbi két spagettiwesternben már védjegyévé vált poncsót (egész addig egy hosszú porfogó kabátban feszít, de azzal végül betakar egy romok közt haldokló katonát, és ekkor tesz szert az ikonikus ruhadarabra). De Szöszi fegyverei is igazolják az időrendet: ebben a filmben egy 1851-es gyártmányú revolvere van, míg a másik két Dollár-filmben egy 1873-as Colt Single Action Armyval lődöz. (Többféle szinkronja volt a filmnek, az egyikben Szőke volt Eastwood karaktere, a másikban pedig Szöszi - a szerk.)

2. A legendás poncho azóta is Clint Eastwoodnál van

A Daily Mailnek adott 2020-as interjújában a sztár elárulta, hogy az ikonikus ruhadarab 1964 óta nála van – és nem tisztíttatta ki sem a Dollár-trilógia forgatása alatt, sem az azóta eltelt évtizedekben. Ma már egy üvegvitrinben tartja, és csak egy egyszeri alkalomra adta kölcsön egy barátjának, aki egy mexikói étteremben állította ki a kaliforniai Carmelben lévő otthona közelében. Érdekesség, hogy a rendező, Sergio Leone az Egy maréknyi dollárért forgatása előtt, az utolsó utáni pillanatban vásárolta meg Spanyolországban a legendás ponchót. Eredetileg ugyanis a híres amerikai testépítőnek, az Olaszországban gyártott Herkules-filmekkel világhírűvé vált Steve Reevesnek szánta a marcona cowboy szerepét, és mivel Clint Eastwood cingárabb testalkatú volt, mindenképpen akart valami ruhadarabot, ami palástolja a két színész fizikuma közti különbséget.

3. Clint Eastwood majdnem meghalt a forgatáson!

A film visszatérő humorforrása, hogy Szöszi és Tuco (Eli Wallach), vagyis a címbéli Jó és Csúf folyton kénytelen szövetséget kötni, nehogy az égen-földön keresett aranyat a Rossz (Lee Van Cleef), vagyis az Angyalszem nevű, elvetemült pisztolyhős kaparintsa meg. Ehhez azonban keresztül kell vágniuk magukat az Unió és Konföderáció csapatain, akik egy híd fölötti uralomért vívnak elkeseredett harcot. Szöszi és Tuco úgy döntenek, a továbbhaladásuk érdekében felrobbantják a hidat – amit Sergio Leone valóban fel is robbantott, kis híján idő előtt véget vetve ezzel Clint Eastwood karrierjének! A detonáció ugyanis számos szikladarabot repített a homokzsákok mögött lapító stáb felé, és a jelenet moziba került változatában is jól látszik, hogy súlyos kődarabok puffannak Eastwood feje mellett. Ha csak egy is odébb csapódik be...

4. Eli Wallach sokat rögtönzött a forgatáson

A fegyverboltos jelenethez nem volt előre megírva, hogy Tucónak mit kell csinálnia, Eli Wallach teljesen szabad kezet kapott. Keveset tudott a lőfegyverekről, azzal kapcsolatban viszont kapott korábban instrukciókat, hogyan kell szétszedni és összeszerelni egy pisztolyt, így hát rögtönzött egy revolverbarkácsolós jelenetet. A boltos (Enzo Petito) zavart reakciója a jelenet során tehát valódi. Az a mozdulat pedig, amikor Tuco az eladó szájába nyomja a Zárva feliratú táblát, szintén Eli Wallach saját ötlete volt.

5. Elli Wallach bénázása végül új stílust teremtett

A színész folyton panaszkodott Sergio Leonénak azzal kapcsolatban, hogy folyton gondot okoz számára úgy előrántani és visszarakni a revolverét a pisztolytáskába, hogy egyszer se nézzen le rá. A rendező ezért inkább úgy döntött, hogy Tuco inkább ne is pisztolytáskában hordja a fegyverét, hanem a többi cowboytól eltérően egyszerűen csak az övébe tűzve vagy zsebre vágva, illetve egy zsinóron a nyakában. Ezzel végül egy igencsak egyedi divatot teremtettek az amúgy sem szürke karakternek.

6. Ez Tarantino kedvenc filmje

Bár Quentin Tarantino sok alkotásról kijelentette már, hogy az a kedvence (itt, itt és itt is írtunk róla), a Sight and Sound 2012-es összeállításában A Jó, a Rossz és a Csúfot nevezte meg a kedvencének. De az Empire magazin 2019-es olvasói kérdés-felelet szekciójában is azt mondta a rajongóinak, hogy a temetőbéli hármas leszámolás akkora kedvencnek számít nála, hogy szerinte ez a legjobban összevágott jelenet a filmtörténelemben.

7. Clint Eastwoodnak viszont nem tetszett a film

Tarantinóval ellentétben a westernfilmek koronázatlan királya nem volt elégedett a végeredménnyel. Szerinte a játékidő túl hosszúra nyúlt, és az egyetlen jól kidolgozott karakter a történetben Tuco volt. Eastwood utóbbi kijelentése azért kicsit vicces, hiszen Sergio Leone visszaemlékezése szerint nagyon sokáig kellett vitatkoznia a sztárral, mire Clint Eastwood egyáltalán rászánta magát a forgatásra, mivel kezdettől fogva úgy érezte, hogy Tuco háttérbe szorítja a karakterét. Állítólag ezt mondta Eastwood a rendezőnek a forgatás előtt:

Az első filmben még egyedül voltam. A másodikban már ketten voltunk, most pedig hárman. Ha ez így megy tovább, a végén egy egész lovassággal fogok együtt szerepelni.

8. Clint Eastwood és Elli Walach egy ágyban aludtak

Bár a fentiek alapján olybá tűnhet, hogy a két sztár szakmai rivalizálás okán nem kedvelte egymást, a valóságban kiváló hangulatban tudtak együtt dolgozni, és jó barátok voltak. Olyannyira, hogy amikor Eli Wallach befutott a spanyolországi forgatásra, és már az összes szálloda tele volt, Clint Eastwood felajánlotta, hogy aludjanak egy barátjánál. Ott azonban végül csak egy ágy jutott kettőjüknek, így Eli Wallach felesége, Anne Jackson még később is mindig felemlegette sztárnak:

Legyél büszke arra, hogy te vagy az egyetlen férfi, aki ágyba bújt Clint Eastwooddal!

9. Több magyar szinkron is készült a filmhez

Az első változat az ISzDB szinkronadatbázis szerint 1985-ben készült a Pannónia Filmstúdióban, amikor az MTV 1986 januárjában műsorra tűzte a film megkurtított verzióját. Ebben Clint Eastwoodot Rátóti Zoltán szinkronizálta, Lee van Cleefet Gruber Hugó, Eli Wallach-ot pedig Gera Zoltán. Az Intervideo az 1991-es VHS-kiadáshoz ezt a verziót használta fel. Az 1990-es évek vége felé az RTL Klub egy új, második szinkront készíttetett a filmhez (ezt vette át később a TV2 és a Mozi+ is), de itt már Kautzky Armand volt a Jó, Reviczky Gábor a Rossz és Rajhona Ádám a Csúf. Az InterCom 2009-ben kiadott Blu-ray lemeze szintén a második szinkront tartalmazta. Az MGM 2007-ben elkészített egy harmadik szinkront is, ennek az adatai azonban sajnos hiányosak az ISzDB-n: csak annyit lehet tudni róla, hogy itt Bolla Róbert volt Angyalszem magyar hangja.

10. Mit írt A Jó, a Rossz és a Csúfról anno a Filmvilág?

A Mokép 1979-ben a film 3 órás rendezői változatát is levetítette a magyar mozikban (akárcsak 2020-ban a Pannonia Entertainment) – erről tanúskodik legalábbis Iván Gábor cikke, aki a Filmvilág 1979/12-es számának Láttuk még rovatában panaszkodott amiatt, hogy Sergio Leone „csaknem három órára kényszerítette” őt a moziszékbe:

Amit ezalatt az idő alatt felszolgáltak, azzal mindenféle bajom van. Először is a történet. Három kemény legény együtt és egymást gáncsolva kerget egy halom pénzt az észak–déli polgárháború véres hadszínterén keresztül. Talán nem is megfelelő szó a kerget, hisz egy westernhős soha nem árulhatja el türelmetlenségét, tehát mondjuk úgy: hárman vonszolják magukat. Nem sietős a dolguk, ezért is nyúlik a másfél órára elegendő história elviselhetetlen hosszúságúra.