Több nagysikerű önálló estje volt már. Az Amikor találkoztam Barisnyikovval minek köszönhető?

"A pandémiának. Úgy éreztem, hogy van még bennem egy önálló produkció. Sokféle estem volt már, voltak zenések, volt Kurt Weill és Parti Nagy Lajos, és volt vallomásos estem is. Szerettem volna egy olyan előadást, ami különbözik az eddigiektől, és amiben a mozgás fontos szerepet játszik."

Egy táncstúdió balett termében beszélgetünk. Ismerős önnek ez a közeg?

"Tizennyolc éves koromig táncoltam. Akármilyen hihetetlen, törékeny kislány voltam. A szüleim el is vittek a balettintézetbe felvételizni, de nem vettek fel. Apám visszahallotta, hogy Hidas Hédi, a Balettintézet igazgatója azt mondta, hogy miért küldi oda a Csákányi a mackó lányát. Pedig csak annyi történt, hogy ő már akkor látta, hogy felnőttként erősebb alkat leszek. A tánc szeretete azonban így is
megmaradt. Színpadi táncra jártam Heni nénihez és Fini nénihez felnőtt koromig, balettoztam, szteppeltem, akrobatikát tanultam."

A balett fontos maradt az életében?

"A mozgásnak nagyon sokat köszönhetek. Általa nagyon megtanultam a saját testemet. Ennek a testtudatnak köszönhető, hogy bár a szakmámban voltak vagy vannak is problémáim, azzal sosem volt gondom, hogy én mit képviselek a színpadon, hogy egy szerepet hogyan építek fel mozgásban és karakterben."

Egyértelmű volt, hogy Bodor Johanna táncművész-koreográfus könyvét dolgozza át?

"Bár olvastam Johanna könyvét, de ez Bíró Bence dramaturg barátom ötlete volt. Tőle kértem tanácsot, és ő ajánlotta. Vele kezdtünk dolgozni rajta. Ő a fiatal generációhoz tartozik, és én nagyon szeretek a fiatalokkal dolgozni. Mérhetetlen alázattal állt a feladathoz. Ez a hozzáállás jellemzi az egész alkotócsapatot." 

Dedikált rendezője nincs az előadásnak.

"Kálmán Eszter díszlet- és jelmeztervezőt kértem fel legelőször, hogy vegyen részt ebben a munkában. A helyszín egy igazi táncstúdió, és nagyon fontos, hogy megteremtette azt az atmoszférát, ami az előadást legjobban szolgálja. Csodálatos a csapatmunka is, ebben a produkcióban mindent együtt csinálunk. Bodor Johanna táncművész szellemisége nagyon erősen érződik a koreográfiájában
is. Az előadásban szerepel még Rozs Tamás zenész, zeneszerző. Az ő személyisége nagyon inspirál engem végig az előadás folyamán. Lovass Ági asszisztens tartja össze az egész csapatot. Nélkülük ez a produkció nem tudna létrejönni. Köszönettel tartozom a 6SZÍN-nek is, hogy befogadták a produkciót."

Egy normál próbafolyamatban a színész a rendező instrukcióihoz igazodik. Egy ilyen próbafolyamatban mi az igazodás?

"Nem instrukciók hangzanak el, inkább ötletek, vélemények. Elmondják, hogy szerintük valami miért jó, miért nem jó, vagy mi lenne, ha ezt vagy azt kipróbálnánk. Mindig azt keresik, ami az ügyet szolgálja. Nagyon szabad a munka, teljesen el vagyok ájulva tőlük."

Mennyire ragaszkodtak a regényhez?

"A regény inspirációs alap, az előadás teljesen másról szól. Azokat a történeteket vettük ki a regényből, ami minket alkotókként érdekelt. A könyv Johanna fiatalkori története, az előadás egy idős táncosnő vallomása. A darab egy fikciós történet, én nem Johannát játszom, hanem Marosán Henriettet."

Ön személyesen találkozott Barisnyikovval?

"Természetesen igen, de erről nem szeretnék mesélni, mert benne van a darabban, ha eljönnek megnézni, megtudják."

Esetleg bármilyen kis történet ami nem szpojler?

"Eljött Magyarországra megnézni a Titkainkat. Magyar Éva nézte az előadást, és az előadás után azt mondta nekem: Tudod ki ült mellettem? A Barisnyikov! Mondom, menj a francba, ne viccelj! Barisnyikov a Szkénében? Aztán kiderítettem, hogy egy fesztivál miatt inkognitóban van az országban, nem akart senkivel találkozni, csak egy napra jött, hogy megnézze az előadást. Aztán meghívta a produkciót New Yorkba, a színházába. Csodálatosan bánt velünk, hatalmas kaliberű művész és ember."

Azt mondta, szeret fiatalokkal dolgozni. Miért?

"Kíváncsi vagyok rájuk és nagyon inspirálnak. Nem bírom, mikor azt mondják, hogy ezek a fiatalok, ezek már nem olyanok. Ugyanolyan dolgok izgatják a fiatalokat most, mint anno minket is. Ugyanazzal a relevációval állnak a színházhoz, ugyanúgy meg akarják változtatni a világot. A vágyak ismétlődnek, csak a világ változik."

A tapasztalt kollégák szokták terelgetni a fiatalabbakat. De vajon egy tapasztaltabb kolléga is tanulhat a fiatalabbtól?

"Egyszer egy fiatal színész megkérdezte egy próbafolyamat közben, hogy tetszik-e nekem, amit láttam. Mondtam neki: az látszik, hogy sokat dolgoztatok, de én még nem nagyon értek belőle semmit. Erre ő azt felelte: Eszter, ezt nem érteni kell, csak hagyni, hogy hasson rád. Én régebben mindent meg akartam érteni, most is, de van, amikor “csak” hagyom, hogy hassanak a dolgok."

6szín interjú