És ez így van rendjén. Főleg, hogy azért jócskán lehet más élvezetet is találni a kosztümös áltörténelmi szappanopera most először kettébontott új, harmadik évadának első felvonásában. Kritika.
A Bridgerton család című Netflix-szenzáció harmadik évadával kapcsolatban két rendkívüli bejelentéssel is betámadta a rajongókat a streamingóriás: a fent említett két etapban érkezés mellett (az első négy rész május 16-án, az utolsó négy epizód június 13-án kerül be a szolgáltató kínálatába) ilyen volt, hogy
egy váratlan fordulattal elvetették az alapul szolgáló regények megjelenési sorrendjét.
A herceg és én, illetve A vikomt, aki engem szeretett után így a harmadik évadban az alkotók nem az ábécé első nyolc betűje szerint elnevezett Bridgerton gyerekek romantikus kalandjait tárgyaló könyvfolyam soron következő részét, a Benedictet a középpontba állító Tisztességes ajánlatot dolgozták fel, hanem előrevették a negyedik, Mr. Bridgerton csábítása című regényt, ami Colin Bridgerton és Penelope Featherington szerelmi életét mutatja be.
Ez azonban szerencsére semmiféle törést nem okozott a dramaturgiában,
mivel Colin és Penelope kapcsolata már a korábbi évadokban is nagyon szépen fel volt építve, a második évad végén ráadásul már fel is dobták a labdát egy apró cliffhangerrel (a lány meghallotta, hogy jó barátja azt mondja róla a háta mögött, hogy sosem tudna udvarolni neki), szóval a változtatás kifejezetten organikus módon zajlott le.
A most felkerült első négy részben pedig a rajongók pontosan azt kapják, amit az első két évad után el is várnak kedvenc sorozatuktól: egy új szerelem kibontakozását, nem kihagyva a fizikai vetületét sem (pipa), ezzel kapcsolatban bőséges szívbéli bonyodalmakat (pipa), a menetrend szerint megrendezett, elsősorban az eladósorba került fiatal lányok kiházasítását célzó bálokon történő kavarásokat (pipa), néhány új, érdekes és titokzatos karaktert (pipa) és néhány, a fő szerelmi szálat kiegészítő, ahhoz hasonlóan izgalmas és izgató romantikus ügyet (pipa).
És amit a rajongók nem várnak el, de szerencsére szintén megkapják A Bridgerton családtól, az az, hogy ezúttal is alapvetően feminista nézőpontból követhetjük az eseményeket, azaz (és innen is látszik, hogy sajnos nem történelmi, hanem áltörténelmi sorozatról van szó) feltűnően sokszor merülnek fel a nők igényeit és szempontjait figyelembe vevő felvetések – akár az, hogy nekik is joguk van élvezni a szexet, akár az, milyen fontos (lenne) a fiatal nők számára a szexuális felvilágosítás.
A legizgalmasabb és – az eddigiek alapján legalábbis – az egész évadot átszövő felvetés viszont az, hogy több karakter sorsán és választásain keresztül is felmerül az a meglehetősen forradalmi gondolat, hogy egy nő számára a házasság jelenti a szabadságot: ami meglehetősen ellentmond annak az általánosan elterjedt nézetnek,
Csakhogy amikor egy korabeli nőnek a között kell választania, hogy „vénlányként” kegyelemkenyéren tengődik valamely családtagjánál (és ne legyenek illúzióink, akkoriban egy nő már 26 évesen vénlánynak számított), és a között, hogy egy jó esetben megértő és feltétlenül módos férj oldalán legalább viszonylagos anyagi függetlenségben éljen, akkor mondjuk úgy, hogy
nem csak Penelope Featherington számára tűnik vonzóbbnak a második lehetőség.
Ahogy tehát láthatjuk, A Bridgerton család harmadik évada nemcsak bűnös élvezettel szolgál (ahogy egyébként a korábbi epizódokban is mindig több volt), de nem kevés elmélkedni valóval is. S habár a végkimenetele nyilvánvalóan ezúttal sem vitás, továbbra is rengeteg izgalmat jelent eljutni odáig. Ráadásul az elsőre a darálás lehetőségének elvételét jelentő két felvonásra bontás azzal a hatalmas előnnyel jár,
hogy szűk egy hónap múlva még pontosan ugyanennyi ármány és szerelem vár ránk!
A második évadról szóló kritikánk
Sokat javult kedvenc szexszappanoperánk a második évadra
Az egyszerre botrányos és imádott kosztümös sorozat, A Bridgerton család sokak örömére visszatért, egy vadonatúj szerelmespárral és rengeteg, az úri körökből származó friss, ropogós pletykával – és jobb formában van, mint valaha.
Tovább
