Az Apple TV+ jó érzékkel nyárra időzítette legújabb vígjátéksorozatát, ami egy mediterrán kisvárosban játszódik. A Land of Women ugyanakkor krimikomédia, családtörténet, generációs dráma és úgynevezett cosy crime is. Ez utóbbi a krimi egy könnyed alműfaja, ami nem mutat explicit erőszakot (és szexet sem), a történet pedig egy szociálisan elszigetelt, kis közösségben játszódik. Ez lenne a sorozatban a festői – és fiktív – spanyol kisváros, La Muga.

Városból vidékre

A sztori igazából pofonegyszerű, hiszen láttunk már jó pár ilyet: a kényelmes városi nő valami kényszerhelyzet miatt vidékre költözik, ahol újra megtalálja önmagát – és nem egyszer a szerelmet is. Ilyen például a PORT-olvasók kedvence, a Napsütötte Toszkána is – ami amúgy a mi egyik személyes kedvencünk is témában. A Land of Women azonban mindjárt

három generációt költöztet vidékre.

Történik ugyanis, hogy Gala (Eva Longoria, a Született feleségekből) épp a saját borászatának a megnyitójára készül, amikor kiderül, hogy a férje (James Purefoy, a Gyilkos hajszából) 15 millióval tartozik valami uzsorás gengszternek, ráadásul mindent hátrahagyva lelép. Ha ez nem rontotta volna el eléggé a megnyitót, Gala minden számláját lenullázzák és az egész családját megfenyegetik, így fogja a nagyit, Juliát (Carmen Maura) és a lányát, Kate-et (Victoria Bazua), és elmenekülnek a nagymama szülőfalujába, La Mugába.

Na most, be kell valljam, hogy engem szinte bármilyen filmmel és sorozattal meg lehet venni, ami lenyűgöző mediterrán helyszíneket mutat, kreatív kameraállásból. Ebben márpedig nincs hiány, a Land of Women szerencsére kb. negyedórát veszteget a felvezetésre, után iszkiri, már mennek is a csajok a spanyol városkába. A sorozat nagy erénye, hogy remekül tud hangulatot teremteni, ami ennek a műfajnak az igazi talpköve: ha az nincs meg, akkor süthet a Nap hét ágra, zöldellhetnek a lankák, kanyaroghatnak a macskaköves kis utcák, az egész nem több, mint egy panelekből épült útikalauz. A Land of Women azonban már az első pillanattól tele van lélekkel, ami többek közt a rendezésnek és a jól megírt karaktereknek köszönhető (nem hiába, ez is egy regényadaptáció). Az egész hangulatot egyfajta jóleső – természetesen mediterrán – báj uralja, és bár van itt keserűség, csalódás, de elsősorban

kicsattan az életigenléstől,

amiben nagy szerepe van a helyi vállalkozónak – és ügyeletes szépfiúnak –, Amatnak (Santiago Cabrera) is.

A komfortzónán kívül

A Land of Women nemcsak három generációt ereszt kényszerűen össze, de mindegyiküket kirántja a komfortzónájából. Gala ugye felső osztálybeli, városi nő, Julia egy idősotthonban él, Kate pedig egy bentlakásos suliban, a szerelmével. Most pedig mindnyájuknak fel kell adni korábbi életüket, hogy mentsék az – életüket. A karakterek szerethetők és egyediek, noha elsőre elég vastag ecsettel lettek felrajzolva, de utólag finomít rajtuk a dramaturgia. És persze nemcsak a gengszterek előli menekülés, hanem a csontvázként kihulló

családi titkok is borzolják a kedélyeket

– kapásból Juliát nem szívelik úgy a szülőfalujában, mint várnánk.

Az is nagy erény, hogy bármennyire is a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt a Land of Women, nem nézi idiótának a nézőt: semmit sem magyaráz túl, nem rágja a szánkba a poénokat, de azért egy picit mégis bebiztosítja magát. Ott van például az, amikor Gala alig boldogul a kényszerűségből szerzett kocsi sebváltójával – korábbi életvitelét ismerve rögtön eszünkbe juthat, hogy eddig automata váltós autót vezetett, de ezt nem mondják ki rögtön, így

a nézőben megszülethet az elégedettség, hogy leesett neki a poén.

A forgatókönyv azért tutira megy, és pár pillanat múlva szóba hozza az automata váltót, hogy biztos mindenki jól mulasson.

Eddig talán egyetlen ponton csúszott meg picit a sorozat, de ez sem olyan vészes. A múltbeli eseményeket ugyanis apró adagokban ismerjük meg, ám kissé könnyelműen bánik a széria a flashbackekkel: mivel mindig egy bizonyos karakter emlékszik vissza az adott történésre, sajnos a forgatókönyv olykor elköveti a legtipikusabb bakit, és

olyan eseményeket is látunk, amikről nem lehetnek emlékei a karakternek, hiszen ott sem volt.

Ez már Európa

A Land of Women hiába az Apple TV+ sorozata, cseppet sem amerikai széria. Nem csak azért, mert többet beszélnek benne spanyolul, mint angolul, hanem a hangulata, a színészi játék és a dramaturgia miatt is. Szerencsére manapság egyre több filmben és sorozatban természetes, hogy a karakterek az anyanyelvükön beszélnek, ami sokat hozzátesz a történet hangulatához és hitelességéhez (ezért is volt furcsa döntés, hogy Ridley Scott Napóleonjában angolul beszélnek a franciák).

De nemcsak ettől érződik európainak ez a széria, hanem a rendezés, a színészvezetés és legfőképpen a történet miatt.

A színészi játékban semmi mesterkéltség nincs, minden természetes, a sztori pedig úgy variálja a műfaj közhelyeit, hogy koránt sem lehetünk biztosak benne, hogy épp mikor vezet meg minket (egy-két csavar már az első két részre is jutott).

Ez is érdekelhet

10 könnyed nyári film, amely egzotikus helyekre repít el

Belekóstolnál Róma, Barcelona, Ibiza, Hawaii, Toszkána vagy Monte Carlo hangulatába? Ezek a filmek segítenek.

Tovább