A Headspace – Útmutató a meditációhoz azoknak szól, akik mindig is a gyakorlásvégi pár perces meditációt élvezték a legjobban jógaórán, és akiket végig untatott az Ízek, imák, szerelmek irritáló főhősnője, de amikor az indiai asramban zajló meditálásáról mesélt, azt kívánták, bárcsak kicsit jobban részletezné. A Netflixen sokatmondóan és stílszerűen január 1-jén debütált széria a Headspace nevű angol-amerikai cég applikációján alapul, amelynek első verziója még 2012-ben jött ki, végleges formáját pedig 2014-ben nyerte el.

Az alkalmazás segítségével vezetett meditációkon vehetünk részt (sőt: csoportos meditációhoz is csatlakozhatunk), relaxációs, az alvást segítő pihentető gyakorlatokat végezhetünk vagy épp koncentrációnkat javíthatjuk, de hallgathatunk nyugtató zenét és mozoghatunk is (például nyújthatunk, de kínálnak másfajta edzéstípust is, maximum bő félórás hosszban), elsősorban hanganyagok segítségével, de vannak videók is.

A Headspace app ingyenesen tölthető le, de így csak az alapcsomag érhető el, egy afféle demóverzió az egyszerűbb és rövidebb gyakorlatokkal, az exkluzív tartalmakért fizetni kell (szűk két hét erejéig ingyen is kipróbálhatjuk a fizetős részt, de ha elfelejtjük lemondani, egy egyéves előfizetési díj, azaz több tízezer forintunk bánja). Ezért is jön most kapóra a Netflixszel közös kezdeményezésük, amelynek keretében egyébként az Útmutató a meditációhoz nyolc epizódja után újabb két sorozatot mutatnak majd be (a Headspace Guide to Sleep még valamikor az idén megérkezik).

Az Útmutató a meditációhoz az alapoknál kezdi (lélegzés), és elég nagy lépésekben haladva jut el – hát, továbbra is az alapokig. A légzés után következő részekben ugyan sorra veszik az elengedést, a hálát, a szorongást, a kedvességet, a fizikai fájdalmat, a dühátalakítást és a belső békét, illetve az ezeket segítő (a fájdalom esetében nyilván enyhítő) meditációs formákat, de, ahogy az a narrációban többször is elhangzik, ettől még nem válik senki a meditáció mesterévé – ahhoz naponta gyakorolni kell, vagyis többször is meg kell nézni az epizódokat, legalábbis az utolsó 5–10 percüket.

A sorozat egy-egy része ugyanis úgy épül fel, hogy egy, gyakran valamilyen személyes sztorival kísért bevezető után, amit a Headspace-t alapító és az alkalmazás legtöbb meditációját is vezető, a meditálással korábban egy tibeti kolostorban megismerkedő Andy Puddicombe, egykori buddhista szerzetes mond el, jön egy rövidke tudományos magyarázat (nem kell megijedni, mindenki érteni fogja, általában valamilyen, a meditálás hátterét és hatásait vizsgáló kísérlet ismertetése), majd a végén interaktív módon a konkrét meditáció következik.

Eközben a képernyőn absztrakt idomokat vagy más szempihentető formákat (például a Napot és felhőket) láthatunk, rajzolt formában: a Headspace – Útmutató a meditációhoz ugyanis animációs sorozat. Andy Puddicombe nem jelenik meg benne a maga testi valójában, csak a hangját halljuk (magyarul Miller Zoltán szólaltatja meg), miközben a monitoron a hallottakat illusztráló kifejező ábrákat, a szöveghez alkalmazkodó szürreális képfolyamot vagy a Bogyó és Babócára emlékeztető egyszerű rajzocskákat láthatunk.

Felmerül a kérdés, hogy mindez mégis mitől lenne több, mint egy hangoskönyvet aláfestő képernyővédő – és hát itt érkezünk el a sorozat fő problémájához. Akármennyire is élvezetes időnként az animációt nézni, határozottan nem ez az ideális forma a meditációval való megismerkedéshez. A tévézéshez felvett tespedő testtartás ugyanis nem megfelelő arra, hogy így végezzük el az epizódvégi gyakorlatot, hiszen elvileg a földön kéne feküdnünk hozzá. Az alkotók annyi könnyítést adnak, hogy ülhetünk is, de akkor azt egyenes háttal tegyük (jelentkezzen, aki egyenes háttal szokott tévézni!).

A másik probléma, hogy aki eredeti nyelven, felirattal szeret netflixezni, azt innentől kezdve elfelejtheti, hiszen a meditálást csukott szemmel kell végezni. Nyilván akadnak olyan irigylésre méltó honfitársaink, akik olyan jól tudnak angolul, hogy ez így is megfelel nekik, de ahhoz nagyjából anyanyelvi szinten kel érteniük, mivel egy ilyen ellazult állapotban nincs is annál rosszabb, mint azzal kizökkenteni magunkat, hogy angol szavak jelentésén gondolkodunk.

És itt mutatkozik meg a Headspace sorozatának előnye (legalábbis a magyar nézők számára) az applikációval szemben: az ugyanis egyelőre csak angolul, franciául, németül, portugálul és spanyolul érhető el. Ami nagyon szomorú, mert a szériának nyilván az az egyik nem is igen titkolt célja (vélhetően nem véletlenül „rejtették el” az alkalmazás nevét a sorozat címében), hogy kedvet csináljon az apphoz. És hát a telefonos alkalmazás óriási fórja – amellett, hogy sokkal több tartalmat kínál –, hogy a telefonunkat bármikor magunk mellé vehetjük, hogy elkezdjük a meditálást (jó, nyilván át lehet szokni emiatt a mobilon való netflixezésre, de az milyen már?).

A maga nemében páratlan, amit a Headspace – Útmutató a meditációhoz oktatósorozat megvalósít, de annyi biztos, hogy hiába hasznos és érdekes a téma már önmagában is az erre fogékonyaknak, inkább csak elindít egy úton, mint egy jó értelemben vett kapudrog. És a „csak”-ot itt jó nagy idézőjelben kell érteni, mert ennél többre nyilván a készítők sem vágytak. Aki megnézi a Headspace sorozatát, nagy valószínűséggel rá fog kattanni – na nem a sorozatra, hanem a meditálásra, és keresi majd a módját annak, hogyan folytathatná tovább. És a végére egy jó tanács: ne álljunk neki a szériának álmosan vagy fáradtan, mert a meditáció végére biztosan el fogunk aludni. Saját tapasztalat!