Tisztázzuk az elején: nem vagyok fanatikus Vaják-rajongó! Sosem játszottam a Witcher címen futó videojátékokkal, és egyetlen egy betűt sem olvastam el „a lengyel G.R.R. Martinnak” elkeresztelt Andrzej Sapkowski Vaják-regényciklusából. No persze nem egy sárkány barlangjában töltöttem el internet nélkül az elmúlt pár évet, így természetesen tisztában vagyok vele, hogy ma már a Witcher/Vaják az egyik legismertebb fantasy brand, attól függetlenül, hogy a könyvről, a videójátékról vagy a tévésorozatról van-e szó.

Évek óta tervezgetem egyébként, hogy fejest ugrom a Witcher-videójátékok világába, vagy legalább elolvasom a Sapkowski-regényfolyam nyitányát, Az utolsó kívánság című kötetet... Ám a Henry Cavill főszereplésével készült Vaják-tévésorozat első és második évada eddig nem igazán győzött meg arról, hogy ez egy fenemód ütős brand (a vonatkozó kritikákat lásd itt és itt), a fantasy zsánerért viszont rajongok annyira 7 éves korom óta (1989-ben jelentek meg ugyanis Magyarországon az első Conan-képregényfüzetek és Kaland, Játék, Kockázat-játékkönyvek), hogy mindig mindennek adjak egy esélyt, ami ebben a műfajban készül. A Netflix karácsonyi ajándéka, a december 25-én debütált, négyrészes minisorozat, a Vaják: A vér eredete

nem kevesebbet állít magáról, mint hogy fellebbenti a fátylat Ríviai Geralt mitikus képességeinek eredetéről és a szörnyvadászok klánjának megszületéséről. Kihagyhatatlan ajánlat, nemde?

A minisorozat valóban a régmúltban, 1200 évvel Geralt, Yennefer és Ciri története előtt, a tündék aranykorában játszódik. Hét idegen sorsát meséli el, akik összefognak, hogy megküzdjenek egy megállíthatatlan birodalom megalomán császárnőjével – aki még nála is kegyetlenebb erők bábja csupán. A harcias tünde klánokból származó főhősök kénytelenek megtanulni, hogyan bízzanak egymásban, hiszen csak így van esélyük arra, hogy küldetésük sikerrel járjon, és szedett-vedett csapatukkal megdöntsék a kontinens elnyomóinak rémuralmát. Ám amikor megnyílnak az átjárók más világok felé, és egy hataloméhes bölcs új fegyvert enged szabadjára, a hét válogatott harcos rádöbben, hogy egy szörnyeteget kell létre hozniuk ahhoz, hogy legyőzzenek vele egy másik szörnyeteget.

Így alkotják meg pont ők vérrel és mágiával az első Vajákot…

No de pontosan kik is? Lássuk szép sorjában!

• Éile (Sophia Brown), a tűzről pattant tünde énekmondó a Holló klán utolsó képviselője, de már korábban is népe számkivetettje volt, mert a harcosok dicső útja helyett a világcsavargó bárdok léha életét választotta. 
• Fjall (Laurence O'Fuarain), a tündék hercegnőjének száműzött testőre és szeretője, a Kopó klán kitaszítottja. Morcos nőfaló, aki nemcsak az asszonyszívek, de a pengék nyelvén is ért, nem csoda, ha... Na de ez már spoiler lenne, inkább nem írok semmi mást róla!
• Scían (Michelle Yeoh), Éile egykori mentora, a harcművészetek mestere, egy nomád tünde klán utolsó élő tagja. 
• Meldof (Francesca Mills), a sötét múltú, enyhén szólva félcédulás törpe nő, akinek a vaspörölye mindig oda csap, ahova köll.
• és még három másik karakter, akik annyira tizenkettő egy tucat sablon fantasy karakterek lettek, hogy még a nevüket is elfelejtettem...

De mi ezzel a baj?!? Tán nem menő A hét szamuráj és A hét mesterlövész fantasy változata? Sajnos nem az...

A fő karakterek szimpatikusak ugyan, de mindegyikről ordít, hogy azért kerültek be a a világ megmentésén fáradozó kalandozócsapatba, mert más filmekben és sorozatokban is pontosan ugyanilyen szereplők sorsáért izgultak a nézők. Sophia Brown Éile-je egy nagyon menő női szerencselovag, de a színes ruhájával meg a raszta frizurájával olyan, mintha a Fekete vitorlákból, vagy valamelyik Karib-tenger kalózai-mozifilmből rángatták volna át ide. A Fjallt alakító Laurence O'Fuarain is tökéletesen hozza a fizikumát, a szakállát és a temperamentumát tekintve a Vikingek és a többi hasonló produkció barbár északi harcosát – csak itt ragasztottak rá két hegyes fület is. Michelle Yeoh most is, mint mindig, bámulatosan gyors és látványos harcművész trükköket vonultat fel a verekedős jeleneteiben, csak hát ebben a történetben ő is egy tünde, nem pedig a Tigris és sárkány háztetőkön ugráló harcosnője...

A Vaják: A vér eredete minden egyes másodperce ismerős valahonnan máshonnan, miközben a sztori semmit sem tesz hozzá az anyaszéria, a Vaják világához, holott előzménysorozatként épp ez volna a feladata!

A négy epizód kapkodva rángatja át a nézőt a régi korok követhetetlen háborús konfliktusaitól az első szörnyvadász vaják kicsit sem meglepő születéséig, miközben csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi merre hány méter, és miért fest minden olyan gagyin, mintha Kevin Sorbo Herkulesét néznénk a '90-es években a nagyszobában.

A Vaják: A vér eredete nagyon vérszegény sorozat lett. De nemcsak az eredeti Vaják szériához képest lett gyenge eresztés a Netflixtől, hanem az olyan konkurens szuperprodukciók árnyékában is eltörpül, mint a Disney+ retró fantasy meséje, a Willow, az Amazon egymilliárd dollárba kerülő A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi sorozata vagy az HBO Max jelenlegi koronagyémántja, a Sárkányok háza.

Értékelés: 4/10

Kiknek ajánljuk? Kizárólag csak a megveszekedett Vaják-rajongóknak, valamint a fantasy műfaj azon szerelmeseinek, akiknek tényleg jöhet bármi, amiben kard és mágia van.