Ha a Disney+ új, rendkívül látványos sorozatának címe ismerős, az nem véletlen. James Clavell azonos címmel 1975-ben megjelent bestseller regénye nálunk is toplistás volt, ahogy a könyv alapján készült minisorozat, a Shogun (1980) is hihetetlenül népszerű volt. Érdekes módon a széria a Gyökerek (1977) hatalmas sikerének köszönhette születését – ebből ugyanis az derült ki, hogy nagyon is van igény egzotikus témákra. A Richard Chamberlain és a japán színészlegenda, a leginkább Akira Kurosawa filmjeiből ismert Toshirô Mifune főszereplésével készült széria volt az első olyan nyugati sorozat, amelyet teljes egészében Japánban forgattak. Nem is volt könnyű dolga a filmeseknek a számos kulturális különbség és a távoli helyszín okozta kihívások miatt, azonban szerencsésnek mondhatták magukat, mert egy tájfun „csak” azután pusztította el a díszleteket, hogy pont befejezték az utolsó jelenetet is.

Az A sógun története két szempontból is érdekes, és az egyik maga James Clavell személye. Az 1921-ben az ausztráliai Sydney-ben született, de Angliában felnőtt Clavell – teljes nevén James Edmund Dumaresq Clavell – a II. világháború alatt a Brit Királyi Tüzérségnél szolgált alhadnagyként, egységét 1941 decemberében Szingapúr védelmére rendelték, ám az őket szállító hajót megtorpedózták. A túlélőket egy holland hajó mentette ki és szállította Jávára, ám a japánok itt is utolérték őket. Clavell 1942-ben esett fogságba súlyos arcsérüléssel, majd a hírhedt szingapúri Changi fegyházba került. A börtönkörülmények olyan borzalmasak voltak, az ellátmány pedig annyira kevés, hogy Clavell szerint, ha nincs a Hirosimára ledobott atombomba, nem kerül ki onnan élve. A háború után forgatókönyvíróként, sőt, filmrendezőként is dolgozó Clavell - aki a fogság után biztos, ami biztos alapon évekig egy halkonzervet hordott a zsebében - kalandjait fikciós formában, A patkánykirály címmel adta ki, és ehhez képest meglepő, hogy saját bevallása szerint

„Japánhoz címzett szerelmeslevélként”

írta meg A sógun történetét. Ami azért is érdekes, mert szinte teljes mértékben igaz, még úgy is, hogy a történet hősét nem John Blackthorne-nak, hanem William Adamsnak hívták.

A Kentben született William Adams élete már azelőtt is hihetetlenül izgalmas volt, hogy első angolként 1600-ban elérte volna Japánt. Harcolt a spanyol Armada ellen, valószínűleg részt vett egy holland sarkvidéki expedícióban, majd navigátornak állt egy öt hajóból álló, a Távol-Keletre induló holland flottában. A rendkívül veszélyes vállalkozást rotterdami kereskedők finanszírozták, de Afrikát megkerülve, a dél-amerikai partvidéket és a Csendes-óceániai szigetvilágot végighajózva csak egyetlen hajó megtizedelt legénysége élte túl a viharokat, betegségeket, valamint a bennszülöttekkel, portugálokkal és spanyolokkal való hadakozást. A Liefde 19 hónap után 23 beteg és félig halott tengerésszel a fedélzetén ért partot Kyūshū szigetén, ahol a helyi hadúr, Tokugawa Ieyasu fogságba vetette őket, és elkobozta értékes rakományukat, amelynek 19 rézágyú és 500 muskéta is részét képezte. Ezek aztán fontos szerepet kaptak a sorsdöntő szekigaharai csatában is. Csakhogy Tokugawa (a regényben Yoshi Toranaga) nem végeztette ki a foglyait, ahogy azt az udvarában lévő jezsuita szerzetesek követelték - akik azt állították róluk, hogy kalózok -, mert hasznosnak ítélte őket. Adams hamarosan a hadúr tanácsadója és bizalmasa lett, szamurájnak megfelelő rangra tett szert, saját kereskedőházat alapított, és sosem tért vissza Angliába. Mindez persze már a könyv és a sorozatok kissé kiszínezett, de rendkívül izgalmas, harcokban, politikai és szerelmi intrikákban gazdag történetét képezi. 

Az FX már 2018 nyarán bejelentette a 10 epizódból álló, eddigi legnagyobb szabású nemzetközi sorozatának gyártását, a forgatás pedig 2019 márciusában kezdődött Angliában, Kanadában, majd Japánban. A munkálatok két hónapot csúsztak: egy időre ugyanis leállt a forgatás, mert a készítők nem találták megfelelő minőségűnek a forgatókönyvet, amit újraírattak. A sógun címszereplője, a Yoshi Toranagát játszó Hiroyuki Sanada egyben a sorozat producere is, és olyan filmekből lehet ismerős, mint Az utolsó szamuráj, a 47 Ronin, a Mortal Kombat vagy legutóbb a John Wick: 4. felvonás. John Blackthorne szerepe a zenészből lett színész Cosmo Jarvisnak (Lady Macbeth, A bőrömben, Birmingham bandája) jutott – ő érezhetően nagyon más karakter, mint annak idején Chamberlain volt -, míg a titokzatos keresztény nemesasszonyt, a tolmácsként szolgáló Toda Marikót Anna Sawai (Halálos iramban 9) alakítja, de a legkisebb szerepben is Japánban óriási sztárnak számító színészek láthatók. És nem csak a szereplőgárda ígéretes, de a technikai paraméterek és a megközelítés is.

Az már az első jelenetképek és előzetes alapján is nyilvánvaló volt, hogy A sógun, amelynek Justin Marks a showrunnere (akit a Top Gun: Maverick forgatókönyvéért legutóbb Oscarra jelöltek), elképesztő képi világgal dicsekedhet, ezen belül is rendkívüli színkombinációkkal és fényjátékokkal.

A stáb hihetetlen díszleteket épített, ahol mindenre aprólékos gonddal figyeltek

– csak az autentikus tetőcserepek létrehozására három hónapot szánt egy külön csapat, de természetesen a korhű kosztümöknek és fegyvereknek is külön felelősei voltak.  Minden egyes kosztüm kézzel, japán textíliából készült, figyelembe véve ennek a különleges átmeneti kornak az összes stílusjegyét. A ruhák színvilága, díszítése és mintázata egyben viselőik társadalmi rangját és egyéniségét is tükrözi, sőt, a különböző szövetségi rendszerek az öltözékekben is visszaköszönnek. Külön kihívást jelentett John Blackthorne öltözete, hiszen annak fokozatos változása a kopott „barbár” tengerészgúnyából a kifinomult japán szamuráj páncélzatig egyben az általa megtett út és a történet jelentős részének leképezése.

A felvételek szempontjából sarkalatos kérdés volt a világítás és fényelés, hiszen abban a korban, amikor a történet játszódik, a 1600-as évek Japánjában csak minimális világítás volt. Így ahhoz, hogy minél inkább korhű maradhasson a forgatás, minden lehetséges szempontból próbálták növelni a természetes fény mértékét: a jellegzetes japán térelválasztókat (ún. shojik) folyamatosan széthúzva tartották, még az éjszakai felvételeknél is, az oszakai kastély nagytermében pedig a fagerendákkal emelték meg a mennyezetet, még tágasabb és világosabb belteret kialakítva.

És persze ott vannak a fegyverek és az ütközetek! A korhű japán fegyverek, a híres szamurájkard, a katana, annak rövid verziója, a wakizashi, a naginata (görbe pengéjű lándzsa) vagy a kyudo (íj), amiket a színészek halálos pontossággal tanultak meg használni. Az akciójelenetek koordinátora, Lauro Chartrand-Del Valle azt a filozófiát vallja, hogy felesleges a vaktában hadonászás, itt minden összecsapás legfeljebb öt mozdulatból áll, hiszen a kor harcosainak is csak ennyi kellett ahhoz, hogy végezzenek ellenfeleikkel.

A maga idejében már az 1980-as, többszörös díjnyertes sorozat is tabudöntögetőnek számított az

ott bemutatott erotika és erőszak terén, az új széria ennél egészen biztosan többet fog mutatni. Igaz, az elmúlt évek alatt ez egyfajta elvárás is lett, ahogy arra az FX vezérigazgatója, John Landgraf is rámutatott. Szerinte, amíg az első sorozat elsősorban egy, Japánban partot érő idegen fehér férfi, az Andzsinnak (Navigátor) is nevezett Blackthorne szemszögéből mesélte el a történetet, addig az új verzióban számos más nézőpont is érvényesül, köztük egy japán nőé is. Mindez nagyszerű keveréket alkot egy egyszerre örök érvényű és meglepően modern történettel egy olyan országban, amelynek összes titkát még ma sem fejtettük meg.

A sógun - február 27-től a Disney+-on!

A cikk a Disney+ által támogatott tartalom.