László Endréről nem sokat találni az interneten, a kevéske azonban egy rendkívül sokoldalú embert mutat be: a Képzőművészeti Főiskolán festőként diplomázott, majd a Nemzeti Zenedében (Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium) mozikarmesterséget tanult, dolgozott rajztanárként, Magyarországon elsőként animációs reklámfilmeket rendezett, 1959. június 30-tól 1987-ig ő rendezte a Szabó családot, és egyéb hangjátékokat, köztük a Mikrobit, a Csilicsala csodáit, a Csinn-Bumm cirkuszt, és persze a Szíriusz kapitányt, majd 80 évesen elkezdett regényeket írni. Míg másik sci-fi témájú sorozatát, a Mikrobit, ami alapján később a rajzfilmsorozat is készült, Botond-Bolics György írta, az 1977-ben indult Szíriusz kapitány már egészében saját műve volt.

A 2400-as években járunk, Hold Államban, ami az Egyesült Földrészek Szövetségének egyik tagállama, méghozzá a legelitebb, ugyanis a Holdon gyakorlatilag csak a kiváltságosak élhetnek, afféle mini mintatársadalom. A százéves Viktor Szíriusz nyugalmazott űrhajóskapitány, hibernológus, Hold Állam egyik legmegbecsültebb tagja, házvezetőnője, Leonida néni mindenki nagymamájának prototípusa: süt, főz, mindenkit degeszre etet, és kórosan irtózik a modern technikától. Ő az egyetlen az egész Holdon, aki jó házikosztot készít, a gombot cérnával varrja, kis konyhakertet gondoz, káposztát savanyít hordóban, és messze földön ő készíti legjobban a kapitány két kedvencét, a szoljankalevest és a blincsikit, no meg a mazsolás kuglófot tejszínhabos kakaóval. Persze szigorúan kézzel veri jó keményre a tejszínhabot, nem holmi ördögmasinával.

Egy ifjúsági történethez persze kellenek gyerekek is: Pierre, Berci, Rita (a regényekben Liuna) és Pinton, azaz a Négyek Tanácsa. Ők rendre mindenbe beleütik az orrukat, amibe nem kéne, és rendre valami nagy-nagy aljasságra akadnak. Velük van még Csibész, a pulikutya kinézetű intelligens robot, őt Berci apja, a világhírű fizikus, Kovács János alkotta.

Az utolsó két rész kivételével (hogy miért, kicsit lejjebb megválaszolom) vagy tucatnyiszor végighallgattam már a sorozatot, nálam rajzolás közben kiváló, zenére valahogy nem megy, akkor már inkább a csend. Még mindig szeretem ezeket a történeteket, bár sokadik hallgatásra rájöttem, hogy a főszereplő gyerekek egytől-eddig marha idegesítőek: Pierre Renard (Harkányi Endre, Tahi József) egy sótlan, tipikus mama kedvence, se íze-se bűze gyerek, Kocsis Berci (Petrik József) egy nagyképű, tenyeres-talpas tahó, Rita Steff (Örkényi Éva) kényszeres okoskodásaitól és túltolt érzelmeskedésétől a falra lehet mászni, Pinton Casteiro (László Marcika, Kóti Kati, Meixler Ildikó, Várhegyi Teréz) vége-hossza nincs kérdezősködései kifejezetten idegesítőek.

Mégis, a történetek jó része, elnagyoltságuk, aránytalanságaik és a kotnyeles, minden lében kanál főszereplők ellenére is élvezetes, helyenként kifejezetten nyomasztó, a címszereplő Szíriusz kapitány pedig remekül eltalált figura, persze az érdem jórészt a zseniális Csákányi Lászlónak köszönhető, akit öröm hallgatni. Leonida néni egyszerűen imádnivaló (noha a sopánkodást azért sokszor már erősen túlzásba viszi), Náray Teri a sorozat előrehaladtával egyre jobban élvezi a szerepet – a Szíriusz kapitány fogságban című történetben beavatnak minket egy népszerűségi felmérés eredményébe, amiből kiderül, hogy toronymagasan Leonida volt a hallgatók kedvence. A két öreg mellett Berci apja, Kocsis János, a tipikus szórakozott tudós a legjobb felnőtt karakter, akit Ruttkai Ottó szólaltat meg. 

Habár a sorozat világa afféle szocialista utópia — mindenki egy nyelvet beszél, a társadalom minden tagja hasznos, nincsenek léhűtők, sem bűnözők, hadseregre sincs szükség, a javakból mindenki érdemei és szükségletei szerint részesül, pénzről szó sincs, fene tudja, valójában miből élnek a Föld lakói (a Holdon, úgy néz ki, minden ingyen van, persze a társadalom számára hasznos munka fejében) –, rendre kiderül, hogy a 25. században sem fenékig tejföl az élet. Világuralomra törő szuperbűnözők, ördögi gazemberek fenyegetik a békét és a jólétet. László Endre klasszikus toposzokat használ fel: gonosz tudósok, halálsugár, ármánykodó robotok, génmanipulációval létrehozott új faj, a Hold felé száguldó óriási meteor, emberrabló, settenkedő földönkívüliek, ám ezeket egészen sajátos köntösbe csomagolja. A történetek nagy része krimi, és a nyomozások fontos elemei a matematikai, fizikai ismeretterjesztés. De ez sem szájbarágós, még azt is leköti (például engem), aki nem csak tudatlan e téren, hanem egyenesen irtózik a számoktól. 

László hihetetlenül aprólékosan kidolgozta a Hold társadalmát: a kupolavárosok földrajza, a közlekedés, az infrastruktúra, az időszámítás, a technológia bemutatása mind-mind grandiózussá teszik ennek a retró-jövőnek a díszleteit, így a szereplők nem csak lötyögnek a történetekben, hanem egy kimunkált világban élnek és dolgoznak, no meg persze rettentő rejtélyek után nyomoznak.

De lássuk a történeteket! Ezek általában két és fél órásak, néha három, öt részre tagolva. 1977-től 12 éven át évente egy történetet hallgathattak a korabeli gyerekek, méghozzá a nyári szünetben, az új kaland előtt megismételték az előző évit.

Szíriusz kapitány színrelép (1977)

Rögtön egy erős történettel indul a sorozat, a rejtély az egyik legjobb, legeredetibb mind közül. A bevezetőben van egy vicces hablaty, hogy a 20. század végi gyerekek milyen jövőbeli ketyere révén hallhatják a 25. századi embereket, de ezt a további részekre szerencsére elfelejtik. Megismerjük Hold Államot, a főszereplőket: a gyerekek 14-15 évesek (ez a későbbiekben már nem tűnik annyira fontosnak, mert alig akarnak öregedni), Szíriusz kapitány kereken száz. A 25. században jóval tovább élnek az emberek, egy százéves férfi jószerével középkorúnak mondható, 150-180 év az átlagéletkor. Csákányi László az első két epizódban még csak kóstolgatja a szerepet, keresi a hangját, de hamar ráérez, Leonida néni azonban ekkor még apró mellékszereplő, szinte csak egy random öregasszony, és nem Náray Teri szólaltatja meg. Még a nevek is különböznek kicsit: Kovács Berciből a második minisorozatban lesz Kocsis, Casteiro itt még Castuero. A többivel ellentétben egy filler epizód is található a történetben: egy rablót üldöznek, még lövöldöznek is, ami a sorozatra egyébként nem jellemző. 

A regényváltozat (Jóholdat, Szíriusz kapitány!) kibővíti és színesíti a történetet, ott már a nevek is rendben vannak, Rita pedig az anyja nevét kapja meg, ugyanis a regényekben már Liunának hívják, viszont az anyjából Aino lesz. Néhol rövid lábjegyzeteket is olvashatunk, ezek többsége a gyerekek felnőttkoráról árul el érdekességeket.

Szíriusz kapitány haragszik (1978)

A sorozat egyik leghosszabb, ám leggyengébb része. A történet első felében csak méricskélnek, és a szokásosnál jóval több számadattal bombázzák a hallgatót. Itt már felbukkannak a földönkívüliek, de László talán érezte, hogy túlságosan elrugaszkodott a 25. század világának saját maga lefektette szabályaitól, mert később érvénytelenítette, és egy későbbi minisorozat idegenei lesznek az elsők, akikkel az emberiség először találkozik. 

Szíriusz kapitány és a Csillaglány (1979)

A legrosszabb után íme a legjobb Szíriusz-kaland. Ismét földönkívüliek bukkannak fel, méghozzá elég sajátos formában, de később kiderül, hogy valami nem stimmel. A nyomozás és a történet fordulatai izgalmasak, a Földre is ellátogatunk, és felbukkan a sorozat első szupergonosza, aki akár James Bond-filmben is feltűnhetne. Esztergályos Cecília csilingelő hangjával Csillaglány imádnivaló figura, és Náray Teri Leonidája is innentől kezdi hozni a formáját. A regényváltozat is hasonlóan remek, és a rádiójáték kicsit gyorsan lezavart befejezését is jobban kibontja.

Szíriusz kapitány fogságban (1980)

Talán ez a legeredetibb történet mind közül, a regényváltozat (ami a sorozat negyedik része, megelőzve a rádiójátékváltozatban később sugárzott Corintát) kifejezetten félelmetes, legalábbis gyerekként bizonyos részei a frászt hozták rám. A nyomozás ezúttal teljes egészében a Földön, a borneói szigetvilágban zajlik, majd hőseink egészen a Himalája hófödte csúcsaiig utaznak, hogy felgöngyölítsék ezt a génmanipulációról, fajok keresztezéséről szóló már-már horrorisztikus történetet.

Szíriusz kapitány veszélyben (1981)

Sajnos ennek nem készült el a regényváltozata, pedig szintén a sorozat egyik legjobbja. Szíriusz kapitány furán, ellenszenvesen viselkedik, és hamar, már az első epizódban kiderül, hogy egy robotmásolatra cserélték. A nyomok a Duna-deltához vezetnek, és itt már tényleg felbukkannak idegenek, bár "látni" nem látjuk őket, de piszok félelmetesek. László Endre mesterien szőtte bele a történetbe az iszonyatot: talán nem is érezzük annak, mert úgy adják elő, de ha egy picit is belegondolunk, akkor rájövünk, hogy Szíriusz kapitány és a Négyek Tanácsának kalandjai bizony nem szűkölködnek a nyomasztásban.

Szíriusz és Corinta (1982)

Megismerjük végre Szíriusz kapitány múltját, legalábbis annak egy igen fontos korszakát, és Leonida életének legnagyobb szomorúságát. Ebben a részben a gyerekek sokat kutatnak a könyvtárban (a regényekben valamiért ezeket az epizódokat szerettem a legjobban) – internetnek, online adatbázisoknak nyoma sincs, újságokból, filmfelvételekből próbálják összerakni az eseményeket. Egyébként talán ez az egyetlen történet, aminek központi rejtélyét, ha létezne internet, egyetlen Google-kereséssel megoldanák, de még így is fura, hogy ebben a múltbéli jövőben mennyire nem terjed az információ. Ez hatalmas plot hole, de ha ettől eltekintünk, ismét egy izgalmas történetet hallhatunk, a sorozat legaljasabb gonosztevőjével. A regényben László ismét kipofozza a történetet, és normális indoklást ad bizonyos, a rádiójátékban kicsit elsunnyogott motivációkra is.

Szíriusz és az ősember (1983)

A legkegyetlenebb történet mind közül, nem is árulnék el róla többet. A regényváltozat jócskán kibővíti a háttértörténetet, Kaló Flórián pedig lubickol az aljas Nazin Hüsnü szerepében. A gyerekek, azaz a Négyek Tanácsának tagjai közül korábban Berci volt a legmarkánsabb figura, ebben az epizódban azonban elkezdődött a férfibölcsességeket és helyreutasításokat rendre elviselni kénytelen Rita felemelkedése, azzal, hogy sokszor két lépéssel a többiek előtt jár, ahogy itt is, az ősember utáni hajszában.

Szíriusz és a rettenetes vendég (1984)

Mielőtt a Földet (jelen esetben a Holdat) fenyegető óriásmeteorok divatba jöttek volna: egy űrhajó indul a hatalmas, Barbara nevű aszteroida felé, hogy a felszínére telepített bombákkal eltérítsék a pályájáról. Ebben a részben már tényleg hihetetlen, hogy a gyerekek mi a fenét keresnek ezen a küldetésen. Már eddig is mindenbe belepofátlankodtak, éhségsztrájkkal, érzelmi zsarolással kihisztizték, hogy mehessenek oda is, ahol aztán semmi keresnivalójuk, de hogy egy ilyen veszélyes küldetésen járó űrhajón is ott kotnyeleskednek... Szíriusz azzal indokolja, hogy akkor épp a fedélzeten vannak a legnagyobb biztonságban, ha ő mondja, akkor az biztos úgy van.

Szíriusz és a Holdon nyíló bársonyrózsa (1985)

Hold Állam történelmét és egy romantikus hiedelem sarkallta régészeti expedíciót mesél el a soron következő kaland, egy igen sokkoló fordulattal a végén. A sorozat eddig sem mérte a szűken a nyomasztást, ha épp arról volt szó, de itt egészen durva a Nyugalom Tengerének meteorpusztította, egykori fegyenctelep romjainak titka. Külön érdekessége a történetnek, hogy az első epizódban egy színdarabot játszanak el a szereplők, és  Leonida néni különösen remekel mint házsártos, gonosz némber. Kár, hogy ebből a részből nem lett regény.

Szíriusz és az emberke (1986)

Békesség, szeretet! A Szíriusz kapitány haragszik elképzeléseit használta fel László Endre, és ha már azt kilökte a sorozat kánonjából, az Emberkében okosabban kidolgozta. Az új idővonal szerint ekkor történik meg az első, jól dokumentált kapcsolatfelvétel egy idegen civilizációval (a Szíriusz kapitány veszélyben című részben hőseink személyesen nem találkoztak a földönkívüli lényekkel), és a túlcsorduló szeretetet hallgatva könnyen a falra lehet mászni, amiben az események irányítását a kezébe vevő Rita bizony jócskán segédkezik. Az epizódok végén rendre felbukkan egy különös figura, a Galaktika Figyelője, aki afféle krónikásként közvetíti az eseményeket– gyakorlatilag ugyanolyan funkciója van, mint a Marvel képregényekben a Szemlélőnek. Nem avatkozik közbe, csak figyel. Noha ez a történet már gyengébb, a regénysorozat utolsó kötete, a többihez hasonlóan kijavítja a hibákat, és egy egészen új eseménysort is biggyeszt a befejezés elé.

Szíriusz és a tizenkét nevelőnő (1987)

Ez volt az utolsó történet, amit László Endre írt, a sorozat hattyúdala, mégis számos érdekes eleme van. Az abszolút főszereplő Rita, és a Négyek Tanácsa egy új taggal bővül, megalakul az Ötök Tanácsa. A korábbi részek rendre ostorozták a nyelv igénytelen használatát, Szíriusz többször is rendberakta a hatásvadász újságírókat, és ebben a minisorozatban is van egy rész, amikor egy, a semmiből érkező narrátor közbeszól, hogy bocsánatot kérjen a hallgatóktól, ugyanis a következő percekben a szereplők szlengszavakat használnak – 20. századi szlenget persze, mert a 25. századi fiatalok nyelvtorzításait a rádióhallgatók nem érthetik meg.  Továbbá Berci ebben a részben sem hazudtolja meg magát, még a női kinézetű robotokra is rágerjed.

Szíriusz és Leonida néni (1988)

Az előbb nem véletlenül írtam hattyúdalról, ez a rész ugyanis már László Endre halála után készült, a szerző jegyzetei alapján Erőss Ágota írta. Nagy kár volt. Soha nem tudjuk meg, milyen lett volna az eredeti történet, ami a maga nemében különleges, hiszen egyértelműen meséről van szó. Erőssnek lövése sincs a sorozatról: a történet tele van következetlenségekkel, máshogy működnek a dolgok a Holdon, mint eddig, a Tizenkét nevelőnőben megalapított Ötök Tanácsa ismét a Négyeké, ráadásul az eddig karakán, bölcs Szíriusz kapitány egy tehetetlen, hisztis és nem túl éleselméjű vénemberré változott. Fura, hogy a sorozatot ismerő veterán színészek nem szóltak közbe, nem javították ki a hibákat. Erőss mindemellett írni sem tud: a Szíriusz kapitány és Leonida néni mérhetetlenül unalmas, pedig a jó Leonida néni megérdemelt volna egy szép történetet.

Szíriusz és a titokzatos robot (1989)

Erőss Ágota László Endre emlékére írta, de bár ne írta volna, méltatlan ez az emlékezés. Borzalmasan rossz, dögunalmas, a szereplők képesek egy egész epizódon át csacsogni, rugózni a semmin. A szedett-vedett, kínlódó történet alapötlete egy jó író keze alatt remek alapanyag lenne, de Erőssnek fogalma sincs a történetírásról. A színészek is érezhették, hogy ez nem lesz jó, a törzsgárda egy része már nem is asszisztált ehhez a gyalázathoz, és a többieken is érezni, kiváltképp Csákányi Lászlón, hogy nem nagy örömmel mondja fel azt a sok butaságot.