Csak tessék, csak tessék, megnyitott a rémvarieté, szigorúan felnőtteknek! Az újra Tatabányán rendező Szikszai Rémusz fergeteges előadással érkezik a Városmajorba. A családbarát jelző igenis alkalmazható a Jógyerekek képeskönyvére – igaz, kizárólag fogvacogással és hangos kacagással kiegészítve.
A budapesti színháznézők közül sokak kedves emléke az Örkény Színházban majd’ másfél évtizede, 2009-ben Ascher Tamás rendezésében bemutatott, a Tiger Lillies sokkoperájából készült Jógyerekek képeskönyve. Abban, hogy az öt éven át repertoáron tartott előadás maradandó élményt okozott nézőinek, a pontos, mert a legvérfagyasztóbb őrületeket is példás komolysággal prezentáló színészi játékon kívül oroszlánrésze volt Parti Nagy Lajos átiratának, illetve a karakteres látványvilágnak.
És ez is az oka lehet annak, hogy bármilyen meglepő, de Magyarországon azóta se próbálkozott senki a darab színrevitelével. Pedig mint mindjárt láthatjuk, igazi klasszikusról van szó, aminek valódi kiindulópontja egy lassan kétszáz éves mesekönyv. Heinrich Hoffmann 1845-es Struwwelpetere (magyarul: Kócos Peti) a képregények korai előképe, amiben a rajzok és a szöveg egyedülálló egységet képviseltek. A tíz történet főszereplője egy-egy rossz gyerek, aki nem fogadta meg a felnőttek jó tanácsát, így aztán igencsak csúnya véget ért.
1998-ban ebből született az azóta az egész világot meghódító musical, amit tavaly év végén a tatabányai Jászai Mari Színház egyre komolyabb akadályokat is könnyedén vevő, remek társulata vitt színre. Szikszai Rémusz nem először dolgozik a csapattal, de talán mindegyik itteni munkája közül ez a legkiemelkedőbb a látvány- és hangzásvilágot, meg a kivételes egységet mutató színészcsapatot illetően.
A tatabányai előadás ugyanis komolyan veszi az alcímnek álcázott műfajmegjelölést – rémvarieté felnőtteknek –, amikor a 19. századi freak-show-k, cirkuszok és kabarék világát ajánlja fel keretként. A steampunk beütésű képkeretben viszont korántsem idillikus családi portrét találunk, hanem torzan vigyorgó, a halált játszi könnyedséggel előidéző és elfogadó felnőtteket, meg a rosszcsont gyerekeket, akik előadáshosszat hullanak, mint a legyek.
Fontos, hogy ne féljen ettől az előadástól a néző: a vadásztársaság éléről szalajtott Apus, vagyis Király Attila, a gyereknevelésen kívül minden mással elfoglalt Anyus, azaz Danis Lídia, no meg a Joker-képű Crespo Rodrigo szobalányinasa és az ördögi arcvonásokkal és lelkülettel bíró Dr. Roboz, vagyis Kardos Róbert igazán kivételes szórakozást nyújtanak az erre fogékonyaknak.
Igen, merész és szókimondó, ezáltal pedig megosztó a tatabányai Jógyerekek képeskönyve, de miközben az újabb és újabb rémes haláleseteken, a politikailag inkorrekt ki- és beszólásokon, a valahonnan nagyon ismerős, torz alakokon fel-felkacagunk, jusson eszünkbe, hogy a nevetés megtisztít. És segít abban, hogy túléljük a hétköznapokat, ahol nagyon hasonló szörnyek vesznek körül minket, legfeljebb nem vesszük őket észre.
