2001 - Űrodüsszeia (1968)

Sokak szerint ez minden idők egyik legzseniálisabb sci-fi remekműve, és az Űrodüsszeia Stanley Kubrick páratlan pályafutásának legjobb filmjei közé tartozik. A történet több tízezer évvel ezelőtt kezdődik, amikor egy hatalmas, megmagyarázhatatlan eredetű fekete monolit mintegy varázsütésre megtanítja az ősembereket a szerszámhasználatára, hogy azok tapírra vadászhassanak, majd nagyot ugrunk a jövőbe, ahol néhány tudósnak egy őrült szuperszámítógéppel kell megküzdenie. Aztán van egy nagyon hosszú "csillagkapu" szegmens is, amely csak diszharmonikus zenéből és színes mintákból áll, valamint egy űrutazó embrionális baba, és nagyjából ennyi a történet – ami Kubrick szerint arról szól, hogy istenszerű, színtiszta energiából álló lények kísérleteznek velünk.

A film az AppleTV-n nézhető meg

Találmány (2004)

Az időutazás minden történetet képes a lehető legbonyolultabbá tenni, és kevés film bonyolultabb, mint Shane Carruth Találmánya, amelynek Carruth nem csak rendezője, de főszereplője, forgatókönyvírója, operatőre, zeneszerzője, producere, látványtervezője és vágója is volt, ami bőven kimeríti a multitasking fogalmát. Ez az alacsony költségvetésű sci-fi dráma szándékosan zavar minket össze: a főszereplőknek több különböző változata létezik egyszerre, és megpróbálnak kölcsönhatásba lépni múltbeli és jelenlegi alternatív idővonalbeli énjük más változataival, ahogy az időgép két feltalálója egymással rivalizál.

A film az ellentmondások és csapások zseniálisan kidolgozott, kaotikus spirálja.

A forrás (2006)

Persze lehet azt mondani, hogy ez nem sci-fi, hanem egy lázálomba oltott szerelmesfilm, ami részben igaz is, de azért mégiscsak ott van a tudomány és a fantasztikum. Egy fiatal nő (Rachel Weisz) agyát halálos kór támadta meg, orvos férje (Hugh Jackman) mindent megtesz, hogy megtalálja a lehetséges ellenszert, de hiába. Ami ezután következik, az ezer évet ível át, három különböző korban játszódik. Az első síkban a férfi egy XVI. századi konkvisztádor, aki az élet fáját akarja megtalálni, és vad indiánok közé keveredik, és bár rálel a fára, de az a vesztét is okozza, a másikban ugyanő a jelenben kutatóorvos. A harmadik, a többivel párhuzamosan haladó szálban a jövőben, 2500-ban járunk, és a férfi egy asztronauta, aki a Xibalba nevű bolygó után kutat, és valamiféle megvilágosulásra talál, de lehet, hogy csak hallucinál, mert egy fa kérgét eszi. És lehet, hogy mi is csak hallucinálunk.

A film az AppleTV-n nézhető meg

Felhőatlasz (2012)

Az nem mondjuk, hogy Tom Tykwer és a Wachowski nővérek filmje nem ambiciózus vállalás: hősei hat különböző korban és helyen, köztük a jövőben jönnek rá, hogy az emberi életek és tettek kihatással vannak egymásra, amit mi előre, ingyen elmondtunk volna nekik. Itt a lelkek téren és időn keresztül vándorolnak, akár az égbolton a felhők, csakhogy nehéz – lehetetlen? – megmondani, mi is köti össze az egyes síkokat az olyan színészek személyén túl, mint Tom Hanks és Halle Berry -, mert azt is nehéz követni, hogy az egyik síkban valaki meghalt, a másikban túléli, aztán újra, csak másokkal, és mindez egyszerre történelmi dráma, szürreális vígjáték, sci-fi, szerelmi történet és zavarba ejtően sok minden más. A gonosz kannibál Hugh Grant viszont kellemesen bizarr.

A film az HBO GO kínálatában található

Solaris I-II. (1972)

Andrej Tarkovszkij filmjében, amely Stanislaw Lem műve alapján készült, egy űrállomáson sorra halnak az emberek, hősünk pedig ráébred, hogy a Solaris nevű plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak úgy lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, csakhogy időközben megjelenik elhunyt felesége képmása is, tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű képletet. A filmhez nem más, mint Steven Soderbergh készített egy tök felesleges és semmitmondó remake-et George Clooney főszereplésével.

A felszín alatt (2013)

Az már eleve gyanús, ha egy sci-fi egy skót nagyvárosban játszódik, ahol egy titokzatos nő idegen férfiakat szed fel, hogy magával vigye őket a kihalt épületbe, ahol áldozatait magába szippantja egy fekete, cseppfolyós anyag. Kiderül, hogy a csábító nő álcája valójában földönkívüli teremtményt takar, aki maga is egy fekete anyagból áll a felszín alatt. A kritikusok sem tudtak ezzel a történettel mit kezdeni, volt, aki szerint a film a bevándorlásról szól, volt, aki feminista kiáltványnak látta, megint más szerint a rasszizmust a meghatározó téma, és jó eséllyel egyiküknek sincs igaza. Nem könnyíti meg a befogadást az sem, hogy Jonathan Glazer rendező a legtöbb szerepet olyanokra osztotta, akik még sosem játszottak kamera előtt, és akiket aztán gyakran rejtett kamerával vett fel, így nem tudták, hogy már élesben megy a jelenet.

12 majom (1995)

Mint minden időutazásos történet esetében, Terry Gilliam filmjében is az ok és okozat évtizedeket átfogó összefüggése a meghatározó, annak szükséges fordulataival és meglepetéseivel. A posztapokaliptikus jövőben játszódik, amikor egy bűnözőt (Bruce Willis) visszaküldenek az időben, hogy megakadályozzák a 12 majom nevű ökoterrorista csoportot abban, hogy kiszabadítson egy vírust, amely halálra ítéli a bolygót.

De úgy tűnik, maga a küldetés is halálra ítéli a bolygót, ami talán már eleve halálra volt ítélve.

Gilliam már a lezárással is abszolút összekavarja a nézőt, amin ő maga nyilván remekül szórakozott.

A film az AppleTV-n nézhető meg

Csillagok között (2014)

Christopher Nolan 2014-es alkotásának munkálataiban tanácsadóként és executive producerként részt vett a Nobel-díjas elméleti fizikus, Kip Thorne is, így nem csoda, hogy egy átlagos intelligenciájú néző nem éri fel ésszel a film összes dimenzióját. A rajongóknak főleg a hiperkocka-jelenet jelentett kihívást – amiért nem is igen tudjuk kárhoztatni őket. Nolan asztrofizikával teli űrthrillere zsúfolásig tele van nagy ötletekkel, matematikával, tudományos elméletekkel, láthatatlan fejlett civilizációkkal, időutazással, felesleges karakterekkel, ráadásul nem hétköznapi a történetmesélés módja sem. Az egész projekt olyan, mint Nolan kísérlete egy emberközpontú 2001: Űrodüsszeia elkészítésére, miközben jobban összezavarja az embereket, mint az Eredet (2010).

A film a Netflix és az HBO GO kínálatában érhető el.

Expedíció (2018)

A történet egy biológusnőről szól, aki férje (Oscar Isaac) eltűnése után csatlakozik egy csak nőkből álló expedícióhoz, amely az X Térségbe indul, egy titokzatos vadonba Florida déli végén, amelyet lezárt a kormány egy meteor becsapódás után. Ott kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik a bizarr tájban, amely mindent elnyel és átalakít, ami az útjába kerül aligátoroktól és medvéktől kezdve az előző expedíció tagjaiig. A különös vibráló energiamező, amely a térséget lefedi, nem egyszerű klónokat készít az élőlényekből, hanem azok mutánsait is, és köztük van az eltűnt férj is – és talán még valaki más is. Alex Garland (Ex Machina) különös hangulatú, horror elemekkel fűszerezett sci-fije sajnos nem került a magyar moziba, pedig Natalie Portman egyik legszuggesztívebb, leglenyűgözőbb és egyben fizikai szempontból a legkeményebb játékát nyújtja karrierje során.

Beköltözött a magas kultúra a SZESSÖN próbatermébe. Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész mesélt a zenélés és az írás kapcsolatáról, hogy például Tinódi Lantos Sebestyén volt az első magyar slammer. Végül megpróbálkozott minden idők egyik legvitatottabb dobosának dobtémájával is.