Vörös hajnal (1984)

Valahol Coloradóban, egy kisvárosban a középiskolai történelemóra nyugalmát repülőgépzúgás zavarja meg. Az ablakokhoz szaladó diákok azt látják, hogy ejtőernyős katonák százai ereszkednek alá. Amint földet érnek, vadul tüzet nyitnak... Kitört a III. világháború. Az Amerika-ellenes erők szárazföldi inváziója megkezdődött. Mindenki tehetetlenül figyeli az eseményeket. Egy maroknyi fiatal azonban megpróbál ellenállni a hatalmas túlerőnek. A hegyekben gerillacsapatot szerveznek, hogy a megfelelő pillanatban lecsapjanak az agresszorra. John Milius kultfilmjében olyan sztárokat láthatunk fiatalon, mint Patrick Swayze, Charlie Sheen, Lea Thompson és Jennifer Grey; időtállóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2012-ben remake készült belőle Chris Hemsworth és Josh Hutcherson főszereplésével.

Forrest Gump (1994)

Robert Zemeckis bűbájos felnőttmeséjének Tom Hanks által alakított főhőse nem csinált semmi egyebet, mint jelen volt a XX. század minden fontos eseményén a focipályától a harctérig, az elnökök klubjától a médiavitákig, míg végül meg nem pihent egyetlen igaz szerelme karjában. Gump jólelkű, egyszerű figuráját különös véletlenek segítik hozzá, hogy az 1950-es évektől 1970-ig Amerika minden jelentős eseményén részt vegyen,

A Forrest Gump olyan értelemben nem módosítja a történelmet, hogy meg nem történtté tesz megtörtént eseményeket vagy fordítva, csupán abban áll alternatívtörténelem-ábrázolása, hogy több eseményt is úgy állít be, mintha a címszereplőnek is köze lett volna hozzá, sőt, mintha miatta zajlottak volna le.

Az pedig, hogy egy végtelenül szimpatikus kisember tanította meg Elvisnek ikonikus táncát vagy épp miatta pattant ki a Watergate-botrány, kifejezetten szívmelengető gondolat.

Becstelen brigantyk (2009)

A megszállt Franciaországban Shosanna szemtanúja lesz, ahogy a német Hans Landa ezredes lemészároltatja a családját. A lánynak sikerül megszöknie. Új személyiséget felvéve Párizsban telepszik le, ahol egy mozit üzemeltet. Közben az amerikai Aldo Raine hadnagy zsidó katonákból verbuvál csapatot, amely brutális akciói miatt kétes hírnévre tesz szert a németek körében. A német vezetés Shosanna moziját szemeli ki az új propagandafilm premierjére, melyen a Führer és a többi vezető is megjelenik… Tarantino remekének megtekintése közben valószínűleg mindenki hatalmas katarzist élt át abban a pillanatban, amikor a rendező költői igazságot szolgáltatott, és Hitler nem saját döntés eredményeként, békés körülmények között lelte a halálát, hanem egyszerre jól megérdemelt és látványos módon – még akkor is, ha ennek néhány szimpatikus főhős is az áldozatává vált.

Anonymus (2011)

A William Shakespeare szerzőségét megkérdőjelező elméletek a XIX. század közepe óta egészen a mai napig tartják magukat. Az antistratfordiánusok makacsul hisznek benne, hogy

valójában nem Shakespeare a Shakespeare-darabok szerzője – de akkor vajon ki?

Roland Emmerich kosztümös történelmi-politikai thrillere szerint nem más, mint Edward de Vere, Oxford 17. earlje, aki nemcsak nagy pártolója és támogatója volt a művészeteknek és a művészeknek, hanem igazából ő maga volt Shakespeare, hiszen elismert udvari költőként a tehetsége is megvolt hozzá, csak arisztokrataként nem vállalhatta, hogy ilyen „alantas” dolgokkal foglalkozik, ezért titkolta az igazságot.

Emmerich persze nem saját ötlet alapján dolgozott, hiszen az Edward de Vere Shakespeare-ségét hangoztató nézetek már az 1920-as években elterjedtek, olyannyira, hogy az elmélet híveinek még saját nevük is van: ők az oxfordiánusok.

Az interjú (2014)

Seth Rogen vígjátékának sztorija szerint az önimádó Dave (James Franco) talkshow-ja nem több mint magamutogató, ostoba, bulváros fecsegés üresfejű celebekkel. Hősünket viszont zavarja, hogy mindenki őt ócsárolja, ezért bizonyítani szeretne. Kapóra jön, hogy a fülébe jut: az észak-koreai pártfőtitkár, Kim Dzsongun nagy rajongója a műsornak. Dave producerével, Aaronnal (Rogen) kitalálja, hogy készítsenek interjút a kommunista vezetővel. Amikor a CIA tudomást szerez róla, hogy Kim Dzsongun hajlandó fogadni a tévéseket, ráveszi őket, hogy öljék meg a főtitkárt.

Ahogy arról ebben a korábbi cikkünkben is írtunk, az észak-koreai vezér meggyilkolásáról szóló komédia annyira kiverte a biztosítékot az észak-koreaiaknál, hogy az ország hackerei betörtek a filmet forgalmazó Sony rendszerébe, és nyilvánosságra hoztak több 10 ezer oldalnyi privát levelezést (rengeteg pikáns részlettel), 47 ezer munkatárs érzékeny adatait és számos botrányos titkot, amiből olyan hatalmas balhé kerekedett, hogy a stúdió milliárdokat bukott az ügyön, Az interjút pedig nem merték moziban bemutatni, rögtön on-demand formában lett elérhető...

Volt egyszer egy… Hollywood (2019)

Tarantino a Becstelen brigantyk sikerén felbuzdulva az 1969-es év Hollywoodját újraálmodó filmjében is módosított a történelem folyásán – hasonló sikerrel. A fiktív figurákat valóban élő vagy egykor valóban élt személyekkel vegyítő alkotásban egy levitézlett tévés westernsztár és hű fegyverhordozója (kaszkadőre) próbálkozását követhetjük abban az Álomgyárban, amit egyre jobban befolyásol a film és a tévé világába is beszivárgó ellenkultúra (azaz a hippik világa és életszemlélete). Rick és Cliff kalandjaival párhuzamosan a színész szomszédjába költöző Roman Polanski felesége, Sharon Tate életét is megismerhetjük – s mivel a nő a filmben az abszolút ártatlanság megtestesítőjeként jelenik meg, talán még Hitler lelövésénél, lángra lobbantásánál és felrobbantásánál is nagyobb elégtételt jelent, hogy

Tate túléli a kegyetlen Manson család portyázását, és hogy a kis akció egészen máshogy fordul vérfürdőbe, mint ahogy az a valóságban sajnos megtörtént.

For All Mankind (2019–)

Az Apple TV+ kiváló sorozata azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lett volna, ha 1969-ben nem Neil Armstrong szállt volna elsőként a Holdra, hanem az orosz Alekszej Arhipovics Leonov. A hidegháború légkörében a Szputnyik–1 és Jurij Gagarin után ez az újabb szovjet elsőbbség annyira felbőszíti Richard Nixon amerikai elnököt, hogy kiemeltté teszi az amerikai Hold-missziót, majd sorban az újabb és újabb űrküldetések megvalósulását. Közben az asztronauták, a NASA mérnökei, családtagok és más figurák személyes életútja, drámái is összefonódnak az évtizedek alatt egyre gyorsabban pörgő cselekménnyel egy olyan világban, ami sokban hasonlít a miénkre, miközben egy sor történelmi esemény nem vagy másképp történik meg, főleg az intenzív űrverseny miatt.

„Alternatív történelmi fikciókból nincs sok, így ezek mindig érdekesek, hogyan játszadoznak el a gondolattal, hogy mi történt volna, ha a történelem egy bizonyos pontján másfelé haladnak az események. Ronald D. Moore, az Outlander és a Battlestar Galactica alkotója nem állt meg a történelmi fantáziálásnál:

kiváló karakterekkel népesítette be a sosem volt múltat.

És igazából ezért olyan bitang jó ez a sorozat” – méltatta a For All Mankindot tavaly a PORT.hu kritikusa.

Watchmen (2019)

Az elsősorban a Lost – Eltűntek alkotójaként ismert Damon Lindelof legutóbbi sorozatában a Losthoz hasonlóan csavaros sztorit kreált Alan Moore kultikus képregénye alapján, amelyben az eredetihez hűséges 2009-es filmverzió eseményei és altenatívtörténelem-ábrázolása csupán a kiindulást jelentik, hiszen a széria kőkemény társadalomkritikája egyszerre jelenti a folytatását és az előzményét a képregény és a film történéseinek. Ebben az alternatív valóságban Robert Redford (igen, a színész és fesztiválalapító) az amerikai elnök, és a korábbi rendőri túlkapások miatt a járőrök fizikailag el sem tudják sütni a fegyverüket, amíg erre a központból a körülmények gondos mérlegelése után nem kapják meg az engedélyt – hogy ez a politikailag nagyon korrekt megoldás milyen brutálisan visszaüt a valóságban, arra már az egyik első jelenetben megkapjuk a bizonyítékot.

Ahogy az is kiderül hamarosan, hogy milyen szemfényvesztésen alapul Redford nagyon szép, nagyon liberális, mindenkit nagyon tisztelő rendszere.

„A Watchmen tele van a történelmet át- és átszövő titkokkal és összeesküvésekkel:

szinte minden jelenete egy-egy hatalmas rádöbbenés. De Lindelof gyönyörűen használja a Moore által megalkotott mitológiát is, és ezen a vonalon is elképesztő ötletekkel kedveskedik a rajongóknak és a mezei nézőknek egyaránt. És az alkotó még ennél is tud többet, hiszen ezeket az alapvetően társadalmi-történelmi megalapozottságú, azaz a külső valóságból származó petárdákat nagyon szépen szervesíti a karakterek belső világával” – dicsértük az új Watchment a karantén idején.

Yesterday (2019)

A zenetörténelem is történelem, az Igazából szerelem forgatókönyvírója, Richard Curtis és Danny Boyle rendező (Trainspotting, Gettómilliomos) pedig azon merengett el, hogy mi lenne, ha az egész világ elfelejtené minden idők legzseniálisabb zenekarát, a Beatlest. Mi lenne, ha csak egy ember emlékezne a felejthetetlen slágerekre? Mi lenne, ha ez az illető (a Himesh Patel által megformált zenész, Jack) elkezdené játszani a legendás négyes dalait, és egy csapásra világsztár válna belőle? És mi lenne, ha a hirtelen hírnév kikezdené a magánéletét? Curtis és Boyle nagyon következetesen viszi végig a gondolatfutamot, és ha mindez csak egy nagyon eredeti módon induló, de végül közepesen emlékezetes romkomra lesz is csak elég, a Yesterday

Összeesküvés Amerika ellen (2020)

A Philip Roth azonos című, díjnyertes regényén alapuló hatrészes minisorozat Amerika alternatív múltjában játszódik, amit egy New Jersey-ben élő munkásosztálybeli zsidó család szemszögén keresztül mutat be. A széria a család történetét követi, miközben megélik Charles Lindbergh politikai felemelkedését, aki ugyan hősként tisztelt pilóta, ám xenofób populista is, és elnökké választása után a fasizmus felé tereli az országot. A cselekmény középpontjában álló Levin családnak így hamarosan azzal a rettentő ténnyel kell szembesülnie, hogy a fél Európát már elfoglalt nácik Amerikában is megjelenhetnek.

„Az Összeesküvés Amerika ellen nem siet, sokkal többet foglalkozik azzal, hogy megismerjük a Levin család különböző tagjait, mint azzal, hogy megismerjük a politikai hátteret” – írta kritikusunk a sorozatról a pilot epizód alapján.

Az izgalomfaktor azonban a sztori során fokozódik,

hiszen az Entertainment Weekly újságírója szerint „az utolsó egy óra az általam a televíziózás története során látott leginkább lélegzetelállító módon izgalmas epizódja, amely egy lángokban álló országon át vezeti a nézőt”.

Elindult a 2022-es Sziget fesztivál. Ne maradj le semmiről, kövesd a programajánlónkat 

és iratkozz fel a YouTube csatornánkra!