Még Hollywoodban is kevesen tudnak ennyi idősen ilyen fantasztikus karriert és ennyi nagyszerű szerepet maguk mögött.
A kiejthetetlen nevű hollywoodi színésznő nem is hollywoodi, pedig Amerikában látta meg a napvilágot, de nem ott nőtt fel. Saoirse Una Ronan 1994. április 12-én született New Yorkban, ahol ír szülei éppen dolgoztak. Saoirse keresztnév is ír és szabadságot jelent, és Szörshának kell ejteni. Édesapja Paul Ronan, ír származású színész, míg édesanyja, Monica Ronan egykor gyerekszínész volt. Három éves korában költöztek vissza Írországba, szülei városába, Dublinba. A színészetet már kiskorában magába szívta, hiszen apját gyakran elkísérte a munkába, többek között Az ördög maga és a Lapzárta – Veronica Guerin története forgatására is.
A kis Saoirse 2003-ban szerepet kapott, ha csak néhány részre is, a Dublini doktorok című sorozatban, majd rá két évre a Proof című szériában játszott négy epizódon keresztül. 2007-ben az Anyád lehetnék című amerikai romantikus filmben Michelle Pfeiffer és Paul Rudd oldalán játszotta az előbbi tinilányát. Még ebben az évben szerepet kapott a Vágy és vezeklés című angol drámában, ahol Keira Knightley húgát, a két főszereplő sorsát egy hazugsággal megpecsételő kislányt alakította, amiért megkapta első Oscar-jelölését. Mellékszereplőként feltűnt az Egy varázslatos karácsony című angol családi filmben, és szerepelt a Houdini, a halál mágusában, ahol Catherine Zeta-Jones lányát alakította.
2008-ban főszerepet kapott a Szikraváros című bizarr mesében, rá egy évre feltűnt a Komfortos mennyországban Susan Saradon, Rachel Weisz és Mark Wahlberg oldalán, és ahol a játékidő jelentős részében egy szellem. 2010-ben Út a szabadságba (A szabadság útjai) című filmben szerepelt, mint egy, a Szovjetunióból menekülő lengyel lány alakított, majd címszerepet kapott a Hanna - Gyilkos természetben. És nagyszerű választás volt a már kiskorában gyilkológéppé kiképzett Hanna szerepére, hiszen Hanna egy átlagos tinédzsernek tűnik, de bárkivel képes másodpercek alatt végezni, és olyan túlélőképessége van, mint a legjobb kommandósoknak. Hogy „furcsább” legyen a filmben, nem csak a haját szőkítették ki, hanem a szemöldökét is.
Véletlen egybeesés, hogy a következő filmjében, a Violet és Daisy-ben szintén olyan kislány volt, aki profi (bér)gyilkos, és bár a film tényleg eredeti volt, mégsem lett sikereses. Még ebben az évben feltűnt a Byzantiumban, ahol olyan vámpír volt, akinek már elege van az örökös menekülésből és bujkálásból. Ez sem lett átütő siker, ahogy a 2013-as A burok sem, ahol az volt az alapkoncepció, hogy a Földet megszálló idegen lelkek egyike egy fiatal lányba költözik, ám az eredeti lélek is bent marad, és odabent vívják meg harcukat. A Majd újra lesz nyár című drámában szőke amerikai tinédzser volt, aki Angliában a polgárháború közepén találja magát.
2014-ben aztán véget ért a pechszéria, és jött a csodás A Grand Budapest Hotel, Wes Anderson filmje, ahol egy bájos cukrászlány volt, majd ez évre rá a Brooklyn, amely meghozta neki a második Oscar-jelölést. A szerep nem is lehetett volna testhezállóbb, egy fiatal ír lányt alakított, aki Amerikába érkezik az 1950-es években, és, bár megtalálhatná a boldogságot, az óhazától sem tud teljesen elszakadni. Ezt a Stockholm, Pennsylvania volt, ahol egy, még kisgyerekkorában elrabolt lányt játszott, akinek a fogságból kiszabadulva újra be kell illeszkednie saját családjába – akár ezért is jelölhették volna az Oscarra.
És most itt van a Lady Bird, egy egyszerű lány története, aki nehezen ért szót anyjával, gyakran szégyelli, hogy nem gazdag családba született, és nehezen talál rá a szerelemre, és amely öt Oscar-jelöléssel dicsekedhet, például a legjobb film kategóriában. Díjesélyes Greta Gerwig a rendezésért és a forgatókönyvért is, illetve Saoirse a legjobb női főszereplő, az édesanyját játszó Laurie Metcalf a legjobb női mellékszereplő kategóriában, Nem ez a film a legnagyobb esélyes az idei versenyben, de egy-két díj leeshet, és talán azt is figyelembe veszik, hogy hősnőnk számár ez már a harmadik jelölés. Azért az jelent valamit.
