Bár a Gucci divatház ma is köszöni, él és virul, maguk a Guccik az évek során szépen kicsinálták egymást, néha szó szerint is. Az ő királydrámákat meghazudtoló történetüket vitte vászonra a legendás Ridley Scott a zseniális Lady Gagával.
Először is le a kalappal Ridley Scott előtt, aki 83 évesen egy év alatt két monstre produkciót mutat be, hiszen Az utolsó párbaj után rögtön itt a A Gucci-ház, miközben producerként A farkas gyermekei című sci-fi sorozaton is dolgozott. És most mindegy, hogy melyik film milyen nézettséget és bevételt produkál, vagy mit írnak róluk a kritikusok, minket is beleértve, de ezek olyan alkotások, amilyeneket még a legjobbak közül is csak nagyon kevesen tudnának csinálni. Ezek nagybetűs, grandiózus FILMEK, amiket leginkább Shakespeare királydrámáihoz lehet hasonlítani, azok felemelkedés-, majd szükségszerű bukástörténeteivel.
A Gucci-dinasztia modernkori felemelkedésének és bukásának bemutatásával Ridley Scott egy saját munkájához, a 2017-es A világ összes pénzéhez nyúl vissza, a gazdagság, gőg és arrogancia meséjéhez. Igaz, ott nem egy olasz divattervezőházról, hanem egy amerikai olajmágnás famíliáról szólt a történet, de annak zöme az egyszerre pezsgő és velejéig romlott korabeli Olaszországban játszódott, ahol bárkivel bármi megtörténhetett a nyílt utcán, fényes nappal. Ahogy itt is megtörténik: Maurizio Guccit (Adam Driver) az irodája előtt lövik agyon, de ez egyszerre a film legeleje és a legvége, lássuk, mi van közte. Először is az életvidám Patrizia Reggianit (Lady Gaga) ismerjük meg, aki nevelőapja fuvarozó cégében dolgozik, és aki egy partyn ismeri meg a mosolygós, félénk Mauriziót – és rögtön rá is akaszkodik. Csakhogy Mauriziót nem különösebben érdekli a családi biznisz, és azt sem bánná, ha rideg apja, Rodolfo Gucci (Jeremy Irons) kizárná a családi vagyonból, ő pedig hétköznapi munkát vállalna. Patriziának azonban nagy tervei vannak, amely része a Gucci vagyon másik fele felett diszponáló Aldo bácsi (a most jó értelemben ripacskodó Al Pacino), aki a saját fiában, Paolóban (a felismerhetetlen Jared Leto, aki nagyobb pojáca, mint karikatúraszerű karaktere) már csalódott, és afféle pótfiút lát a másik Gucci-fiúban.
Ahogy írtuk, A Gucci-ház olyan, mint egy Shakespeare királydráma, egész konkrétan a Macbeth történetére hajaz, így logikusan Patrizia tölti be a férjéből telhetetlen gonosztevőt faragó Lady Macbeth szerepét, legalábbis egy adott pontig. És ez volna a lényeg, hogy
itt bárki bárkit hajlandó felfalni a vagyonért és a hírnévért,
vagy ha mégsem, az csak azért van, mert túl ostoba vagy túl elbizakodott, és ez a film alapvető problémája is. Mi, nézők, egyszerű teremtmények vagyunk, szeretünk drukkolni valakinek, érzelmileg invesztálni egy karakter sorsába, de
ha nincs egyetlen szimpatikus figura sem a történetben, akkor csak szemlélődők maradunk, akárcsak maga a rendező.
Scott ennek megfelelően mozgatja sakkfiguráit ezen a grandiózus, korhű és stílushű pályán – Guccitól hozzáférést kapott annak féltett kincseihez, terveihez, és naná, hogy a film eszméletlenül néz ki annak is, aki a divatcég munkáit méregdrága, tökéletesen felesleges giccsnek tartja (ez volnék én).
A Gucci, mint cég közreműködése szerencsére nem jelenti azt, hogy igaz történetbe csomagolt marketingfilmet kapnánk, nekik is volt annyi eszük, Scottnak is, hogy ne ebbe az irányba vigyék el a filmet, meg ugyebár az egész arról szól, hogy Gucci Guccinak a farkasa – nincs is ma már családtag a tulajdonosok között. És mitől jó a film, ha nincsenek szerethető karakterei? Pont a Ridley Scottra oly jellemző grandiózus látásmód miatt, és itt nem arról van szó, hogy minden jelenetben tízezer statiszta rohangál egy Wagner opera zenéjére, hanem arról, hogy
amit ő csinál, az tényleg életre kel, annak színe, szaga, hangja van,
és a néző azt érzi, hogy hosszú szünet után újra igazi filmet néz. Amihez kellett némi olaszos temperamentum is, ami itt szerencsére nem megy át karikatúrába, és persze kell Adam Driver a kisfiús, de kiismerhetetlen mosolyával és a túlméretezett szemüveg mögötti kifürkészhetetlen tekintetével, és kell Lady Gaga. Gaga elképesztő energiával veti magát a szerepbe, és akkor is ragyog, amikor a szerepe szerint éppen maga alatt van vagy dührohamot kap. Gaga nem csak a megtestesült Patrizia Gucci, több annál: a megtestesült ambíció és akarás, ugyanakkor ott van benne a saját közönségességét túllépni képtelen átlagember is, aki tudja, hogy erre egész életében emlékeztetni fogják azok, akik beleszülettek a jóba, a kifinomultságba.
Értékelés: 7/10
Zúzós riffek a SZESSÖNben! A PORT.hu zenés műsorának legújabb vendége Kiss Jenő, aki testépítő körökben ismert, hiszen 1996-ban ő volt a Mr. Universe világbajnoka. Izomzatát nem a szél hordta össze, de most kiderül, mire megy a brutális erő hat vékony fémhúrral szemben.
