A folyó, ahonnan nincs visszatérés (1954) - Otto Preminger kontra Marilyn Monroe

Sosem hallottál erről a Marilyn Monroe főszereplésével készült westernről, kedves olvasó? Nem véletlen, hiszen a film forgatása semmi másról nem szólt, mint a veterán rendező, Otto Preminger (Valakit megöltek, A 17-es fogolytábor) és a dívaként viselkedő Monroe konfliktusáról, így maga a nagyrészt közepes film sajtója sem magáról a filmről szólt, ami aztán hamar el is tűnt a forgalmazás során, utóélete sem nagyon volt. A konfliktus lényege a következő volt: Monroe magával hozta a saját, különbejáratú drámaoktatóját, egy „színészedzőt”, és rendszerint inkább erre az illetőre hallgatott, mint a tényleges rendezőre. Érthető, ez mennyire bánthatta Preminger büszkeségét és hogyan hátrálhatta a forgatást – és akkor még a másik főszereplő, Robert Mitchum alkoholizmusáról nem is beszéltünk. Preminger nem csak a film bukását „kente” Monroe-ra, de még évekig füstölgött arról, mennyire tehetségtelen a színésznő, bár egy, a halála előtt adott interjúban elismerte, Monroe nagyon keményen dolgozott, ezért nem tud haragudni rá.

Waterworld - Vízivilág (1995) - Kevin Reynolds kontra Kevin Costner

Se veled, se nélküled – ilyen lehet Kevin Reynolds kontra Kevin Costner viszonya, akik ugyan hatalmas sikert hoztak össze a Robin Hood, a tolvajok fejedelmével (1991), de már az a forgatás is arról szólt, hogy ők ketten mennyit veszekedtek, és ez csak rosszabb lett a Waterworld készítése során. A film elképesztően bonyolult logisztikája, gigantikus költségvetése és Costner hasonlóan méretes egója borítékolta a konfliktust, és Reynolds a végén ott is hagyta sztárját, hadd egye meg, amit főzött – és a legvégét tényleg Costner volt kénytelen megrendezni. Olyan is lett, a filmtörténet egyik legnagyobb és legismertebb buktája, és a rendező nem győzte kihangsúlyozni ebben Costner szerepét. Ezek alapján azt hihetnénk, ők ketten soha többet nem állnak szóba: ehhez képest közösen megcsinálták A Hatfield - McCoy viszály (2012)  című sorozatot, ami mellesleg remekül sikerült.

Dr. Moreau szigete (1996) - John Frankenheimer kontra Marlon Brando

Marlon Brando karrierje végén már magasról tett arra, mi zajlik körülötte; a szövegeit sem tanulta meg, csak a pénz érdekelte, vagy az se. Az H.G. Wells regénye alapján készült Dr. Moreau szigete forgatásán már eleve fülesen keresztül súgták neki a szövegét, bár olykor bezavart az adásba a rendőrségi rádió, egy ponton pedig úgy döntött, hogy egy vödröt húz a fejére – és a filmben tényleg láthatjuk is vödörrel a fején. Közben összebarátkozott a 71 centiméter magas Nelson de la Rosával, és addig nem csinált semmit, míg apró barátját ugyanolyan ruhákba nem öltöztetik, mint őt, hogy afféle mini Moreau-ként mindig ott legyen mellette. A forgatás egy rémálom volt, az eredeti rendezőt, Richard Stanley-t három nap után rúgták ki, de sem ő, sem az utódja, John Frankenheimer sem tudta kezelni Brandót és a hisztis Val Kilmert és ennek később hangot is adtak. Persze maga a sztori és a speciális effektek is mind csapnivalók voltak, és némileg árnyalja Brando viselkedését, hogy egyik lánya épp a forgatás kezdete előtt lett öngyilkos.

A második legjobb dolog (2000) - John Schlesinger kontra Madonna  

A 2003-ban elhunyt John Schlesinger nem volt akárki, már első rendezésével, az Éjféli cowboy-jal Oscart nyert, aztán két jelölést is begyűjtött, és tulajdonképpen rejtély, miért vállalta el a közös munkát egy olyan filmben, ami papíron sem nézett ki túl jól. Madonna és Rupert Everett itt közös gyereket vállalnak, annak ellenére, hogy Everett karaktere meleg, majd jönnek a komplikációk, és a vége bizarr bírósági drámába megy át. Schelsinger szerint Madonna akkora díva volt végig a forgatás alatt, hogy nagyon nehéz volt vele dolgozni, ráadásul mindenbe beleszólt a világítástól a kameramunkáig, mert biztos akart lenni abban, hogy elég jól néz ki. A forgatás után a rendező infarktust kapott, és egy, a halála után közzétett levélben azt írta, a rosszullétének nagyon is volt köze Madonnához. Aki aztán meg is kapta a maga Arany Málnáját a szerepért.

Két kopper (2010) - Kevin Smith kontra Bruce Willis

A rendező és a film sztárja között annyira feszült volt a viszony, hogy Willis egy ponton azt vágta Smith fejéhez:

Bruce Willis vagyok! Már 25 éve vagyok sikereses Bruce Willis! Hány éve vagy Néma Bob, te szerencsétlen?

Ez elég jól illusztrálja, milyen remek lehetett a hangulat Kevin Smith zsaruvígjátékának forgatásán, ahol Willis már az első perctől kezdve utálta a rendezőt, akinek az utasításait gyakran nem volt hajlandó végrehajtani – ezt később azzal indokolta, hogy Smith nem tudta rendesen instruálni, és túl sok füvet szívott. Az utóbbiban lehetett valami, az egész stáb egyetértett abban, hogy Willis egy tapló volt, és rendszerint lefagyott, amikor Tracy Morgannal közös jeleneteiben improvizálnia kellett volna, mert az nem ment neki. Állítólag egyedül Morgan tartotta a lelket Smithben, aki dühében ököllel verte szét az öltözőkocsiját. A három jókora lyukat, amit a falba ütött, Die Hard 1, 2 és 3-nak nevezték a stábban. Willis végül nem vett részt a film promóciójában sem.

Vétkek völgye (2013) - Paul Schrader kontra Lindsay Lohan

Ez lett volna a visszatérés a magát teljesen szétcsapó, megannyi botrányba keveredett Lindsay Lohan számára, és több minden adott volt ahhoz, hogy ha nagy siker nem is, de legalább különleges film készüljön. A forgatókönyvet Bret Easton Ellis regényéből írta a rendezést is vállaló Paul Schrader, aki mögött íróként olyan sikerek vannak, mint a Taxisofőr, a Dühöngő bika vagy a Krisztus utolsó megkísértése, a férfi főszerepet pedig az egyik legismertebb pornószínész, James Deen vállalta, de már

intő jel lehetett, hogy a költségvetés jelentős részét a Kickstarteren kellett összeszedni.

A kritikusok mind a forgatókönyvet, mint a rendezést lehúzták, Schrader azonban Lindsay Lohanben látta  a film kudarcának okát. Nem azért, mert rosszul játszott, hanem azért, mert a forgatáson kiszámíthatatlanul viselkedett, és amiért nem volt hajlandó megjelenni a film sajtóeseményein. Az egyébként sokak szerint szoftpornónak számító filmben Lohannek nagyon is sokat kellett „dolgoznia”.

A függetlenség napja – Feltámadás (2016) - Roland Emmerich kontra Will Smith

Will Smith természetesen NEM szerepel A függetlenség napja (1996) 20 évvel később megjelent folytatásában, vagyis nem tér vissza a szivarozó vadászpilóta, Steven Hiller százados szerepében, de ez nem akadályozta meg Roland Emmerich rendezőt abban, hogy őt okolja az új film bukásáért. Szerinte ugyanis amikor Smith úgy döntött, hogy nem él a felkínált lehetőséggel, és inkább eljátssza Deadshotot a Suicide Squad - Öngyilkos osztagban, pocsék helyzetbe hozta őt.

Pontosan olyan filmet akartam csinálni, mint amilyen az első volt, aztán az előkészületek közepén Will búcsút mondott, mert inkább a Suicide Squadot választotta. Akkor és ott le kellett volna állnunk a filmmel, mert volt egy remek forgatókönyvünk, amit ezek után át kellett írnom. Nemet kellett volna mondanom, mert pont azt csináltam, amit mindenképp el akartam kerülni: egy folytatást. 

Ebbe a három mondatba bele lehet kötni: egy színész nem léphet csak úgy le, ha már aláírta a szerződést, így Smith nyilván már eleve nemet mondott, a film pedig így is úgy is folytatás lett volna.

Forrás: WhatCulture