Izgalmas, látványos és hiteles háborús filmek nem csak Hollywoodban készülnek, ám egy finn, ausztrál, kínai vagy izraeli munka nem feltétlenül jut el hozzánk, különösen akkor, ha egy olyan konfliktusról szólnak, amiről keveset tudunk.
Az ismeretlen katona (2017)
Ez Väinö Linna azonos című, 1954-ben kiadott világhírű regényének immár harmadik megfilmesítése, de a történet most sem veszített frissességéből. Az ún. folytatólagos háborút végigharcoló Linna ugyanis nem csak az 1941 nyarán kezdődő, a Téli háborúban elszakított Karéliai-félsziget visszaszerzését célzó finn offenzíva elejétől a kezdeti sikereken át a hadiszerencse fordultával a szovjet ellentámadáson át szinte mindent bemutat, amit főszereplői, egy géppuskás század katonái átélhettek, de magát az egységet is bemutatja. És ebben igencsak eltér a korabeli finn történetírástól, ahol csakis hősökről lehetett beszélni, az ő tisztjei között például ostoba, felfuvalkodott karrieristák is vannak vagy gyáva alakok, igazi hőse pedig az a parasztkatona, aki a harcban bármikor megállja a helyét, a katonai fegyelemtől viszont hányingere van. A hazai változatban 3 órás, a nemzetközi forgalmazásra szánt verzióban kicsit több mint 2 órás film ezen túl még elképesztően látványos is, és nem csak azért, mert a harcok jelentős része a sűrű finn erdővidéken játszódik.
Élet és halál városa (2009)
Bár az európai történetírás viszonylag keveset foglalkozik vele, a Nankingi mészárlás volt a távol-keleti háború egyik legvéresebb, legmocskosabb epizódja. A diadalmasan előrenyomuló japán hadsereg 1937 decemberében foglalta el az akkori kínai fővárost, ahol hat héten át ülte torát a fékevesztett erőszak. Becslések szerint 300.000 áldozata volt a mészárlásnak, és nők tízezreit erőszakolták meg, miközben csak néhány jószándékú nyugati próbált közbeavatkozni - kevés sikerrel. Chuan Lu rendező elképesztő tablóképet fest a brutális eseményekről, ami hihetetlenül izgalmas csatajeleneteket is tartalmaz, legnagyobb erénye pedig az, hogy nem csak a kínai nézőpontot mutatja meg, hanem a japánt is. A film egyik csúcspontja a történet elején lezajló kínai rajtaütés, illetve a legvégén tartott méltóságteljes, komor japán diadalmenet, ami egyben a háború igazi természetéről is szól.
Lebanon (2009)
Izrael megalakulása óta háborúk sorát vívta, és szinte mindegyik konfliktus más természetű volt. Az 1982 júniusában megkezdett első libanoni háború például annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy az izraeli hadsereg egy már folyamatban lévő, rendkívül szövevényes viszonyrendszerű polgárháborúba avatkozott bele, folyamatosan változó, sokszor kiismerhetetlen szövetségi rendszerrel. Samuel Maoz egy páncélos osztag tagjaként végigharcolta a háborút, és részben saját élményeiből építkezik a történetben, ahol egy harckocsizó egység azt a feladatot kapja, hogy derítsék fel egy falu környékét, ám csapdában ragadnak a lerombolt helység közepén, ellenségtől körülvéve. A film négy, alig húszéves katona szemszögéből láttatja a történteket, akik messze nem hősök, nem is akarnak azok lenni. Mi pedig megismerjük, milyen egy acélszörny szűk belsejében lenni, ahol alig lát valamit abból az ember, mi zajlik körülötte, és amibe bármikor becsapódhat egy páncéltörő rakéta.
Április 9. (2015)
Az 1941. április 9-én a dán hadsereget riadóztatják. A németek, egyszerre indítva hadüzenet nélküli támadást Dánia és Norvégia ellen, átkeltek a határon, melynek következtében az országnak a kontinens legerősebb hadseregével kell szembeszállnia. Délen a kerékpáros és motorbiciklis alakulatokra hárul a feladat, hogy feltartsák az előrenyomuló erőket, míg Dánia mozgósítja teljes seregét – aminek még így sincs semmi esélye a tapasztalt, óriási technikai és létszámfölényben lévő ellenséggel szemben. A kerékpáros egység tisztje, egyszersmind ideiglenes parancsnok, Sand hadnagy (Pilou Asbæk) és csapata az elsők, akik 9-én összecsapnak a német katonákkal. A szerény költségvetésből, minimális technikai háttérrel készült, de így is hiteles és látványos film elsősorban arról szól, milyen felelősség hárul ilyenkor egy tisztre, akinek egyszerre kell teljesítenie teljesíthetetlen feladatát és életben tartani katonáit.
Kokoda (2006)
1942 elején a japánok partra szálltak Új-Guinea nyugati partvidékén, ezzel közvetlenül Ausztráliát veszélyeztetve, ám a céljuk eléréséhez egy őserdővel benőtt meredek hegyvidéken kellett átvágniuk. Itt, a címbéli Kokoda-ösvényen tartóztatták fel őket az alig kiképzett, gyengén felfegyverzett tartalékos ausztrál katonák, akiket feletteseik csak csokoládé katonáknak gúnyoltak, mert mindenki azt hitte, hogy a csata hevében, a brutális terepviszonyok között pár óra alatt „elolvadnak”. Nem ez történt, a szinte járhatatlan dzsungelben az újoncok megállították és visszafordították a sokszor láthatatlan ellenfelet. És a film igyekszik ennek a harcnak minden aspektusát a lehető leghitelesebben bemutatni, azt, hogyan morzsolódik fel az emberi szervezet ilyen körülmények között, micsoda akarat és erő kell pár nap után ahhoz is, hogy sárral és iszappal borítva a következő hegyoldalt is megmássza, miközben bármikor előbukkanhat és rátámadhat egy, az őserdei harcra tökéletesen kiképzett, már évek óta háborúzó japán katona.
Billy Lynn hosszú, félidei sétája (2016)
A hosszú, hosszú ideig elhúzódó iraki - és vele párhuzamosan zajló afganisztáni - háborúról kismillió amerikai film készült, változó minőségben, ambíciókkal és anyagi eszközökkel. A legtöbb mégis szinte ugyanolyan, a nemes eszmékért, hazaszeretetből harcba induló, civil életüket hátrahagyó fiatal srácok a háború borzalmaival, a harc kilátástalanságával és az ellenség természetével szembesülve súlyos lelki sérülésekkel térnek haza, többnyire képtelenül arra, hogy visszailleszkedjenek abba a társadalomba, amely háborúba küldte őket. Ez történik az alig tizenkilenc éves Billy Lynnel (Garrett Hedlund) is, aki egy összecsapás során súlyosan sérült őrmesterért (Vin Diesel újra katonaszerepben) saját életét kockáztatva fedezékbe vonszolja, amit egy bajtársa videóra vesz. A felvételnek köszönhetően Billy és egysége egyik pillanatról a másikra hős lesz, és a Dallas Cowboys amerikai futball csapat felkéri, hogy Beyoncé és a Destiny’s Child társaságában vegyen részt a Hálaadás napi mérkőzésük félidei műsorában. Ahol aztán minden emlék rátör a fiúra, de bajtársai sem járnak jobban. Ben Fountain regényéből Ang Lee rendezett egyszerre torokszorító drámát és izgalmas háborús filmet.
A cikk első részét ITT olvashatod!