Kapunyitási pánik, bizonytalanság, mindent elborító ingerek, média-és hírtúltengés, Pán Péter-szindróma, fogyasztói társadalom. Az Y generációt többek között ezekkel a kifejezésekkel írhatnánk le. A nyolcvanas-kilencvenes években születettek életét nagyban befolyásolta a technika, az internet robbanásszerű fejlődése: az információk azonnal elérhetővé váltak, a szülők már modernebb elvek szerint nevelték gyerekeiket, a szerencsésebbeket minden földi jóval elláttak otthon, olyannyira, hogy mind tovább és tovább laknak a szülőknél, amibe természetesen belejátszik az anyagi bizonytalanság is.

Erről a korosztályról manapság már elég sok pszichológiai értekezés születik, és az említett generáció mostanra fel is nőtt, és elkezdte kívülről szemlélni önmagát. Ennek az önreflexiónak megteremtődtek a nyomai a filmművészetben is: az Y generáció elkezdte gyártani saját filmjeit, ezekre kerestünk pár példát.

Tékasztorik

Februárban kerül a mozikba a Tékasztorik című magyar film, mely egy öt évig működő, Goldenblog-díjas blogból, közösségi finanszírozással született. Az elkövető Bihari Viki, ő írta a blogot is, és ő indította a crowdfunding-kampányt, mellyel a film utómunkálataira gyűjtött pénzt. A film alaphelyzete is tipikus: a harmincas évei második felében járó lány, Viki még mindig otthon lakik a szüleivel (Csuja Imre és Görbe Nóra alakítják őket), és egy videotékában keresi meg a kenyérre valót, és közben persze a szerelmet is. A film Facebook-oldala itt található.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar filmes durranása volt a VAN (2014), ami nagyjából a semmiből jött, és a legtökéletesebben reflektál az Y generáció összes nyűgjére. Reisz Gábor rendező 1980-ban született, maga is ennek a korosztálynak a képviselője, így elsőkézből tudja, hogy mik a legjellegzetesebb problémák. Ennek megfelelően a kissé tesze-tosza főhős, aki – természetesen – szüleivel él – számos komplexussal van megáldva, frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres, elmúló szerelme miatt szenved, és valami külső tényező mindig felülírja elképzeléseit és megszakítja intim pillanatait. Áron csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban és a kiszámíthatatlanságban mégis tart valahová, amikor elmegy innen. Oda jut, ahová mindenki más: a rendbe, fegyelembe, a szívfájdalom elmúlásába, a 2 centivel a föld fölött járásba. De egy budapesti ezt nem bírja, kell a súly a lelkének, mert ez tartja a földön. Áron végül megtanulja ezt, Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy életet leheljen saját világába és életébe.

Free Entry

Kerékgyártó Yvonne első egészestés filmjén szintén nagyon karcsú költségvetésből dolgozott, ami jót is tett a filmnek. A 2014-ben bemutatott mozi két lány (Pusztai Luca és Barta Ágnes) történetét meséli el, a helyszín a Sziget Fesztivál. A két vagány és kissé felelőtlen lány 30 gramm fűvel a zsebében lóg be hamisított karszalaggal az Y generáció egyik ikonikus helyszínére, a Szigetre, ahol annak rendje és módja szerint elveszítik egymást. A film nagyszerűen közvetíti a korosztály életérzését, a bizonytalanság és az elveszettség érzése az akut helyzettől elvonatkoztatva a generáció pontos jellemzéseként is felfogható.

Balaton Method

A 2015-ös zenés film volt az első a magyar filmek történetében, ami közösségi finanszírozással készült. A Balaton Method egy mai magyar zenei tabló egészestés mozifilmbe csomagolva. 17 zenekar és több száz zenész működött közre, Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr 2011-ben találták ki, hogy a számukra fontos zenekarokat egy szokatlanabb formában szeretnék eljuttatni a közönséghez. Ez lett a Kodály Method: az egyedi hangulatú, különleges forma- és hangzásvilágú videóik hamar sikert arattak, és ezt összegezték egy egészestés filmben, a Balaton Methodban. A film azért került bele a válogatásba, mert - bár nem konkrétan az Y generáció tagjairól szól - a korosztály számára legfontosabb együtteseket gyűjtötte össze a két filmes. A zenék, a szövegek, a zenekarok pedig áttételesen festik meg a korosztály portréját.

Utóélet

A 2014-es film Zomborácz Virág első nagyjátékfilmje. A rendező és forgatókönyvíró 1985-ben született, filmje témájául egy szintén tesze-tosza és mindentől szorongó fiú gyászmunkáját választotta. A fiút lelkész apja nyomasztja, egész életében meg akar felelni neki, majd apja halálakor azt gondolja, egy kicsit fellélegezhet. Ám ez koránt sincs így, ugyanis a tragikus eset után elkezdi követni őt apja szelleme, akitől a fiú próbál megszabadulni. A film hangulata nem az a tipikus Y generációs mozi, viszont a megjelenő problémák, a szülőtől való elszakadás képtelensége, a generációk közötti mély és áthidalhatatlannak látszó szakadék, a kommunikáció esetlensége mégis mind jellemzi ennek a kornak a szülötteit.