Ghosts... of the Civil Dead (1988)

Az ausztrál születésű, de Kanadában nevelkedett John Hillcoat és Nick Cave pályafutása szorosan összefonódott: éveken át Cave szerezte a rendező minden filmjének zenéjét, néha a forgatókönyvet is, ő pedig számos videóklipet készített neki. Első közös munkájuk a viszonylag ismeretlen börtöndráma, a Ghosts… of the Civil Dead volt, amely egy börtönlázadás körülményeit járja körbe. A zenét Cave, Mick Harvey és Blixa Bargeld szerezte, vagyis a Nick Cave and the Bad Seeds. Nick pedig nem csak részt vett a forgatókönyv megírásában, amibe beleszőtte saját „börtönélményeit” – volt már többször is előzetesben  -, hanem ő alakítja a Maynard nevű pszichopata karaktert is, és olyan remek szerzemények szerepelnek a filmben, mint az I’ve Been a Prison Guard Since I Was 18 Years Old és a You’re Danglin’ Us Like a Bunch of Meat on a Hook.

A múlt csapdájában (1996)

Eltartott egy darabig, mire John Hillcoat rátalált a neki leginkább fekvő sötét, erőszakos, de balladisztikus stílusra, és ez a furcsa pszichothriller amolyan vadhajtás a filmográfiájában. Hőse az egyik első angol nyelvű szerepét játszó francia Tchéky Karyo, aki felesége elvesztése után egy olyan nőben keresi a vigaszt, aki kísértetiesen hasonlít az elhunytra. És mindez a vad, de gyönyörű Pápua Új Guinea tájain játszódik, hősnője pedig a mindig csodás, de sokszor alulértékelt Rachel Griffiths, akit például a Muriel esküvőjéből ismerhetünk A zenét újra Cave, Harvey és Bargeld szerezte, akiket az egzotikus környezet a jelek szerint inspirált.

Az ajánlat (2005)

Cave-nek mindig is a vesszőparipája volt az ószövetségi bűn és bűnhődés gondolata, a kárhozat és a gyilkos balladák világa, így, amikor Hillcoat megkereste, hogy felkérje új filmje zenéje elkészítésére, ő azonnal felajánlotta, hogy a forgatókönyvet is szívesen megírja, és így is lett. Az eredmény a szokásosnál brutálisabb neowestern, amely tökéletesen használja fel az ausztrál történelmet – létező karaktereket is beépítve a sztoriba, és persze a tájat és az őslakos kultúrát is nagyszerűen használja fel. Hősei a hírhedt Burns fivérek, akiket a törvény egymás ellen fordít, és bár néhol nehéz nézni, szerintem messze ez Hillcoat legjobb filmje.

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)

Cave, és ekkor már állandó szerzőtársa, Warren Ellis, akivel Az ajánlatot is közösen írták, és akivel a Grinderman nevű zenekarban is együtt zenélnek, újra egy westernnel dolgoztak, ám a rendező ezúttal új, Andrew Dominik, a két főhős pedig a Jesse Jamest alakító Brad Pitt  és Casey Affleck, aki a gyilkosa, Robert Ford, ami ugyebár kiderül a pompázatosan hosszú címből is. Cave-nek egy aprócska szerep is jutott a filmben, ő az a vándorzenész, aki a történet vége felé egy zsúfolt bárban eljátssza Jesse James balladáját. Dominik volt egyébként az, aki a Chopper című filmmel elindította Eric Bana karrierjét még 2000-ben, és aki dokumentumfilmet készített Cave-ről Még egyszer, érzéssel címmel 2016-ban.

Az út (2009)

Ha Hillcoat előző munkájára, Az ajánlatra azt írtuk, hogy bizonyos részeit nehéz nézni, akkor a Cormac McCarthy azonos című regénye alapján készült filmre azt mondhatjuk, végig iszonyú nehéz nézni, annyira sötét és reménytelen. Egy apa a fiával együtt útra kel a talán, de csak talán jobb jövőt jelentő óceán felé, miközben megpróbálják túlélni. Minden vagyonuk elfér egy rozoga bevásárlókosárban, útjuk során nap mint nap meg kell küzdeniük a betevő falatért, fel kell venniük a harcot a természet erőivel, rablókkal, gyilkosokkal és emberevőkkel. Főhőseként Mortensen is úgy néz ki, mint a saját szelleme egy rossz napon, és a szerep kedvéért alig evett és alig aludt, vagy 20 kilót fogyott és az egész forgatás alatt ugyanabban a ruhában maradt. Ennek megfelelően Cave és Ellis zenéje sem éppen az az örömhimnusz, de csodálatosan sikerült.

Türelmi idő (2011)

A Nick Cave – Warren Ellis szerzőpáros hamar népszerű lett, számos dokumentumfilmnek is vállalták a zenéjét és egy egzotikusabb projektbe is hajlandóak voltak belefolyni. Ez a nagyrészt francia pénzből készült mexikói thriller az emberrablás arrafelé oly divatos műfaját vizsgálja három esetet vizsgálva, amelyekben az a közös, hogy mindegyik egy-egy futball világbajnokság alatt történt. Everardo Gout a történeteket egy zsaru, egy áldozat és egy másik áldozat nézőpontjából meséli el, Cave-ék zenéje mellett egy-egy Aticuss Ross és Shigeru Umebayashe szám is elhangzik, illetve Robert Del Naja és Tim Goldworthy szerzemény, amiben Scarlett Johansson énekel.

Fékezhetetlen (2012)

Tulajdonképpen ez a film egyszerre western és gengszter eposz, előbbitől a külsőségeket, utóbbitól a történet keretét kölcsönözve, a történetet pedig megint Cave írta - ahogy a zenét is - a valóban élt Bondurant testvérek életét feldolgozó könyv alapján. Hőseink a harmincas évek elején Virginia állam hegyvidékének legsikeresebb szeszcsempészei voltak, de sikerüket sokan megirigyelték – köztük például egy korrupt nyomozó is, akit Hillcoat kedvenc színésze, Guy Pearce alakít. Mivel a film igazi sztárparádé lett, hiszen szerepelt benne Tom Hardy, Shia LaBeouf, Gary Oldman és Jessica Chastain is, nem minden alakult úgy, ahogy azt a rendező és Cave akarták, túl sok beleszólást kapott a stúdió, és az eredmány kevéssé lett mellbevágó. Talán ezért van az, hogy Hillcoat következő filmjéhez, a Tripla kilenceshez már nem Cave írt zenét.

Távol az emberektől (2014)

Cave szeret ugyanazokkal dolgozni, és Az út után itt újra Viggo Mortensen a főszereplő, aki ezúttal spanyolul és néha arabul játszik, mert a fickó egy nyelvzseni. Algériában, 1954-ben járunk, valahol az Atlasz-hegységben, ahol egy katonaviselt európai tanár azt a feladatot kapja, hogy egy gyilkossággal vádolt arab férfit kísérjen el a bíróságra több faluval arrébb, ahol a biztos halál vár rá, a (hadi)szerencse azonban forgandó. Nick Cave és Warren Ellis talán itt éreztek rá a legjobban a történet és csodás táj hangulatára, és tényleg egyedülállót alkottak. Az elítélt arab férfit egyébként az a Reda Kateb játssza, aki a hamarosan bemutatásra kerülő Django című életrajzi filmben magát a legendás cigány gitárost, Django Reinhardtot alakítja.

A préri urai (2016)

Tulajdonképpen minden Nick Cave film western, és ez most nem Ausztráliában vagy az Atlasz-hegységben játszódik, hanem az igazi Vadnyugaton, csak nem a 19. században, hanem mostanság, bár arrafelé, valahol Texasban még ma is cowboy kalapot hordanak a népek, ha nem baseball sapkát. Hősei pedig, mint régen, a bankok pénzére hajtank, igaz, egy igazságtalan tartozás miatt, nyomukban pedig egy könyörtelen Texas Ranger jár. Ben Foster és Chris Pine párosa tényleg a régi történeteket idézi, de David Mackenzie filmjét az őket üldöző Jeff Bridges viszi a hátán. Bár A préri urai több kategóriában is Oscar-esélyes volt, végül egy díjat sem kapott, Cave-nek viszont hálás feladat volt egy ilyen történet.

Wind River - Gyilkos nyomon (2017)

Vannak nagyon produktív barátságok: A préri urai Oscar-jelölt forgatókönyvírója, Taylor Sheridan és Nick Cave például úgy összehavekodtak, hogy Sheridan első rendezéséhez is Cave-et kérte fel zeneírásra, és természetesen újra egy vadnyugati történetről van szó, annyira vadnyugatiról, hogy egy indiánrezervátumban járunk. Itt zajlik a nyomozás egy tinédzser lány halála ügyében, a gyilkos vagy gyilkosok nyomában pedig egy messziről érkezett, fiatal FBI nyomozónő és egy sokat látott helyi nyomkövető ered. Az utóbbit az a Jeremy Renner játssza, akivel Cave már a Jesse James meggyilkolásában is együtt dolgozott. A jeges táj, a nyomorúság itteni lét és a fiatal lány halála pedig ideális összetevők egy jó Nick Cave filmzenéhez.