A legjobb filmes sztorik mindig arról szólnak, mi lett volna ha egy ikonikus szerepet valaki teljesen másra osztottak volna annak idején. No ilyenekből szemezgettünk.
Michelle Pfeiffer: Clarice Starling, A bárányok hallgatnak
Michelle Pfeiffer már 1991-ben, a film bemutatásakor elismerte az Empire Magazine-nak adott interjújában, hogy komoly hiba volt visszautasítania a törékeny, mégis kőkemény nyomozónő szerepét. Jonathan Demme rendező ugyanis eredetileg őt választotta, dolgoztak is már együtt és kedvelték egymást, de amikor elolvasta a neki elküldött forgatókönyvet, megijedt attól, mennyire sötét és erőszakos a történet. Hosszú tanakodás után nemet mondott – szerintünk megállta volna a helyét -, Demme pedig hosszas és drága szereplőválogatás után végül Jodie Foster személyében megtalálta az ideális Clarice Starlinget, és ma már nehéz bárki mást elképzelni Hannibal Lecter méltó ellenfeleként/partnereként.
Jeremy Irons : Dr. Hannibal Lecter A bárányok hallgatnak
Ami azt illeti, Dr. Hannibal Lectert sem Anthony Hopkins játszotta volna, ha minden a terv szerint működik. Az első kiválasztott Jeremy Irons volt, aki ugyanazért mondott nemet, amiért Michelle Pfeiffer: túlságosan is erőszakosnak, nyersnek és kicsit vulgárisnak tartotta a forgatókönyvet, és udvariasan kihátrált a projektből, amiről azt gondolta, kifejezetten taszítani fogja az embereket. Különben is éppen túl volt egy gonosz szerepen és félt, hogy beskatulyázzák, de állítólag nagyon örült, amikor Hopkins megkapta az Oscart a szerepért. Irons és Hopkins ugyanis korábban játszott együtt – ahogy azt a fenti kép bizonyítja – a Kisvárosi komédia című, 1989-es, rég elfelejtett vígjátékban.
Mel Gibson: Bruce Wayne, Batman
Van, amikor a színész egyszerűen nem lát fantáziát egy szerepben, van, amikor túl nagy kihívásnak tartja, és van, amikor a bukástól tart. Ez utóbbi történt Mel Gibsonnal, amikor Tim Burton felkérte 1989-es filmje címszerepére. És Gibson félelme nem volt alaptalan, a képregény feldolgozás akkor még egyáltalán nem számított menő dolognak, sőt, a szuperhősfilm film pedig gyakorlatilag megtorpant Superman karakterénél – mekkorát fordult azóta a világ! Gibson magát a forgatókönyvet is pocséknak találta, állítólag nem is gondolkodott sokat, rögtön nemet mondott, aligha sejtve, hogy mekkora siker lesz a film és milyen szélesre tárja az ajtót a még sikeresebb folytatások előtt.
John Travolta Forrest Gump, Forrest Gump
1994-re John Travolta messze túl volt a fénykorán, a nagy táncos filmeken és leginkább azzal arathatott sikert, ha csecsemőknek kölcsönözte a hangját. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy a seggét verte a földhöz örömében és rögtön igent mondott, amikor Robert Zemeckis megkereste a Forrest Gump főszerepével, de nem így történt. Nem tudni pontosan, miért mondott nemet, egyes verziók szerint túl érzelgősnek találta a sztorit, de amint bemutatták a filmet, rögtön megbánta a döntést és ennek azóta is gyakran ad hangot. Szerény véleményünk szerint nem is lett volna jó a szerepre, amit mintha Tom Hanksre öntöttek volna – aki meg is kapta zsinórban második Oscarját az alakításért. Hanks többször is játszott beugróst Travoltának, hiszen helyette játszotta el a főszerepet mind a Csobbanásban, mind az Apollo 13-ban.
Sir Sean Connery: Gandalf, A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége
Gandalf egy és azonos Sir Ian McKellennel, de ez történhetett volna másképp is. A szürke mágus szerepét Peter Jackson ugyanis elsőre másnak szánta. Sean Connery járt is a rendezőnél egy felolvasáson, de végül elutasította a lehetőséget, hogy eljátssza a mágust, mert túl hosszú volt számára a 12 hetes forgatási idő, és nem tetszett neki különösen az egész Gyűrűk ura mese – állítólag egyszerűen nem értette, miről szólnak a könyvek. Pedig a bevétel 15%-át ajánlották fel neki, így körülbelül 450 millió dollárral lehetett volna gazdagabb, de nyilván egészen másfajta, sokkal robosztusabb, talán kevésbé hihető Gandalfot hozott volna, és nehéz elképzelni, hogy McKellent bárki is überelni tudta volna.
Mark Wahlberg: Jack Twist, Brokeback Mountain - Túl a barátságon
Ang Lee meleg cowboy drámájának egyik főszerepét Mark Wahlbergnek szánták, de valószínűleg a „meleg” szó kimaradt a rövid ismertetőből, amikor az ajánlatot megtették. Az imidzsére roppant mód vigyázó egykori rapper és fehérnemű modell meg is kapta a forgatókönyvet, és csak a 15. oldalnál kezdte kapizsgálni, hogy milyen történetet is olvas, és rögtön le is tette a könyvet, nehogy elkapjon valamit. Saját szavai szerint is teljesen kiakadt, és visszakézből nemet mondott, mondván, el sem tudja képzelni, hogy ilyen intim jeleneteket ő eljátsszon. Jake Gyllenhaal és Heath Ledger kevésbé félt a kihívástól, az előbbi még Oscar-jelölést is kapott az alakításért.
Denzel Washington: David Mills detektív, Hetedik
Bizony, vannak elég sötét filmek, amik valamiért mégis hatalmas közönséghez jutnak el. Ilyen volt a már korábban említett A bárányok hallgatnak és ilyen volt a David Fincher nagy kiugrása, a Hetedik is. A fiatal nyomozó szerepére állítólag Denzel Washington volt az első jelölt, de túl sötétnek és kegyetlennek tartotta a történetet – az is! -, így nemet mondott. Aztán megnézte a filmet, és mindenkinek elmondta, hogy milyen tökfilkó volt. A történet hitelessége azonban némileg kétséges, hiszen ha Washington rábólint, akkor Morgan Freemannel egy fekete zsarupárost alkottak volna, ami jó eséllyel teljesen más irányba vitte volna el a filmet – és, hogy egy rossz szóviccet süssünk el, még sötétebbé tette volna a történetet.
Will Smith: Neo, Mátrix
Ha már a fekete zsarupárosokat emlegetjük, a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk egyike, Will Smith volt a jelölt Neo szerepére - továbbá Ewan McGregor is -, de marhaságnak tartotta a történetet, a rendezőpáros tervezett dróton mozgatós, lassításos körpanorámás akciójeleneteitől pedig konkrétan megijedt. Azt viszont a javára kell írnunk, hogy a kész filmet látva elismerte, hogy ő bizony elszúrta volna: „Megnéztem Keanu alakítását – és ezt csak ritkán jelentem ki –, és én ezt lebaltáztam volna. Akkor még nem voltam elég okos színészként, hogy hagyjam a filmet kibontakozni. Keanu viszont elég okos volt ahhoz, hogy hagyja a filmet pörögni, hadd mondja el maga a film és a rendező a történetet, és ne próbáljon minden pillanatban játszani.” Finomabb olvasatban persze azt is mondhatjuk, hogy jól lefikázta Keanu Reeves munkáját, de a végeredményen ez nem változtat.
Harrison Ford: Oskar Schindler, Schindler listája
Steven Spielberg régi barátjának és egyik kedvenc színészének, Harrison Fordnak ajánlotta Oskar Schindler, a kezdetben náci szimpatizáns, majd embermentő jótevő német üzletember szerepét – a rendező másik kedvence természetesen Tom Hanks, de ő kevésbé lett volna erre alkalmas – 1993-as, óriási sikert arató drámájában. Ford meglepő indoklással mondott nemet. Szerinte ő túl nagy név ahhoz, hogy a nézők magára a rendkívül fontos történetre tudjanak koncentrálni, és bár első hallásra ez egy kissé bullshit szagú magyarázat, tulajdonképpen igaza van. Talán tényleg azért lett a film akkora siker, mert a kevésbé ismert, ezért jóval formálhatóbb Liam Neeson kapta meg a szerepet, aki mellett mások is kitűnhettek – például az itt felfedezett Ralph Fiennes a szadista német táborparancsnok megszemélyesítőjeként.
Tom Selleck: Indiana Jones, Az elveszett frigyláda fosztogatói
Volt idő, amikor Spielberg úgy gondolta, nem tesz neki jót, ha mindig ugyanazokkal dolgozik, márpedig Harrison Forddal elég sokat dolgozott, egész konkrétan a Csillagok háborúján és az Amerikai grafittiban. Ezért aztán a következő nagy projektjében, a George Lucas-szal közösen megálmodott Indiana Jones filmben valaki másnak szánta a főszerepet, név szerint Tom Sellecknek. Csakhogy Selleck egy rendkívül népszerű tévésorozat főhőse volt ekkor – ez természetesen a Magnum volt –, aminek készítői nem szívesen engedték volna el. Selleck hajlott arra, hogy bevállalja a kalandor régész szuperhőst, ki is léphetett volna a Magnumból, de végül úgy döntött, hogy hűséges maradt az őt sikeressé tevő szériához. Nehéz ma már Indy-t bajuszosan elképzelni, de ki tudja, talán működött volna a dolog.
