Eli Roth nőnek adta ki magát szexchaten

A Hostel-filmek és megannyi horror rendezője, a Becstelen brigantyk Medve Zsidója főiskolás éveiben egy szexchaten nyújtott szolgáltatást férfiaknak. "Főiskolás koromban online operátorként dolgoztam a Penthouse-nak, egy Tami nevű nő szerepét játszottam. Ebből finanszíroztam a vizsgafilmjeimet. Azért alkalmaztak férfiakat, mert mi tudjuk, mit akar egy férfi hallani." - mesélte. Kuncsaftjai leginkább orvosok, tudósok és azok a kütyümániások voltak, akik nem értek rá a társkeresésre, mert annyira elfoglalta őket a munkájuk, vagy csak simán jobban kedvelték ezt az élvezetet az igazinál. Utólag talán nagyot néztek, amikor esetleg megtudták, hogy az a Tami nevű lány, aki azokat a malacságokat küldte nekik, később nevezetes torture porn filmekkel vált ismertté.

Todd Phillips a "gyilkos bohóc" segítségét kérte

Todd Phillips a Másnaposokkal robbant be, de a 90-es évek elején, főiskolásként nehezen tudta előteremteni a szélsőségesen önpusztító életet élő, a színpadon magát véresre rongáló és testnedvekben fürdőző, a közönséget a saját szarával hajigáló (és ezek még a legkonszolidáltabb mutatványai voltak) punkrocker, GG Allin életéről szóló Hated: GG Allin and the Murder Junkies című dokumentumfilmet. Több órányi interjút és egyéb háttéranyagot rögzített, de elfogyott a pénze, és szüksége volt tízezer dollárra, hogy befejezhesse a filmet.

A börtönt többször megjárt Allin jó barátságban volt az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosával, a "gyilkos bohóccal", John Wayne Gacy-vel, aki kivégzését várva szívesen múlatta az időt festegetéssel, és az volt a terv, hogy elkészíttetik vele a film plakátját, eladják jó pénzért, és meglesz a hiányzó összeg. Gacy elvállalta a felkérést, cserébe 50 dollár értékben rajzfelszerelést kért, továbbá egy fotót Phillipsről, amin a férfi egy ház tetején pózol, és ugyan nem meztelen, de meglehetősen... kacér. Jobb nem belegondolni, mire kellhetett ez a kép a sorozatgyilkosnak. Mindenesetre elkészítette a képet, szignózta, és el is kelt 21 ezer dollárért. Phillips be tudta fejezni a filmjét.

A Mad Max költségeit mentőzéssel szedték össze

George Miller eredeti szakmájára nézve orvos, és a hetvenes években az is volt a kenyérkereső munkája. Közben kezdett el filmezést tanulni, és amikor megismerkedett Byron Kennedyvel, néhány rövidfilm után eldöntötték, hogy ideje egy egész estés játékfilmet forgatni. Bár az ausztrál kormánynak elég jó filmfinanszírozási rendszere volt, Millerék hamar arra jutottak, hogy ki kell egészíteni a támogatás összegét, ha egy olyan posztapokaliptikus  akciófilmet akarnak csinálni, aminek fontos eleme, hogy törjenek a járművek - így a napi műszak után mentőztek: Kennedy vezetett, Miller volt az orvos. Hónapokig csinálták, közben letisztázták a Mad Max forgatókönyvét (aminek egyik ihletforrása az a temérdek borzalmas autóbaleset volt, amelyek sérültjeivel Miller a kórházban találkozott). Mintegy 350 ezer dollárt szedtek így össze, és ez már elég volt arra, hogy a film autós akciójeleneteit is megvalósíthassák.

A Gyalog galoppra zenészek dobták össze a pénzt

Hiába volt sikeres a Monty Python Repülő Cirkusza, egyetlen stúdió sem akart pénzt adni az abszurd humor nagyjainak, hogy leforgathassák első nagyjátékfilmjüket, a Gyalog galoppot. A segítség végül tíz zenekartól érkezett: többek között a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Genesis, a fél Beatles és Elton John fejenként tízezer dollárt adtak a csapatnak. Terry Gilliam azt gyanította, hogy nagylelkűségük abból fakadt, hogy leírhatták az adóból, de mindegy is, a lényeg az, hogy elkészülhetett minden idők egyik legnagyobb kultfilmje. 

A Brian életénél is hasonló volt a helyzet, pláne, hogy egy Jézus idejében játszódó őrültségtől még inkább elhatárolódtak a filmes pénzosztogatók. Ismét egy zenész húzta ki a Pythonokat a csávából: George Harrison kifizette nekik a film egész költségvetését, méghozzá úgy, hogy jelzálogot vett fel a házára. És hogy miért vállalta ezt a vakmerő kockázatot? Egyszerűen látni akarta a filmet.

(Forrás: Cracked)