A színésznő elmondta, milyen nőnek lenni egy férfiak uralta szakmában.
Vasárnap a Los Angeles-i Vulture fesztiválon Natalie Portmannel beszélgettek, és szóba került a szexuális zaklatás is. A színésznő elmondta, hogy elképedve hallgatta a beszámolókat, mert vele szerencsére ilyen nem történt, bár hozzátette, hogy más tekintetben sok diszkrimináció érte - csak azért, mert nő.
Elgondolkodtam ezen, és nincs ilyen sztorim. Vagy várj csak - van vagy száz. És azt hiszem, elég sok embernek szembe kell ezzel nézni, hogy természetesnek veszünk bizonyos dolgokat, a munka részeként.
Példaként elmesélte, hogy egyszer egy producer felajánlotta, hogy együtt utazzon vele a magángépén, ha már ugyanoda mennek. A gépen csak két ülőhely volt és egy ágy. Semmi nem történt, Portman mégis rendkívül kényelmetlenül érezte magát, amit a producer megértett.
De ez így marhára nem jó, tudjátok? Ez elfogadhatatlan és manipulatív, és akár... megrémültem, értitek? És csak azért, mert nő vagy, ha éjjel egyedül mész az utcán, félsz, és nem vagyok biztos abban, hogy egy férfi tudja, milyen érzés ez.
Azt is megosztotta a közönséggel, hogy mikor fiatal volt, akadtak olyan szerepek, amiket lemondott, mert úgy érezte, azok túlságosan tárgyiasították volna.
Határozottan volt egy olyan időszak, amikor vonakodtam, hogy részt vegyek csókolózós vagy szexjelenetekben. Azért, mert az első szerepeim után olyan visszajelzéseket kaptam, amiben Lolitának neveztek, és ez eléggé megrémített. És azt hiszem, az is ehhez a beszélgetéshez tartozik, hogy mikor nőként véded magad, mert így néznek rád, és azt mondod: "Ezt nem akarom megtenni" - mit kell kirekesztenünk vagy elfojtanunk, csak azért, mert meg akarjuk védeni magunkat?
Beszélt a férfiak uralta filmvilágban szerzett tapasztalatairól is.
Általában egyetlen nőként kerülsz egy filmbe, és gyakran még a forgatáson is csak te vagy nő. Nagyon ritka, hogy nők legyenek a stábban, a fodrászt, a sminkest és az öltöztetőt - azaz a leginkább sztereotip munkaköröket - leszámítva, és azt hiszem, a legtöbb nő ugyanilyen környezetben dolgozik. Ha lehetőséget kapsz, hogy dolgozhass, gyakran te vagy az egyetlen nő a szobában. Ezt a barátaim mesélték: ügyvédek, üzletemberek és tévés írók.
Dolgozott olyan rendezőkkel (Pablo Larraín - Jackie, Darren Aronofsky - Fekete hattyú és Mike Nichols - Közelebb), akiknek hálás, mert elfogadták és tiszteletben tartották a véleményét, de olyan rendező is akadt, aki hasonló helyzetben csak annyit mondott, hogy "ugyan, ne fárassz már".
Erre azt kérdeztem, hogy azzal fárasztalak, hogy elmondom a véleményemet a munkámról?" Ami egészen más volt, mint a férfi színészeké, akik ugyanabban a szobában tartózkodtak. Addig, míg az egyik férfi színész kiállt mellettem a megbeszélésen, mert az mondta a rendezőnek: "Tudod, egyáltalán nem figyelsz rá, miközben rám igen, pedig nagyjából ugyanazt mondjuk."
