A hónap egy Cannes-i Arany Pálma-díjas művel kezdődik: az angol Ken Loach újra a szociális érzékenység ingoványos talajára téved az  Én, Daniel Blake-ben, de nehéz a rendezőre neheztelni, egyrészt, mert nagyon jó, másrészt pedig azért, mert humanitása most is mindent felülír.

Leporolták az 1978-as ...és megint dühbe jövünk című klasszikus Bud Spencer-Terrence Hill vígjátékot, és a moziban egészen máshogy csattannak azok a bizonyos pofonok. A #Sohavégetnemérős Fluor Tomi és Diaz, vagyis a Wellhello zenéjére komponált ismerkedési sztorikból áll, tilos komolyan venni, de minden linksége ellenére véresen profi.

Nehéz bármihez is hasonlítani Chan-wook Park, a koreai film legnagyobb mesterének legújabb munkáját, A szobalányt – erotikus thriller, szélhámosfilm, kosztümös dráma vagy egzisztencialista művészfilm, illetve egy kicsit mindegyik.

Az 1930-as években járunk, a japán megszállás éveiben, amikor egy dörzsölt szélhámos egy  dúsgazdag műgyűjtőt akar megkopasztani annak feleségének elcsábításával, és a tervhez kell egy csinos szobalány is.

Hasonló a Szövetségesek kiindulópontja is, ahol Brad Pitt és Marion Cotillard között folyik a macska-egér játék, de itt nácik és kémek is vannak. Az Underworld: Vérözön minden ízében kiszámítható folytatása az Underworld franchise-nak, vámpírok és vérfarkasok gyepálják egymást.

A Vaiana lesz jó eséllyel a Nagy Karácsonyi Rajzfilm, amire minden gyereket el kell vinni. az tény, hogy a színes-szagos polinéz történet a nagy hidegben mindenkinek jól fog esni.

A démon arcában a jobb napokat látott Aaron Eckhart vállal szelleműzést, de nem kereszttel és szenteltvízzel, hanem úgy, hogy behatol a megszállott személy elméjébe – Eckhart az egyetlen nagy név, ne várjunk túl sokat ettől az inkább B-kategóriás horrortól.

A Hideg hegyek magyar-török filmdráma azt hozza, amit a címében ígér, szegény emberek a nagy hidegben szenvednek, de a török művészfilm már csak ilyen, az ember és a táj motívum a szerves része.

Az iráni dráma sokkal összetettebb, ahogy azt Az ügyfélből megtudhatjuk, ahol egy jól szituált pár egy olyan lakásba költözik, ahol korábban egy prostituált lakott és dolgozott.

A Hivatali karácsonyt én a legszívesebben minden nagyobb cégnél kötelező jelleggel levetíteném, jobb és olcsóbb a vásznon nézni egy elcseszett céges bulit nézni, mint konkrétan részt venni benne – de a film önmagában is nagyon vicces, mert jó értelemben gátlástalan, ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés.

A Derült égből apu hol könnyed, hol könnyes családmese a kislányát egyedül nevelő apukáról, míg a Hóesés Barcelonában tipikus spanyol vígjáték, ahol mindenki mindenkibe és mindenki másba szerelmes. A Soul Exodus  magyar dokumentumfilm a zsidó zenéről és a gyökerek kereséséről – nem fogorvosi értelemben.

A hét vagy talán a hónap filmje persze a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet – és furcsa, de már megszoktuk a címben szereplő Zsivány szót. A Csillagok háborúja spin-off zsákbamacska, még akármi lehet, de furcsa, hogy nem indult be az ilyenkor szokásos, mindent elsöprő és felzabáló marketing gépezet, és a főhősnőt, Jyn Ersot alakító Felicity Jones színészi képességeitől sem vagyunk elájulva. Egyáltalán, milyen név az, hogy Jyn Erso?

A december másik nagy rajzfilmje az Énekelj!, ami egy állatos tehetségkutató versenyt mutat be, gorillával, malaccal és nyuszival – persze az is lehet, hogy ennyi kornyikáló állatka még a hazai közönségnek is sok lesz. A nagy kérdés, hogyan sikerül a filmbéli dalokat magyarítani!

A Miért pont Ő? a hónap legidétlenebb vígjátéka, amiben James Franco kérné meg Bryan Cranston lányát, de az nem adná - igaz, ez gyanúsan emlékeztet az Apádra ütök sztorijára, de az is jó volt elsőre.

Az Olli Mäki legboldogabb napja kellemes, szürkécske, de életigenlő finn film a világ legszerényebb sportolójáról, a Váratlan szépség pedig igazán csöpögős melodrámának ígérkezik, amiben a tragédia sújtotta Will Smith a megszemélyesített érzelmekkel diskurál, a Bánattal, az Örömmel és társaival.

Az utolsó hétre is remek filmek maradtak! A világszerte népszerű videójáték alapján készült Assassin's Creed nagyon várós, a sztori is jó, a karakterek is, a látvány is – bár némi óvatosságra int, hogy a két főszereplő, a kettős szerepben, az egykori spanyol bérgyilkosként és modern kori utódjaként megjelenő Michael Fassbender és Marion Cotillard, illetve Justin Kurzel rendező korábbi közös munkája, a Hamlet felemásra sikerült, túlsúlyba került a hangulat a történet kárára.

Az Egyesült szerelmes államok egy lengyel filmdráma, amely négy női sorsot kísér végig a rendszerváltás éveiben – ez ugye kissé lehangolónak hangzik -, míg a Teljesen idegenek című olasz vígjátékban egy baráti társaság azt találja ki, hogy az asztalra rakott mobiltelefonjaik minden hívását kihangosítva fogadják és minden sms-t hangosan felolvasnak – lesz is belőle nagy felfordulás.

A Mel Gibson rendezői visszatérését jelentő, rengeteget dicsért A fegyvertelen katona valós eseményen alapuló II. világháborús eposz, amelynek hőse egy, a fegyveres szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó, de szanitécként egységével tartó tengerészgyalogos igaz történte, aki rengeteg sebesültet mentett ki a halál torkából, miközben maga is számtalanszor megsebesült.

A hónap egyik kedvence egész biztosan a könnyed és elegáns Kaliforniai álom lesz, Damien Chazelle Ryan Gosling és Emma Stone, egy feltörekvő fiatal színésznőt és egy szépreményű jazz-zongoristát alakítva. Előszilveszteri bemelegítésnek a Gosling-Stone turbékolás egyszerűen ideális!