Mérgező kapcsolatok a romantikus filmekben

Összeállításunkban nem az olyan, egyértelműen toxikus viszonyokat ábrázoló filmeket gyűjtöttük össze, mint a Holtodiglan, a Nem félünk a farkastól, a Gázláng vagy a Végzetes vonzerő, hanem azokról az alkotásokról rántjuk le a leplet, amelyek romantizálják a mérgező párkapcsolati viselkedést.

Grease (1978)

Gyerekkorunk kedvenc musicaljében bizony nem minden öregedett szépen – a mellékesen odavetett randierőszakos poéntól kezdve a bizarr castingig, amelynek eredményeként jó harmincasok játsszák a 17–18 éves kamaszokat. A film alkotóinak összes melléfogása közül azonban a legrosszabb maga a középpontban álló szerelmespár, a romlatlan Sandy (Olivia Newton-John) és a bőrdzsekis vagány, Danny (John Travolta) románca. A Grease végső üzenete ugyanis nem más, mint hogy

„lányok, vessétek alá magatokat egy teljes személyiségátalakításnak, hogy megfeleljetek a szerelmeteknek!”

(amit még az sem ment meg, hogy Danny is lecseréli a bőrjakót egy decens kis kardigánra, hogy jobban passzoljon Sandyhez).


Igazából szerelem (2003)

Richard Curtis közimádatnak örvendő romkomja egész tárházát nyújtja a nem megfelelő párkapcsolati viselkedésnek, szóval mindenki választhat „kedvencet” magának. Ott van például az Egyesült Királyság Hugh Grant által alakított miniszterelnöke, aki a saját beosztottjával (Martine McCutcheon) kezd ki.

De nem semmi az amúgy szimpatikus pasasnak ábrázolt főnök (a néhai Alan Rickman) sem, aki szinte a felesége (Emma Thompson) orra előtt szedi fel a titkárnőjét (Heike Makatsch).

Nagy kedvencünk még a két, kizárólag szexjelenetekben dolgozó testdublőr (Martin Freeman és Joanna Page), aki úgymond hazaviszi a melót; de ami mindent überel, az Andrew Lincoln figurája, aki egyedül a Keira Knightley által alakított menyasszonyt (aki amúgy a legjobb barátja szerelme) filmezi a lány esküvőjén, hogy utána betlehemesnek álcázva magát bukkanjon fel váratlanul az ajtajában. A film mindezt valami végtelenül romantikus gesztusnak állítja be, de gondoljunk csak bele: ha nem egy olyan előnyös külsejű illető adná elő, mint Lincoln, rögtön zaklatásnak minősítenénk!


Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (2003)

A kilencvenes-kétezres évek a romantikus komédiák nagy boomját hozta el, ami elég sok vadhajtást eredményezett, még a fősodorbeli alkotások terén is. Donald Petrie művének középpontjában egy mélységesen szégyenteljes kapcsolat áll, amelynek tagjai kölcsönösen kihasználják, manipulálják és átverik egymást.

A fogadáskötés sablonjára felhúzott sztori mindkét résztvevője szégyellheti magát

(Kate Hudson karaktere egy női magazin cikkében akarja bizonyítani, hogy felcsíp egy pasit, aztán az őrületbe kergeti, hogy az szakítson vele, a címben jelölt időhatár alatt, Matthew McConaughey reklámügynök figurája pedig egy ígéretes megbízást szeretne megkaparintani azzal, hogy bárkit magába bolondít, akit kijelölnek neki), szóval nagyon nehéz nem undorral nézni ezt az elvileg szórakoztatásra szánt darabot. És ha mindez nem lenne elég, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt gyakorlatilag a romantikus filmes klisék állatorvosi lova.


A szépség és a szörnyeteg (2017)

Aki abban reménykedett, hogy legalább a tündérmesék nincsenek tele ártalmas kapcsolati mintákkal, nagyon naiv volt. A Grimm-mesék borzalmai mellett bizony a férfi-nő viszonyt illetően is találunk példát jócskán arra, hogy már a modern romkomok előtt sem kellett a szomszédba menni egy kis toxikus maszkulinitásért. A legjobb példa talán A szépség és a szörnyeteg, amelynek számtalan feldolgozása létezik, de természetesen mind megőrizte Jeanne-Marie Leprince de Beaumont francia szerző XVIII. századi eredetijének alapállítását, amely szerint

egy fiatal férfi (eleinte ráadásul egy szörny) rabságban tart egy lányt, akinél hamarosan Stockholm-szindróma alakul ki fogvatartója iránt.

Sehogy sem lehet úgy nézni, hogy ez stimmeljen.


A csaj nem jár egyedül (1999)

Annak idején ez a Freddie Prinze Jr. és Rachael Leigh Cook főszereplésével készült, szintén a fogadás sémájára épülő romkom hatalmas siker volt, de a Grease-hez hasonlóan igencsak eljárt felette az idő. És nagyjából a központi problematikája is hasonlít a filmmusicalére, hiszen Laney csak akkor kezdi el érdekelni Zacket, amikor már drasztikus átalakuláson esett át, és a gimi csodabogarából – eldobva a szemüvegét és túlságosan bő ruháit – igazi bombanő lett.

Kevés ennél megalázóbb dolgot tudunk elképzelni egy párkapcsolat alapjaként.

A dolgot ráadásul tovább bonyolítja, hogy míg Sandyre lehet mondani, hogy önszántából alakult át Danny kedvéért, Zack fogadást kötött a lányra, és ő maga alakította át, afféle visszatetsző, modern kori Higgins professzorként.


(via Independent)