Az utolsó megmaradt hadsereg?

A film és minden hozzá kapcsolódó sajtóanyag azt sugallja, hogy Dunkirknél zsúfolódott össze a megvert szövetségesek utolsó hadserege, vagyis minden hadereje. Ez nem igaz, még a Brit Expedíciós Hadseregnek sem az egésze szorult ide vissza, ami a franciákat illeti, nekik még több hadseregük is volt elsősorban Párizst védve, másrészt a teljesen használhatatlan Maginot-vonalban csücsülve. A francia parancsnokságnak még összesen 64 hadosztálya maradt Dunkirk után, amelyhez egy brit hadosztály és páncélosegység is csatlakozott, sőt, az angolok egy időre két új hadosztályt dobtak át a csatornán, igaz, ezeket hamarosan el is szállították. Bár a végeredmény innentől fogva nyilvánvaló volt, a németekre még kemény harcok vártak.

Hol van a védvonal?

A Dunkirk nyitójelenetében néhány brit katona egy kisváros utcáin keres élelmet és innivalót. majd rajtuk ütnek a németek. Csak az egyikük menekül meg, aki néhány kerten átvágva egy barikádot őrző elszánt tekintetű francia katonák között találja magát, majd további pár méter után már a parton van. Ez azt sugallja, hogy a németek már az evakuálás megkezdésekor bent voltak Dunkirk városában, miközben az igazi védvonal egészen máshol, távolabbi kisvárosokon át vezetett. A hídfőállás átlagos mélysége 10 kilométer volt. Az utolsó nap, június 3. reggelén, amikorra a brit katonákat már rég hazaszállították, még mindig csak 3 kilométerre voltak a németek. Ha úgy történt volna, ahogy azt a film mutatja, néhány könnyű aknavetővel is lemészárolhattak volna mindenkit.  

Azok a sárga orrú Messerschmittek!

A filmbeli ellenséges vadászgépek könnyen felismerhetőek, hiszen az orruk sárgára van festve, és a németek valóban ilyen repülőgépekkel harcoltak a térségben. A Jagdgeschwader 26 (JG 26) azonban csak egy hónappal a dunkirki csata után kezdte el sárgára festeni legendás Messerschmitt 109-es vadászbombázói orrát a könnyebb felismerhetőség kedvéért – a levegőben pár másodpercnyi előny is létfontosságú a barát és ellenség megkülönböztetésekor. Ez a hiba azonban nem tudatlanságból került a filmbe, Nolan mindezzel tökéletesen tisztában volt, de úgy döntött, ő pedig a néző dolgát könnyíti meg az időnként valóban kaotikus légiharcok során.

Elég a lőszer?

A film egyik legjobb része az, ami a levegőben történik, amit elsősorban a Tom Hardy által játszott pilótája szemszögéből látunk, aki Spitfire vadászgépében ülve igyekszik védeni az evakuációért felelős brit hajókat. Arra a történet végig nagyon ügyel, hogy követhessük, mennyi üzemanyag áll hősünk rendelkezésére – és ez határozza meg a Dunkirk zseniálisan felépített, kissé megcsavart időrendű szerkezetét –, a lőszerre viszont kevésbé figyelnek. A pilóta ugyanis számos  német géppel veszi fel a harcot, négy ellenséges vadászgépet illetve bombázót pusztítva el vagy rongálva meg, és ezek a csatajelenetek rendkívül izgalmasak és hitelesek, azt leszámítva, hogy ennyi muníció nem állt rendelkezésre. Nagyjából 12.14 másodpercnyi tüzelésre elegendő géppuskalőszer fért el a gépen – itt majdnem egy percnyit lő a pilóta.  

A kis hajók szerepe

A Dinamó hadművelet volt a fedőneve annak a valóban nagyszabású tengerészeti hadműveletnek, amely az evakuációt végrehajtotta. Ehhez a brit admiralitás valóban felhasznált rengeteg civil hajót, jachtokat, halászhajókat, még kompokat és lapátkerekes folyami gőzösöket is. A történet egyik szála is egy ilyen kis hajóra összpontosít, amelyet az Oscar-díjas Mark Rylance irányít, sőt, azt érzékelteti, hogy a munkára egyedül képtelen haditengerészetet ezek a hajók húzták ki a csávából, és ezek mentették meg végül a brit hadsereget. A hajók valóban hasznosak voltak abban, hogy a part menti sekély vízből a nagyobb hajókig szállították a katonákat, de történészek szerint a haderőnek csak nagyjából 5 százalékát mentették ki ők. Persze a filmben rendkívül magasztos, hogy „az otthon jön el” a seregért.  

És a franciák?

Nolan brit, nyilván a brit nézőpontot képviseli, ezért nem lehet haragudni rá, bár egyes francia újságírók mégis haragszanak rá. Az egyetlen francia – és ez itt most némi szpojler, aki nem akar belefutni, ne olvassa -, akit a film közelebbről is megismertet a nézővel, valóban csak mentené a bőrét – ezt teszi amúgy a két brit főszereplő is -, ám közben többször is megmenti az életüket. Vagyis a legszimpatikusabb szereplő pont a francia, ahogy az is nyilvánvaló, hogy a franciák tartják a védvonalat – igaz, a valóságban ezt csak a legvégén veszik át a brit egységektől. Közülük 35.000-en estek fogságba a csata végén, bár Nolan azt sejteti, hogy őket is evakuálták. Az viszont nem derül ki a filmből, hogy az innen kimentett több mint 100.000 francia zömét a saját parancsnokságuk visszavezényelte a még mindig harcoló déli hadseregek megerősítésére, és a későbbi harcok során haltak meg, sebesültek meg vagy estek hadifogságba.       

Mi maradt?

A film utolsó képei alapján a győztes németek csak eldobált sisakokat és egy kiégett repülőgépet találnak a parton, ám a szövetségesek irtózatos mennyiségű hadianyagot hagytak hátra. A brit hadsereg a rengeteg lőszeren felül 880 közepes és 310 nehézlöveget, 500 légvédelmi ágyút, 850 tankelhárító ágyút, 11.000 géppuskát és majdnem 600 tankot, és 45.000 gépjárművet. Ezek egy részét használhatatlanná tették, de rengeteget tudtak a németek a saját céljukra felhasználni.