Ritka, hogy a második rész is olyan jól sikerüljön, mint az első, az meg pláne, hogy mind a három film tartsa a nívót.
Rengeteg olyan filmet ismerünk, aminek akkora sikere volt, hogy mindenképp folytatást kellett készíteni hozzá – ami persze messze nem hozta az eredeti mű színvonalát. Azonban van pár kivétel, amikor nem csak a második, hanem a harmadik rész is remekül sikerült, és méltó lett az elsőhöz. Következzen a filmtörténelem hét legtökéletesebb trilógiája.
Dollár-trilógia (1964-1966)
A filmek:
A most hatvanéves trilógiát mind a főszereplő „névtelen férfit” alaktó Clint Eastwood, mind a rendező, Sergio Leone legjobbjaként tartják számon külön-külön és együtt is. A műfajteremtő spagetti-westernek nélkül egészen biztos, hogy nem olyan lenne a hatvanas évek utáni filmművészet, mint ahogy ismerjük.
A Dollár-trilógia hatással volt a vadnyugati filmekre, és olyan rendezőkre is, mint Quentin Tarantino, aki szintén a legjobb filmek közt tartja számon Leone trilógiáját.
Az ikonikus alkotások hatása egészen a jelenünkig nyúlik, hiszen nemrég röppent fel a hír, hogy készül az első rész, az Egy maréknyi dollárért rameke-je.
A keresztapa-trilógia (1972-1990)
A filmek:
Ahogy a western, úgy a gengszterfilm is egy markáns műfaj, amin belül nehéz kivételes és maradandó folytatásokat készíteni. Francis Ford Coppolának azonban sikerült: bár igazi hitvita alakult ki annak kapcsán, hogy a első vagy a második rész jobb, vagy hogy a harmadik egyáltalán felér-e az első kettőhöz, de kétségtelen, hogy ezek a filmek együtt tökéletes trilógiaként működnek.
A keresztapa – és folytatásai – olyan mélyen beivódtak a tömegkultúrába, hogy aki nem látta, még az is hallott róla, és egészen biztos, hogy szembe jött már vele egy idézet, egy zenei foszlány, vagy egy utalás valamelyik másik filmben.
Amellett, hogy újradefiniálta a gengszterfilm fogalmát, és a kritikusok rajongtak érte, összesen huszonkilenc Oscarra jelölték a három filmet, amiből kilencet díjra is váltott: többek közt a legjobb film és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában az első és második részt is jutalmazták, és Marlon Brando (legjobb férfi főszereplő – 1. rész) és Robert De Niro (legjobb férfi mellékszereplő – 2. rész) is hazavihette az aranyszobrot.
Az eredeti Star Wars-trilógia (1977-1983)
A filmek:
- Star Wars: Csillagok háborúja / Egy új remény (1977)
- Star Wars: A Birodalom visszavág (1980)
- Star Wars: A Jedi visszatér (1983)
Kevés olyan filmes univerzum van, ami ilyen régre nyúlik vissza – mondhatnánk, „egy messzi-messzi galaxisba”. A Star Wars lassan ötven éve, hogy elstartolt, és még mindig javában duzzad a hozzá köthető filmek és sorozatok listája, szóval egyértelműen egy megkerülhetetlen sci-firől (egyes vélemények szerint fantasyről) van szó. Az egész 1977-ben kezdődött, amikor George Lucas elkészítette az első filmet, amit nálunk Csillagok háborúja címen mutattak be. Ekkor még senki sem látta előre, mivé formálódik a Birodalom és a Lázadók küzdelmének története – talán csak maga Lucas, aki fizetés helyett azt kérte, hogy legyenek nála a Star Wars jogai. Ez egy merész, de utólag kifejezetten kifizetődő döntés volt. A filmek és sorozatok mellett számtalan könyv és videójáték bővíti az univerzumot, és minden bizonnyal ebben a pillanatban is fut egy Star Wars-sorozat a Disney+-on (vagy ha épp nem, akkor már tervben van).
Az eredeti, első trilógia azonban nem csak ikonikussá vált és nosztalgikus érzést vált ki minden rajongóból, de a maga idejében olyan meglepő újdonságokkal szolgált – gondoljunk a lézerkardra vagy akár a nyitójelenetre, amikor a birodalmi romboló eldübörög a néző feje felett – amit egyetlen későbbi alkotás sem tudott überelni.
Az eredeti trilógia három filmje olyan szervesen kapcsolódik egymáshoz, hogy szinte lehetetlen külön emlegetni őket.
Vissza a jövőbe-trilógia (1985-1990)
A filmek:
Idén lesz negyvenéves minden idők legnépszerűbb időutazós sci-fijének első része, bár a Vissza jövőbe-trilógia egyesek szerint már beleesik „a harmadik rész annyira már nem jó”-kategóriába, igazából a westernnel megspékelt sci-fi még mindig elég jó ahhoz, hogy prímán szervüljön az előző két részhez. Mivel
az első rész 1985 legjövedelmezőbb filmje volt, ezért elkerülhetetlen volt a folytatás:
Robert Zemeckis párhuzamosan készítette a második és harmadik részt (az egyiket vágta éjjel, a másikat forgatta nappal), így a kontinuitás is megmaradt. Nem véletlen, hogy a Vissza a jövőbe-trilógia negyven év távlatából is az időutazós filmek három legikonikusabb alkotása.
A Gyűrűk Ura-trilógia (2001-2003)
A filmek:
- A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége (2001)
- A Gyűrűk Ura - A két torony (2002)
- A Gyűrűk Ura - A király visszatér (2003)
Talán a Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura-filmeknek volt a legkönnyebb felkerülniük a listára, hiszen nem csak az predesztinálta erre, hogy egy regénytrilógia alapján készültek, hanem az is, hogy mindhárom filmet ugyanaz a stáb készítette, és a bemutatók közt csupán egy-egy év telt el. Jackson grandiózus vállalását (amit aztán a Hobbittal sajnos már kár volt meglépnie) azért is kísérte zajos siker, mert
a varázslatos történetmesélést, a látványos világépítést és a kedvelhető karaktereket olyan természetességgel vegyítette, hogy azt lehetetlen nem szeretni.
És Jackson adaptációjából az is kiderült, hogy a forrásanyaghoz való hűség csodákra képes, és az is megismerte Középföldét és lakóit, aki korábban nem is hallott Tolkien műveiről. A trilógiát összesen harminc Oscarra jelölték, amiből tizenhetet díjra is váltott: A király visszatér ráadásul a tizenegy jelölésből mind a tizenegy díjat meg is kapta.
Ez is érdekelhet
Rasszista volna a Gyűrűk Ura-trilógia?
Rasszisták, bigottak és nőgyűlölők lennének A Gyűrűk Ura-trilógia regényei és az abból készült filmek? Vannak, akik ezt állítják, mi pedig utánajártunk a dolognak!
Lássuk!
Pókember-trilógia (2002-2007)
A filmek:
Jóval a Marvel Moziverzum előtt volt egy Pókember-trilógia, amit az alacsony költségvetésű, kultikus horror, a Gonosz halott-trilógia rendezője, Sam Raimi vitt vászonra (csupán azért nem az említett horror került a listánkra tőle, mert annak második része tulajdonképpen az első paródiája, másfelől a csodálatos és közkedvelt Pókember jóval népszerűbb). Kétségtelen, hogy itt kicsit csalunk, mert valójában ez nem egy trilógiának tervezett franchise volt, készült volna egy negyedik rész is hozzá, másfelől pedig a harmadik Póki-film tényleg elég gyengusz lett, és jogos a vád, hogy elkótyavegyélték Venom karakterét – ám ennek ellenére a rajongók ma már elnézik a hibáit, és a három filmet egységesen kedvelik.
Az első két részt ráadásul minden idők legjobb szuperhősfilmjei közt tartják számon, és aki ezen nőtt föl, annak nem is lehet más Peter Parker, csak Tobey Maguire.
A sötét lovag-trilógia (2005-2012)
A filmek:
Bár a legtöbbünk szerint Michael Keaton az igazi Batman, de egyfelől ezt valószínűleg a nosztalgia mondatja velünk, másfelől a legjobb Batman-filmek akkor is azok, amiket Christopher Nolan forgatott (ezekben ugye Christian Bale alakítja Bruce Wayne-t). A tragikus sorsú multimilliomos, aki éjszakánként köpenyes igazságosztóként rója Gotham utcáit, 1939-ben tűnt fel először a képregények lapjain, és azóta számtalan formában megjelent sorozatokban, mozifilmekben és animációban, de mind közül Nolan-trilógiáját tartják a legsikerültebbnek. Ennek egyik oka csak a markáns rendezés, a másik, hogy
olyan mélyre megy a karakterek pszichéjében, amennyire előtte egyik feldolgozás sem.
És nem csak Batmanről van szó, de a tragikusan korán elhunyt Heath Ledger Joker-alakítása is csontvelőig hatol.
(via Collider)
