A Budapest 150. születésnapja alkalmából megjelent könyv igazi hiánypótló kiadvány, hiszen nem filmes, hanem kifejezetten mozis témában eleve nagyítóval kell keresni a megjelenéseket, ebben a konkrét témakörben, a rendszerváltás idején és az azt követő években, évtizedekben (a Váltójel egészen a 2000-es évekig vizsgálja a folyamatot) a fővárost jellemző mozizási szokásokról szóló átfogó munkából pedig ez az első.

Ha azt írjuk, hogy a Váltójel tanulmánykötet, akkor biztos mindenkit fixen elriasztunk tőle, holott a kötet kifejezetten olvasmányos és olvasóbarát formában lett megírva és megvalósítva. A laikusok számára is közérthetően megírt tanulmányokat sok színes képpel illusztrálták, így a szöveg mellett külön öröm lesz mindenki, de főleg azok számára, akik a 90-es években maguk is látogatták ezeket a mozikat,

Lássuk részletesebben, pontosan milyen írásokkal járul hozzá a Váltójel mozi- és kultúrtörténeti ismereteink bővítéséhez és nem utolsósorban a nosztalgia felkeltéséhez:

Tanulmányok

A Barkóczi Janka által szerkesztett kötetben összesen öt tanulmányt olvashatunk. Varga Balázs A budapesti mozikultúra átalakulása a nyolcvanas-kilencvenes években című írásában a rendszerváltást jóval megelőző évekből, évtizedekből indítva vizsgálja,

hogyan változtak a nézőszámok, a filmkínálat és a kultúrpolitikai hozzáállás a hatvanas évekbeli csúcsot követően a hanyatlás idejében, majd a rendszerváltáskor induló reformokat követően.

A Murai András–Németh Brigitta szerzőpáros A mozi mint alternatív kulturális tér a kilencvenes években című munkájukban személyesebb nézőpontból mutatják be a korabeli (és részben szerencsére azóta is létező) pesti mozikat mint közösségi tereket. A kötet talán legszínesebb írása Vincze Terézé, aki És a hajó megy… Budapesti filmfesztiválok a rendszerváltás után címmel nyújt átfogó képet az akkoriban indult és/vagy átalakult fesztiválokról a Magyar Filmszemlétől kezdve a Titanicon át a ma is működő Verzióig.

Barkóczi Janka a Viszlát, celluloid! Fővárosi mozitörténet az analóg filmtől a digitális fordulatig című tanulmányában kifejezetten a budapesti mozikban a 2010-es években lezajlott digitális átállásra kihegyezve vizsgálja a fővárosi multiplex mozikat és az artmozis hálózat tagjait. A kötet legrövidebb, de nem kevésbé fontos írása pedig Vékás Magdolna tollából A Budapesti Mozitörténeti Alapítvány, ami azért is különösen hasznos, mert egy olyan szervezet tevékenységét ismerteti, amiről nem feltétlenül hallott még a téma iránt érdeklődő közönség sem.

Interjúk

A tanulmányok elméleti tudást és információkat kínáló anyaga után a Váltójel interjúinak köszönhetően a gyakorlatban, működés közben, első kézből is megismerhetjük a korszak moziba járási, filmforgalmazási szokásait és gyakorlatát, és egyéb kapcsolódó témákat. Olvashatunk interjút Port Ferenccel, az egykori Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat, majd a Budapest Film vezetőjével, aki

vicces anekdotákkal is színesíti mondanivalóját.

A szintén a Budapest Filmhez kötődő filmforgalmazási szakember, Zalán Vince a filmbeszerzés titkaiba avatja be az olvasót, Feldmájer Sándor pedig, aki a terület több szegmensét is bejárta a Budapest Filmtől kezdve a Vörösmarty mozin át a Filmforgalmazók Egyesületéig, elsősorban a moziüzemeltetés kihívásairól mesél. Bálint Péter, a UIP-Duna Film ügyvezető igazgatója az egyik első, hollywoodi gyártókat képviselő filmforgalmazó cég működésébe nyújt betekintést;

a legizgalmasabb beszélgetés azonban talán a Rácsik Dezső mozigépésszel készített, aki számos bennfentes titkot elárul a gépház és a tekercsek titokzatos világáról.

Kislexikon

A Mi micsoda? című mozis kislexikonból nemcsak azt tudhatjuk meg, mi az a bestartolás, kisbolhás vagy pendlizés, hanem azt is, mit jelent a kötet címéül választott ’váltójel’.

A gépész a váltójel megjelenésekor elindítja a soron következő tekercset hordozó új gépet. A váltójel lehet automatikus is, ilyenkor a gépek közötti váltás emberi közreműködés nélkül történik.” De aki már mozizott a 90-es években, biztosan pontosan tudja magától is, miről van szó.

Kronológia

A Váltójelben közölt idővonal 1982 márciusától, az I. Filmglóbusz (a korábbi évek nemzetközi sikerfilmjeit bemutató filmes program) megszervezésétől egészen 2013 májusáig, a Cirko-Gejzír Bye-bye celluloid! Formátumváltó Fesztiváljáig sorolja fel a legfontosabb történéseket a fővárosi mozis piacon, méghozzá történelmi összefüggésbe helyezve (így megtudhatjuk például, hogy a Művész mozi kevesebb mint két hónappal a Páneurópai piknik után, 1989. október 5-én nyílt meg, a Pink Floyd: A fal című film performansznak is beillő bemutatásával.

Mozilista

A Budapesten 1985 és 2000 között működő mozik betűrendben történő felsorolása valóban csak egy lista – na de mennyivel több annál! Kikereshetjük, mikor szűnt meg gyermekkorunk kedvenc mozija (esetünkben az újpesti Lux, 1998-ban), vagy hogy milyen névváltozásokon esett át a jelenleg Art+ Cinema néven működő Erzsébet körúti mozi 1912 óta

(volt Royal Nagymozgó, Vesta, Erzsébet, megint Vesta, Pentele, Mátra, Mátra Mese és Ifjúsági Mozi és Örökmozgó).

Habár a Váltójel kifejezetten érdekes és élvezetes olvasmány, sajnos nem tudjuk nem belelátni a veszteséget is. Egy olyan boldogabb időről számol be ugyanis, amikor hirtelen kinyíltak a lehetőségek a fővárosi értelmiség tagjainak számára, Budapest igazi művészmozis oázissá vált, soha korábban nem látott mértékben pezsgő volt a kulturális élet, és nem küszködtek, hanem virágoztak a fesztiválok.

Szóval lehet, hogy egy sor dolog sokat fejlődött azóta, de az biztos, hogy a mozizás a 90-es években sokkal jobb volt.