A pályája során már többször is Oscar-közelbe került Tóth Barnabás ezúttal A besúgó főszereplőjével, Váradi Gergellyel és olyan nevekkel forgatott, mint Péterfy Bori, Hajduk Károly vagy Mácsai Pál. Kritika a Mesterjátszma című filmről.
A zseniális kisfilmjeiről (Az ember, akit kihagytak, Vonaton, Autogram, Egy szavazat, Újratervezés, Susotázs) ismert Tóth Barnabás bemutatkozó nagyjátékfilmjével, a 2009-es, megkérdőjelezhető színvonalú felnövekvéstörténettel, a Rózsaszín sajttal sokakat elkeserített, kerek tíz évvel később, a tévéfilmből részben magas minősége miatt mozifilmmé avanzsált Akik maradtakkal viszont nagyot ment (egyebek mellett felkerült az Oscar-jelöléseket megelőző körbe, a tíz legesélyesebb címet tartalmazó shortlistre).
Az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján forgatott, a II. világháború utóhatásairól egy kamasz lány és egy középkorú férfi kapcsolatán keresztül mesélő érzékeny filmdrámát követően Tóth ismét adaptációt készített – és ugyan továbbra is maradt az ötvenes éveknél és az irodalmi adaptációnál,
új filmje, a Mesterjátszma alaposan megcsavarja Stefan Zweig izgalmas koncepcióval dolgozó, ám végeredményben közepesen érdektelen Sakknovelláját.
Az alkotók (Tóth Barnabás író-rendező mellett Fonyódi Tibor ötletgazda és társ-forgatókönyvíró) csak a high conceptet tartották meg az osztrák író kisregényéből: azt, hogy egy zárt térben (itt hajó helyett egy vonaton) bőrre menő sakkjáték zajlik egy profi és egy amatőr játékos között, amibe csakhamar belekeveredik egy olyan súlyosan traumatizált férfi, aki bizonyos múltbeli események miatt úgy lett mestere a sakknak, hogy azt soha nem játszotta egy másik emberrel.
Ezt az eleve baromi erős kiinduló helyzetet Tóth és társai megspékelték azzal a további izgalmakat garantáló ötlettel, hogy
Majd hamarosan az is kiderül, hogy nem elég, hogy a vonatra nyilván nagyon nehéz feljutni, de az utasok közül nem mindenki az, akinek mondja magát…
És ezzel nemhogy nincs még vége a fordulatok sorának, de a Mesterjátszma egy olyan végső csavart tartogat a néző számára,
amitől tényleg alig győzzük megtámasztani leesett állunkat
– ennél többet viszont vétek lenne elárulni róla, mivel nagyban rontaná a mű élvezeti értékét. Tóth Barnabás alkotásának azonban szerencsére trükkös sztoriján túl is vannak erényei, amikről beszélni lehet.
Nagyon szépen fésüli például egybe a nemzetközi trendeket a magyar hagyományokkal.
Az utóbbi években, sőt évtizedekben, elsősorban Köbli Norbert forgatókönyvírói ténykedésének köszönhetően nagy keletje lett az 56-os forradalmat és szabadságharcot, illetve az azt követő időszakot, a megtorlásokat és az ÁVH működését ábrázoló filmeknek, tévéfilmeknek.
Az egyik legjobb Köbli
A játszma – Egy jó kis magyar kémmese még jobb folytatása
A bő egy évtizede készült A vizsga folytatása elegáns, hatásos és korhű kémtörténet, de ami még fontosabb, Kulka János visszatérése a film világába, és ez nemcsak egy felé tett szentimentális gesztus, hanem igazi megdicsőülés!
Tovább
És mindenféle pejoratív él nélkül mondjuk, hogy most Tóth Barnabás is felült erre a vonatra. Hiszen helyesen ismerte fel, hogy a kortárs magyar közönség még mindig nagyon jól tud kapcsolódni az 56-os történetekhez,
Helyes döntés volt ezenkívül – annak ellenére, hogy pár éve A vezércsel című Netflix-sorozat miatt megnövekedett az érdeklődés a sakk iránt is – a Sakknovella címet Mesterjátszmára változtatni, hiszen az konkrétabban is megidézi a Köbli-brand egyik legjobban sikerült darabját, a több éves csúszás után végül tavaly bemutatott A játszmát. De Tóth munkája ennél finomabb utalásokat is tartalmaz, amelyekkel a régebbi magyar filmtörténelem jeles darabjaihoz is kapcsolódik: talán nem véletlen, hogy a Mesterjátszma egyik karaktere (azt megint csak nem lenne ildomos elárulni, hogy melyik) ugyanolyan civilizált szörnyeteg, mint Az ötödik pecsét című Fábri-film Latinovits által játszott nyilasvezére.
A magyar filmes múlt és közelmúlt mellett pedig az alkotás (ismét csak nagyon helyesen) nyugati mintákat is követ. A Mesterjátszma ugyanis úgy idézi fel Magyarország történelmének szóban forgó hősies eseményeit, hogy közben színtiszta műfaji filmként működik – amiben még mindig Hollywood az etalon. A száguldó vonatra zsúfolt, egymás ellen vérre menő küzdelmet vívó ellenfelek épp úgy próbálják kiiktatni egymást, ahogy azt például a közelmúltbeli A gyilkos járatban láthattuk (vagy kicsit régebbről a szintén hollywoodi mintára készült dél-korai Snowpiercerben).
S habár Tóthéknál nyilván kevesebb az akció, több remekül kivitelezett üldözést és verekedést is láthatunk, így a film a lélektani mozgatórugókkal súlyosbított sakkjátszma pszichothriller vonala mellett
abszolút megállja a helyét akciófilmként is.
Emellett pedig az alkotó nem feledkezik meg róla, hogy Európában, sőt hangsúlyosan Közép-Európában járunk, legalábbis onnan indulunk (a közép-európaiság hagyatéka igen fontos volt a Zweig-könyvben is), így a zsánerfilmes elemekkel a mű, akárcsak a vonat maga, nyugatra tart, de tőlünk indul.
Ennek megfelelően a hangulata, sőt szinte tapintható atmoszférája nagyon is közép-európai, kicsit Lars von Trier korai művét, az Európát idézi (ami az azonos helyszínek – Közép-Európa és a vonat – miatt is logikus referencia).
De a nagyon jól kiválogatott, majd utóbb nagyon jól használt színészek is gondoskodnak a hamisítatlan magyar ízekről.
Hiszen A besúgó című népszerű HBO-sorozatból ismert Váradi Gergely tényleg pont olyan, ahogy egy ifjú, lánglelkű 56-os forradalmárt elképzelünk, Hajduk Károly – akit az Akik maradtakból „hozott magával” a rendező – megkínzott papja pedig egyesít magában minden szenvedést, amit az egyháznak az államvédelem részéről el kellett szenvednie.
S habár az összes karakterről nem ránthatjuk le a leplet, mert fontos fordulatok kapcsolódnak hozzájuk, annyit elárulhatunk, hogy még az elsőre jelentéktelennek tűnő mellékfigurákban is olyan történetek kelnek életre olyan színészek által (csodás például David Yengibarian örmény tangóharmonika-művész izzó tekintetű vasutasa és Szirtes Ági bájos, törékeny Mamája is), amik később hatalmas jelentőségre tesznek szert. Ha ez így kicsit zavarosan hangzik, annak megvan a maga oka
– és nagyon is érdemes utánajárni a megfejtésnek a mozikban!
Még több Tóth Barnabás
Akik maradtak – Borzasztóan szerethető az Oscar-esélyes magyar film
A háborúban mindenét elveszítő negyvenes férfi és a hasonló sorsot megélt tinilány kapcsolata közhelyes vagy botrányos is lehetett volna, de Tóth Barnabás nem csak a megfelelő egyensúlyt találta meg, hanem egy különös intimitást is.
Tovább
