Erre a címre minden mosónő és szállodatulajdonos felkapja a fejét, pedig 68 ezer dollár eltulajdonításáról van itt szó, ami nagy pénz annak, aki egész nap szart lapátol.
Na jó, Chip nem lapátolja a szart, hanem egy szivattyúskocsin dolgozik, de remélem, éreztettük a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét. A nem túl éles eszű srác mégsem boldogtalan, mert van egy szuperdögös csaja, aki esténként várja a lakókocsiban, és az sem zavarja, hogy a lány iszonyú agresszív, a lakbért pedig nagyrészt abból fizetik, hogy Liza eljár néha dugni egy gazdag pasassal. Liza viszont ennél sokkal többet akar, például azt a 68 ezer dollárt, amivel a gazdag muki előtte villogott az egyik éjszaka. És meg is szerzi a pénzt a balfék Chip segítségével, ám az akció vérfürdővel és emberrablással végződik. És ez csak az eleje a kacifántos történetnek, amely során egyre több hulla és ledéren öltözött közveszélyes ribanc szegélyezi a vécépucoló srác útját.
Az elsőfilmes rendező, Trent Haaga forgatókönyvíróként hosszú ideig a híres-hírhedt Troma Picturesnek dolgozott. A Troma igazi B-filmekre specializálódott, olcsó, erőszakos, sok meztelenséget, robbanást és gyilkolászást felvonultató darabokra, amelyeknek azonban megvan a maguk sajátos, sötét humora, és Haaga ezt a „tudást” ültette át bemutatkozó munkájába, a 68 lepedőbe. Vagyis bármennyi vér bugyog, akárhány végtag szakad le vagy robban fel, nem szabad komolyan venni, ez csak egy túltolt vicc, egy nagyon rossz, mégis élvezhető tréfa, egy klasszikus éjféli mozi, ahol gyakorlatilag minden belefér, amit az amerikai lakókocsiparkok, benzinkutak és mocskos motelek népe, pszicho-és szociopaták és más elmebetegek képesek egymás ellen elkövetni.
Az ilyen fazonok rendszerint a Texasi láncfűrészes filmekben szoktak tombolni, de itt egész másról van szó, mert akármi is történik a vásznon, nincs okunk megijedni. Tudom, az ilyen viccek mindig ízléstelenek, mert miért is röhögjünk azon, ha valakit cafatra vernek, ha a pisztolyt tartó kéz egy lövéstől leszakad, vagy ha egy pasas leüti a saját csaját? Ezen csakis akkor lehet szórakozni, ha mindent túltolnak, ha folyamatosan egymásra pakolják ezeket a jeleneteket, ha mindig van még tovább – ha úgy tetszik, még lejjebb. Miért és hogyan lehet elérni, hogy hősünk annyira szar helyzetbe kerüljön, hogy még egy olyan elmebeteg sorozatgyilkos felbukkanásának is örüljön, aki rossz színben tüntet fel minden sorozatgyilkost?
Nem is lesz mindenki vevő erre, de aki mégis, az remekül érzi majd magát rajta, amiben sokat segít, hogy a Gyilkos elmékből ismert okostojás, Matthew Gray Gubler itt egy jószándékú, korlátolt tökfej, az elmebeteg csaját játszó AnnaLynne McCord olyan átéléssel szemétkedik, hogy le a kalappal előtte, a jó lányt játszó Alisha Boe pedig csak egyszerűen dögös. És a „jó” itt abszolút relatív fogalom, mert csak annyit takar, hogy nem annyira mocskos a szája és nem olyan véres a keze, mint a többieké, és nem veri olyan erősen a pasiját szex közben, és ebben a világban már ezt is meg kell becsülni!
Értékelés: 7/10
