Aki azt gondolta, az egykori Marky Mark tehetsége nem bír el egy komoly életrajzi filmet, nagyot tévedett: kivételesen meggyőző a balhés bokszolóból rokkant pappá váló Stuart Long szerepében. Kritika a nálunk DVD-n megjelent Stu atyáról.
A Stu atyáról már elég sokat lehetett hallani előzetesen, mi is többször írtunk róla, mivel ez az a film, amelynek a kedvéért a színész 13 kilót hízott mindössze három hét alatt (állítólag egészségesen). A közönség (és a díjakról döntő bizottságok) persze nagyon szeretik az ilyen látványos átalakulásokat, de ebben az esetben szerencsére sokkal többről van szó egyszerű bűvészmutatványnál.
Wahlberg ugyanis nem alapvetően vékony, sportos fickóként játszott el egy kövér figurát (amin teljes joggal lennének kiakadva az alapból is túlsúlyos színészek), hanem
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
És egyáltalán nem csoda, hogy Stu atya, azaz Stuart Long életéből film készült, hiszen tipikusan az ilyen életútra mondják, hogy filmre kívánkozik. A férfi élete ugyanis forgatókönyvírói ötletek nélkül is olyan fordulatos volt, hogy önmagában pusztán azt szórakoztató nézni, ahogy egyszerűen elmesélik a történéseket – de Rosalind Ross alkotása persze sokkal több ennél.
High conceptnek már az nagyon ütős lenne, hogy a főhős balhés bokszolóból rokkant pappá válik, de Stuart Long útja ennél sokkal kacskaringósabban vezetett a megvilágosodásig.
Annyi minden történt vele húsz év alatt, ami mással egy egész életen át sem.
Miután ugyanis a férfi egészsége nem bírja tovább az amatőr bokszot (amiben ráadásul még pénz sincs, ahogy arra az anyja felhívja a figyelmét), kitalálja, hogy jó harmincas létére elmegy Hollywoodba, hogy színész legyen.
Nem túl meglepő módon ez persze nem jön össze neki (a teljesen énképzavaros, kicsit lökött, de hatalmas becsvággyal bíró figura eléggé emlékeztet egyébként a Boogie Nightsban Wahlberg által megformált karakterre),
megismerkedik viszont egy gyönyörű nővel, akinek a kedvéért felveszi a római katolikus hitet.
És aki azt hiszi, ezzel hamarosan vége is a fordulatok sorának, nagyot téved, hiszen a felelőtlen, nagyszájú alak nemsokára olyan súlyos motorbalesetet szenved, hogy kómába esik.
Nem akarjuk elmesélni a film összes fordulatát (bár persze fent van minden Stuart Long Wikipedia-oldalán), hiszen tényleg nagyon élvezetes nézni, de az a lényeg, hogy a főhős eljut odáig, hogy miután érzi a hívást, elszánja magát rá, hogy felszentelt pap legyen belőle – na de persze idáig sem vezet egyenes útja, és nyilván annak is megvan a maga magyarázata, hogy miért válik rokkanttá, kényszerül kerekesszékbe és hízik pufira (mert hogy nem a közlekedési baleset miatt).
Rosalind Ross forgatókönyvíró-rendező műve igen erősen kezdődik (az Elvis-számot énekelgető, még gyermek Stúnak apja azt vágja a szemébe, hogy hiába próbálkozik az énekléssel, csak a székrekedés lesz a közös benne és Elvisben), és végig fenntartja a néző figyelmét, hogy
a zárlattal könnyekig meghasson.
Ross egyébként Mel Gibson élettársa és gyermekének anyja, szóval az alkotó a filmbe Mark Wahlberg mellett is olyan sztárokat szerzett meg, mint maga Mel Gibson, akit mindig öröm nézni (ezúttal Stu apjának szerepében nyújt karcos alakítást), Jackie Weaver (a főhős édesanyja) vagy Malcolm McDowell (az egyházi iskolát vezető pap).
A film persze közel sem tökéletes, mi például a magunk részéről a végén többet is elbírtunk volna abból az életszakaszból, amikor Stu már papként próbálja megállni a helyét, hiszen azért az sem ment olyan könnyen (eleve gondoljunk bele, milyen nehéz lehet kerekesszékkel misézni; az egyik templomból például Longnak azért kellett távoznia, mert nem tudott megbirkózni a lépcsőkkel) – főleg mert így Wahlberg kvázi negyedórányi jelenet miatt tett olyan nagy erőfeszítéseket a hízással. És kicsit hiányoljuk a belső drámát, a lelki folyamatok komplexebb bemutatását a mélyen hívővé váló férfi ábrázolásából.
És a végére egy szolgálati közlemény: érdemes megvárni a vége főcímet azután is, hogy láttuk és hallottuk az igazi Stuart Longot beszélni, mivel a legvégén kapunk még egy bájos részletet a főhős hollywoodi próbálkozásából.
