Ha halványan is, de megidéződik a dán film modern aranykora a rendezőnek (is) állt Paprika Steen rendkívül fanyar, enyhén keserédes családi balhéjában.
Már megint nosztalgiázunk egy kicsit, de hát erre valók az ünnepek, nem igaz? Merthogy volt idő, valamikor az ezredforduló környékén, amikor a dán filmek voltak a legjobbak egész Európában, és a maguk kategóriájában talán az egész világon. És ennek a hullámnak volt az egyik kimagasló alkotása a felejthetetlen Születésnap (1998), ahol egy évforduló szolgáltatja az apropót és a lehetőséget arra, hogy úgy istenigazából kiboruljon a családi bili. Thomas Vinterberg filmjének főszereplői között ott volt Ulrich Thomsen, Thomas Bo Larsen és Trine Dyrholm mellett az a Paprika Steen is, aki most rendezőként egy sokban hasonló, mégis teljesen más hangnemű családi összejövetelt hozott össze.
Ő Katrine – merthogy a főszerepet is vállalta -, a kissé viseltes negyvenes háziasszony, aki férjével, Madsszal karácsonyi vacsorára várja a családot. Vendégségbe érkeznek Katrine régóta elvált szülei, nemrég pappá szentelt nővére, Barbara, valamint annak tudálékos férje és kezelhetetlenül hiperaktív fiuk. Katrine és Mads két tinédzserkorú gyereke és Mads szülei is asztalhoz ülnek. Továbbá az utolsó pillanatban csatlakozik a vendégsereghez a rehabról kiengedett másik nővér, Patricia, akit ugyan nem hívtak meg, cserébe viszont hoz magával még pár embert, hogy végképp hisztérikussá váljon a helyzet. Együtt a boldog család. Ám ahogy az várható, a nagyon különböző emberek a legrosszabbat hozzák ki egymásból, s rövidesen elszabadulnak az indulatok a meghittnek induló estén. És nem az eldugult lefolyó a legnagyobb baj, de az odakint tomboló vihar sem sokat segít.
Jakob Weis forgatókönyve megannyi nem várt fordulatot, elképesztően sok kicsi, mégis maró konfliktust, még annál is több szurkálást és piszkálódást, vagyis fantasztikusan megírt párbeszédeket tartalmaz. Merthogy itt mindenki leginkább abban jó, hogy a legrosszabbat hozza ki a családtagjaiból, akár szereti azokat, akár nem. És Steen immár harmadik rendezésében ezen az estén nagyon elmosódnak a határvonalak a családi kötelék, a barátság és a valódi szeretet között, és ennyi jól fejlett egó nehezen fér meg egy ekkora házban. Steen azonban nem akar túl messze menni, nem vállalja be Vinterberg polgárpukkasztó merészségét, VALÓDI nagy konfrontációit. Megmarad egy kesernyés, de mégiscsak hagyományos vígjáték formulánál, aminek a lényege a régi recept: zárj egy térbe egymástól nagyon különböző és egymással nem kompatibilis egyéniségeket, és nézd, hogyan esnek egymásnak.
Ami nagyon is működik. Steen persze ért ahhoz, hogy remek partnereket szerezzen maga mellé. A férjét Jacob Lohmann (Palackposta, A bűnös, Egy gyilkos ügy, Egy veszedelmes viszony), Fanny Bornedal (A 64-es betegnapló, A híd, Csak egy szerelmesfilm) játssza, a nővérét pedig Sofie Grabol (Egy gyilkos ügy, Gengszterek fogadója, Mifune utolsó dala, A ház, amit Jack épített) alakítja, a család többi tagját pedig neves karakterszínészek. A dán filmkritikusok hét kategóriában jelölték a Családi karácsonyt az év dán filmje díjra, többek között a legjobb film elismerésére, valamint négy színészi díjra. A legjobb forgatókönyv Bodil-díját pedig el is nyerte a film.
