Chris Pratt a filmtörténet első lúzer akcióhőse, aki talán maga sem akart ekkora sztár lenni, és annak idején bárkit körberöhögött volna, ha azt mondják neki, az elmúlt évek két legnagyobb kasszasikerében szerepel majd.
A Monkeyboy becenévre hallgató Christopher Michael Pratt a Minnesota állambeli Virginiában született 1979. június 21-én, és nem kifejezetten olyan környezetben, ami a színészi pályára predesztinálta volna. Édesanyja egy szupermarketben dolgozott, azóta elhunyt édesapja bányász volt, majd az építőiparban talált munkát, van egy bátyja és egy nővére, a gimiben pedig egy darabig birkózott, és bár tehetséges volt, nem bizonyult kitartónak.
Fiatalon valahogy elvetődött Hawaiira, ahol tulajdonképpen az utcán, pontosabban egy lakókocsiban élt, füvezett és piált, csak annyit dolgozott, amivel elég pénzt keresett a legfontosabb szükségleteire, és folyton ugyanazt a Dr. Dre lemezt hallgatta. Így fedezték fel.
Rae Dawn Chong színész-rendezőnő volt az, aki fantáziát látott az éppen pincérkedő, mackósan dundi, jópofa srácban, és szerepet adott neki egy rövidfilmben, illetve bemutatta egy rakás fontos embernek – és Chris Pratt karrierje szépen beindult. Mint oly sokan mások, ő is sorozatokban tanulta ki a szakmát – mivel konkrétan nem járt színiiskolába -, láthattuk az Everwood című szériában (2002) és a Narancsvidék harmadik évadában is, és jöttek a kisebb filmes szerepek is.
Rendre ő volt a jópofa haver, aki szereti kimondani a kellemetlen dolgokat, és mivel ezt remekül csinálta, úgy tűnt, ez a szerepkör jut neki a következő pár évtizedre. Ilyen volt az Extrém csapat (2003), az Az ítéletidő urai (2005) is, de ha nem is emlékszünk rá, szerepelt a Wantedban (2008) is. Majd jött egy jó kis sorozat.
A számos Emmy és egyéb díjat begyűjtő Városfejlesztési osztály (2009) először csak egy Office koppintásnak indult, de hála a remek forgatókönyvnek és a nagyszerű stábnak, hamar rengeteg követőt szerzett magának. Chris karakterét, a léha, kissé tompa, de nagyon szerethető Andyt nem szánták visszatérő figurának, de a közönség imádta és így az eredetinél jóval több játékidőt kapott, kedvére marháskodott, és egyre többen jegyezték meg az arcát és némileg semmitmondó nevét is. Pár vígjáték után – Számos pasas, Szédületes éjszaka vagy az Újra együtt - jöttek a komoly szerepek is.
A Pénzcsinálóban (2011) már nem bohóckodott, egy reményvesztett sportoló volt, aki egy új esélyt kapott a sorstól, a Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajszában (2012) pedig rá sem lehetett ismerni, úgy kigyúrta magát, hogy eljátszhassa a terroristavezérrel végző kommandósok egyikét.
Korábban ő maga sem hitt önmagában, hiszen számos fontos szerepről csúszott le – bejelentkezett az Avatarra és az új Star Trek film főszerepére is, de nem ment át a rostán -, ám ez a néhány komolyabb alakítás meghozta a szükséges önbizalmat és a fizikai átalakulást is. Gyorsan letudott pár kisebb szerepet – a rengeteg díjat begyűjtő A nőben is láthattuk, ismét legjobb barát volt kapásból két romcomban is - Ötéves jegyesség és Elpuskázva -, majd jött pályája legnagyobb lehetősége.
Tudta, hogy esélye van A galaxis őrzői (2014) főszerepére, de elsőre nem mert jelentkezni, félt a kudarctól, de végül összeszedte magát, és bár a stúdiónak nem tetszett, James Gunn rendező csakis őt tartotta alkalmasnak Peter Quill/Star-Lord szerepére, és végül elérte, hogy hősünket válasszák. És az egykori dundi, esetlen srác hivatalosan is sztár lett. Gyorsan meg is keresték a Jurassic World (2015) főszerepére, ami szintén óriási siker lett, lenyomott egy szinkronszerepet A Lego kalandban, főszerepe volt A hét mesterlövész remake-ben, most pedig Jennifer Lawrence a partnere az Utazók című sci-fiban – igaz, J-Law fizetése majdnem a duplája az övének. És még idén jön A galaxis őrzői vol. 2., amit már nagyon várunk.
Pratt egyébként pontosan olyan, amilyennek kinéz: közvetlen, vicces fickó, aki imád horgászni, otthon gyíkokat és húsevő növényeket tart, szeret autókon bütykölni, és még a Szédületes éjszaka (2011) forgatásán jött össze az akkor még jól csengő nevű, mára gyakorlatilag elfelejtett Anna Farisszal, akitől egy kisfia született, Jack.
Az persze kérdés, hogy hősünk mennyire sokszínű, és ha nem az, mennyi idő kell ahhoz, hogy unalmassá váljon az a karakter, amit mindig hoz, a viccelődős, bumfordi hős, akit elég sokszor rúgnak seggbe, mire győzedelmeskedik, de most még nagyon szerethető és szórakoztató.
