Megvolt a világpremier Velencében. Vannak fanyalgó hangok is, de sokan igazi mesterműnek tartják Denis Villeneuve adaptációját.
Bemutatták Velencében az ősz egyik legjobban várt filmjét, Denis Villeneuve új Dűne adaptációját. A világpremier előtt végigvonult a vörös szőnyegen a film összes sztárja, többek közt Oscar Isaac, Rebecca Ferguson, Zendaya, Josh Brolin, Javier Bardem, Dave Bautista, Stellan Skarsgård és persze a főszerepet alakító Timothée Chalamet, akit szinte extázisban vártak az olasz tinilányok. A vetítésre a szokásosnál kevesebben juthattak be, az 1200 fős teremben ugyanis csak minden második széket lehetett elfoglalni a Covid-szabályok miatt. A vetítés végén 8 perces álló ovációval ünnepelte a közönség a filmet, az Oscar-díjas Chloe Zhao pedig, aki a zsűri tagjaként volt jelen, odarohant Villeneuve-höz és megölelte, közben pedig azt kiabálta, hogy „fantasztikus.”
A reggeli sajtóvetítésen a kritikusok is megnézték a filmet, és az ő véleményük már megosztottabb. Van, aki „eposzi mesterműnek”, és van, aki „unalmas csalódásnak” nevezte az új Dűnét.
David Ehrlich, az IndieWire vezetője az utóbbi táborba tartozik, ő egy olyan óriáscsekkhez hasonlította a filmet, amely mindössze hat dollárról szól. Szerinte olyan „míves és annyira tele van üres látványossággal, hogy emiatt szoros pórázon tartja a néző képzeletét.”
DUNE is a *massive* disappointment.
— david ehrlich (@davidehrlich) September 3, 2021
the cinematic equivalent of getting a novelty-sized check for six dollars.
hype is the mind-killer. here's my review: https://t.co/CcYaboWjFi pic.twitter.com/YeyDojfT85
Richard Lawson a Vanity Fairtől sem lelkesedik, ő úgy látja, hogy a Dűne mintha egyszerre lenne túl aprólékos és túl gyors is. Leah Greenblatt az Entertainment Weeklytől dicsérte is a filmet, de kritizálta is, mondván, hogy „végtelenül csábító, de közben elérhetetlen is: egy olyan kápráztató űropera, amelyet homokba írtak.”
A The Hollywood Reporter szerzője szerint a legnagyobb probléma a filmmel, hogy ez még csak az első fele a történetnek, és nagyon nagy része annak, amit látunk, fáradtságos felvezetésnek („unalmas házi feladatnak”) érződik csak egy remélhetőleg izgalmasabb filmhez.
Voltak persze sokkal lelkesebb reakciók is. Joshua Rothkopf azt írta, hogy remegett, amikor kijött a filmről.
Így érezhették magukat azok, aki 1968-ban az elsők közt látták a 2001 Űrodüsszeiát. Nincsenek rá szavak, milyen grandiózus ez a film.
I left DUNE shaking. This is how people seeing 2001: A SPACE ODYSSEY back in 1968 for the first time must have felt. The grandeur of this thing is off the charts. However blown away you think you’re going to be, multiply it by ten. #Venezia78
— Joshua Rothkopf (@joshrothkopf) September 3, 2021
Erik Davis többek közt a Dűne rendkívüli hangzását, Hans Zimmer karriercsúcs zenéjét és a részletek kidolgozottságát emelte ki, amely képes a nézőt elrepíteni egy új, izgalmas, rémisztő és mégis gyönyörű világba.
I’ve watched #Dune & it’s among the most immersive moviegoing experiences I’ve ever had w/ a sci-fi film. There is masterful filmmaking on display here. When paired w/ its big, monstrous sound, the film wondrously transports you to a new, exciting, horrific yet beautiful world pic.twitter.com/Z0oNUJbiNE
— Erik Davis (@ErikDavis) September 3, 2021
Sean O’Connell szerint a film „eposzi”, de annyira, hogy ezek után az eposzi kifejezést akár nyugdíjazni is lehetne, Kevin McCarthy pedig úgy érzi, hogy a Dűne egyszerre az egyik legintimebb és legmonumentálisabb produkció, amit valaha látott.
Vegytiszta mozigyönyör minden szinten.
Denis Villeneuve's #Dune is epic in a way that guarantees that the term "Epic" should be retired after this. It's perfectly cast, flawlessly crafted, and a gripping adaptation of the first half of the novel. That's important, as the story is incomplete. But what we get enthralls. pic.twitter.com/UtrGCpZbjp
— Sean O'Connell (@Sean_OConnell) September 3, 2021
Tudom, hogy már megszoktátok, hogy egy film premierje után a közösségi médiában ömlengenek az emberek, de higgyétek el, amikor azt mondom, hogy Denis Villeneuve Dűnéje nem csak a sci-fi műfaj, de a filmművészet mesterműve is egyben”, írja Steven Weintraub, hozzátéve, hogy nagyon rég nem érezte már magát ennyire elragadtatottnak egy moziteremben.