Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodjában seregnyi korabeli sztár feltűnik mai színészek alakításában, többek között Sharon Tate, Bruce Lee és Steve McQueen. Nézzünk néhány korábbi filmet, amikor színészek játszottak igazi színészeket, méghozzá nem is akárhogy!
Robert Downey Jr. – Charlie Chaplin
Charlie Chaplin minden idők legjobb komikusa – és ez nem túlzás, elég csak egyetlen kisfilmjét megnézni, száz évvel később is zseniális a fickó. Downey mindössze 28 éves volt, amikor 1993-ban eljátszotta őt Sir Richard Attenborough filmjében. Maga a film sajnos túl nagyot akar markolni, és beleesik az életrajzi filmek legnagyobb csapdájába, azaz végigvágtat a főszereplő élettörténetén, de Downey nagyszerű alakítása feledteti a felületességet.
Martin Landau – Lugosi Béla
Tim Burton Ed Woodjában a legtöbb szereplő karaktere szerint is színész, de köztük Lugosi a leghíresebb – és Martin Landau Oscar-díjas alakításában egyben a legjobb is. A lecsúszott ex-Drakulát megható érzelmességgel formálja meg, olyannyira, hogy még egy gagyi gonosz tudósos monológ is csodálatossá válik az előadásában, ezzel megadva azt a tiszteletet Lugosinak, amit ő az élete végén már nem kaphatott meg.
Jim Carrey - Andy Kaufman
Az Ember a Holdon forgatásának idejére Jim Carrey átváltozott Andy Kaufmanná. Nem játszotta a példaképét, hanem megszűnt Carrey-nek lenni – saját bevallása szerint gyakorlatilag az elhunyt (?) Kaufman hetekre kölcsönkérte a testét, hogy abban játssza el saját magát. Bizarr történet, de ha megnézzük a forgatáson készült dokumentumfilmet, elhisszük, hogy Carrey valahogy tényleg megszüntette a saját személyiségét, sőt, akik ismerték Kaufmant, azt állították, hogy tényleg régi barátjuk volt ott, csak más bőrében. Persze bárhogy is történt, Jim Carrey kibírhatatlan seggfej volt, de zseniális munkát végzett.
Cate Blanchett - Katharine Hepburn
Blanchett Oscart nyert a színésznő megformálásáért Martin Scorsese Howard Hughes-ról szóló életrajzi filmjében, az Aviátorban. Más esetben talán elsikkadt volna a háttérben a karakter – ahogy az sok életrajzi filmben megesik, a szereplők jönnek-mennek, ahogy pörögnek az évek –, Blanchett azonban játékával gondoskodott róla, hogy jelenetei a legemlékezetesebbek között legyenek.
