Na jó, a másik, szintén orosz vizeken játszódó tengeralattjárós sztori, a Kurszk januárban jön ki, de Gerard Butler így is hozza azt, ami ígér, akciódús víz alatti és feletti kergetőzést, orosz puccsot és egy picike kommandós akciót. .
Nekem a tengeralattjárós filmek olyanok, mint a Star Trek epizódok: egy csapat furcsa egyenruhás pasas álldogál egy csomó műszernek álcázott olcsó kellék mellett, akik közül a legtöbb jól láthatóan semmit sem csinál, a többi meg legfeljebb annyit, hogy hangosan elismétlik a két-három legidegesebb szereplő parancsait. És közben úgy csinálnak, mintha a járművön kívül valami rettentő fontos dolog játszódna, pedig tudjuk, hogy csak egy stúdióban ácsorognak, és mindjárt hazamennek. Ilyen a Gerard Butler nevével fémjelzett A Hunter Killer küldetés is, amihez a biztonság kedvéért kapunk egy kommandós filmes mellékszálat is.
És ha tengeralattjáró, és napjainkban járunk, akkor tutira a két régi ellenségről, Amerikáról és Oroszországról van szó, mert mégsem küldhetnek arabokat vagy észak-koreaiakat a víz alá, Kínával meg óvatosan kell bánni, mert háromból már két hollywoodi filmet amúgy is ők pénzelnek. Vagyis marad a jó öreg Oroszország, az ingatag lábakon álló, kiszámíthatatlan óriás a maga hatalmas, többé-kevésbé korszerű flottájával, aminek történetünkben nem Putyinnal hívják az elnökét, hanem valahogy másként, és nem sunyi menyétképe van, hanem nagydarab és férfias. És megpuccsolják, aminek kezdőlépéseként a Póla-félszigetnél elsüllyed egy orosz tengeralattjáró, hogy ezzel odacsalják mind az orosz elnököt, mind az amerikaiakat, akik, mivel egy, az orosz hajót követő amerikai tengeralattjárót is kiiktatják valakik, odaküldenek tengeralattjáróvadász tengeralattjárót is, hogy derítse ki, mi történt, és kutasson túlélők után.
És ha valahányszor leírom, hogy „tengeralattjáró”, kapnék ötszáz forintot, akkor nagyon boldog ember lennék, merthogy erre a szóra igen nehéz magyar szinonimát találni. A lényeg azonban az, hogy a helyszínre küldött amerikai tengeralattjáró, a USS Arkansasnak új kapitánya van, a radikális módszereiről ismert, kemény, de igazságos Joe Glass – és ez bizony egy újabb szupermacsó szerep, amit a produceri teendőket is felvállaló Gerard Butler úgy szeret. Glass tévedhetetlen, de elnéző, ha más téved, akkor segít neki, hogy jobb ember legyen, szóval olyan figura, akivel az ember megiszik egy sört, legalábbis Butler így gondolhatja, mert már oly régóta erre gyúr. Glass például a saját hajóját kockáztatva ment ki tengerészeket az elsüllyedt orosz tengeralattjáróról, és milyen jól teszi – ez minden cselekedetéről kiderül, ha nem előbb, utóbb biztosan -, mert az onnan kimentett orosz kapitány (a nemrég elhunyt Michael Nyqvist) az ő oldalára áll, és az ő segítségével sikerül bejutnia az orosz bázisra és kivédeni a további támadásokat, miközben egy apró kommandós osztag kimenti az elnök elvtársat.
Én azt mondom, egy filmnél nem csak azt kell nézni, hogy konkrétan jó-e, hanem azt is, hogy elérte-e azt, amire a készítői törekedtek – és amit a nézőknek ígértek. És azt is mondom, hogy A Hunter Killer küldetés megteszi azt, amit ígér, hoz egy nem túl okos, nem túl rafinált, de könnyen követhető, fordulatokban bővelkedő, látványos sztorit, amiben két olyan elem dominál, amire a legtöbb pasi garantáltan ugrik: a tengeralattjáró - hú, már megint leírtam! – és a kommandós akció. És ezeket rendesen hozza, kapunk egy csomó víz alatti (trükk)felvételt meg jól megcsinált maketteket, Butler és társai pedig majd’ két órát merednek műszernek látszó kellékekre. Ehhez jön a Toby Stephens vezette marcona kommandósok és odahaza a Pentagonban a szigorú tekintetű Common és a szokásosnál is izgágább Gary Oldman. És nem mondom, hogy ez jó, hogy emlékezetes vagy teljesen profi, de tényleg azt hozza, amit ígér: sok-sok akciót és hajókat, amik a tenger alatt lőnek ki torpedókat és rakétákat egymásra.
Értékelés: 5/10
