A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő című anime hősnője egy egyszerű vidéki lány, aki maga is meglepődik, hogy egy mesterséges világban szupersztár lehet, majd megjelenik egy disznófejű sárkány, és minden a feje tetejére áll.
Anime vajmi ritkán jut el a magyar közönséghez, pedig nyilván lenne rá igény. A Netflixen ki lehet fogni egyet-egyet, és ott vannak a régi klasszikusok, de a mozikba csak nagybetűs ünnepnapokon jut el egy egész estés japán rajzfilm, vagy akkor sem, így nyilván felkapja a fejét az ember, ha alkalma van megnézni egyet, ami szokás szerint egy teljesen más világba repíti el, és a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő esetében ez hatványozottan igaz.
Merthogy a Belle egyszerre két világba visz el minket, egy csendes japán kisvárosi iskolába, és abba az apró faluba, ahol hősnőnk, a gimnazista Suzu áll édesapjával, és egy U nevű virtuális világba, ahová hétköznapi gondjai elől menekül. Nyilván minden tinédzsernek megvan a maga baja, de a félénk, szeplős lány korán elveszítette édesanyját, apjával képtelen kommunikálni, de az 5 milliárdos „lakosú” digitális világban, amely biometrikus információi alapján hoz létre avatárt számára, a legnagyobb meglepetésére Belle néven hihetetlenül népszerű, gyönyörű énekesnő lesz. Mindenki arra kíváncsi, kit takar Belle avatárja, amikor virtuális koncertjét váratlanul megzavarja egy szörny,
egy vaddisznó fejű sárkány, egy elvetemült harcos, aki eddig szinte minden küzdelmét megnyerte, és akire vadászni kezdenek az U rendfenntartói – Suzu pedig úgy érzi, valamiféle trauma áll a lény fékezhetetlen dühe mögött.
És igen, Mamoru Hosoda rendező sokat kölcsönöz A szépség és a szörnyeteg klasszikus történetéből, de nem ez adja a film magját. Ha Hosoda neve ismerős, az azért van, mert egyrészt ő és a mögötte álló, immár tíz éves Studio Chizu a japán anime egyik meghatározó alakja, előző két munkája, A fiú és a szörnyeteg, valamint a Mirai – Lány a jövőből a magyar mozikban is futott, nyilván fogják még más filmjét is látni. És azt is tudni, hogy nála mi a fontos: a család és az ahhoz kapcsolódó problémák, traumák és mindenféle csatolt gondok – anélkül, hogy azt sugallná, a család rossz. A tini Suzu életét
nem csak anyja elvesztése árnyékolja be, hanem, ahogy meghalt:
egy kisgyereket mentett ki a megáradt folyóból, ő pedig úgy érzi, cserbenhagyta valaki más kedvéért. Annak, akinek a sárkány az avatarja, még nagyobb gondjai vannak odahaza, de ez csak a végére derül ki, addig még sok minden történik – illetve nem. A Belle cselekménye nem siet túlságosan, és nyilván az is lassítja, hogy mindez két szálon fut, a csendes, kissé álmos vidéken és a zajos digitális világban.
Nem meglepő módon mindkét világ zseniálisan néz ki: ami azért nem meglepő, mert Hosodának a látványvilágon az a dél-koreai Jin Kim segített, aki nélkül ma már nem készül valamire való egészestés animáció – mást ne mondjak, Kim neve az Oscar-jelölt Encanto stáblistáján is szerepel. És ellentétben a Mirai-jal, ahol a látvány és a mese tökéletes egyensúlyban álltak egymással, a Belle-nél a látvány viszi a boltot, és nem is akárhogy. A kitalált digitális világ önmagában is elképesztő, hát még a vidéki táj egyszerűségével „ütköztetve”! Igaz, ez a film egy jóval fiatalabb közönségre van belőve – ennek fényében abszolút rejtély előttem, miért kapott a hazai forgalmazásban 16-os korhatárkarikát kapott, amit a helyenként komoly hangvételen túl az égvilágon semmi nem indokol -, és ez nem csak a történetre és a karakterekre igaz, hanem a zenére is. Amit javarészt a Millennium Parade formáció jegyez, amelynek kabalafigurái és egyéb ismertetői rendre felbukkannak a teljes játékidő alatt, szóval rajongók, figyelem!
Függetlenül attól, hogy a látvány és általában a hangulat ez esetben dominánsabb, mint maga a történet, én minden animének, és a Belle-nek is hálás vagyok, mert tényleg
elvisz egy másik világba, ami ugyanúgy film, mint a többi, ám nem érvényesek rá sem a bejáratott hollywoodi, sem a jól ismert európai filmes sémák.
Jó utazást!
Értékelés: 7/10
