10. Walton Goggins

Film: Aljas nyolcas (2015)
Szerep: Chris Mannix
A legjobb jelenete: Lincoln levele

Ezt az elsőre jelentéktelennek tűnő karakterszínészt korábban főként sorozatokban láthattuk (A törvény embere, Kemény motorosok, Kemény zsaruk), de játszott Tarantino korábbi, Django elszabadul című filmjében is. Sajnos kollégái, Kurt Russell, Tim Roth és Samuel L. Jackson kissé elterelték róla a figyelmet (Jennifer Jason Leigh meg pláne, hiszen őt Oscarra is jelölték), pedig Goggins a bosszúwestern egyik legnagyobb találata. Az a jelenet, amelyben Jackson karakterét kérdezgeti arról a levélről, amit állítólag Abraham Lincoln amerikai elnöktől kapott, közelíti a zseniálisat, de alsó hangon is hihetetlenül szórakoztató.

9. Kerry Washington

Film: Django elszabadul (2012)
Szerep: Broomhilda von Shaft
A legjobb jelenete: „És hol van ez a barát?”

Tarantino bosszúfilmje a második Oscart is elhozta az alkotó (legjobb forgatókönyv) és az egyik fontos szerepet játszó Christoph Waltz számára (legjobb mellékszereplő), de a Django elszabadul Waltzén kívül is tele van jobbnál jobb alakításokkal. Annak idején a kritikusok ugyan felrótták QT-nek, hogy Broomhilda karaktere nincs eléggé kidolgozva – Kerry Washington azonban tett róla, hogy a figura még így is emlékezetes legyen. Lehet, hogy nem volt sok szövege, de ahogy azt a fenti jelenet is példázza, akkor is pontosan tudjuk, mit érez, amikor nem beszél, vagy csak egy pár szót szól, és azt sem az anyanyelvén.

8. Michael Madsen

Film: Kutyaszorítóban (1992)
Szerep: Mr. Drapp / Szőke (eredetileg: Mr. Blonde)
A legjobb jelenete: a füllevágás – mi más?

Tarantino első, véresre festett gengsztermeséjének az egész szereposztása lenyűgöző, és az összjáték is kiváló Steve Buscemi, Harvey Keitel, Chris Penn, Tim Roth és maga QT között. Még őket is felülmúlja azonban Michael Madsen, aki napjaink egyik leginkább alulértékelt karakterszínésze (mondjuk ezért ő is sokat tett azzal a sok gyalázattal, amiket szakmányban vállal). Abban a képsorban, amikor Madsen figurája a legnagyobb nyugalommal közli áldozatával, a foglyul ejtett zsaruval, hogy mindenképpen meg fogja kínozni a maga szórakozására, majd berak egy vidám kis dalocskát, laza táncot lejt, levágja a fülét, mindezek után pedig még viccelődni is van kedve a levágott, véres füllel a kezében, a színész olyan lenyűgözően hozza a pszichopatát, hogy az a félelmetes benyomásunk támad, hogy neki magának is annak kell lennie. A sztár egyébként a tavalyi karantén alatt családi körben rekonstruálta a jelenetet (szerencsére nem minden elemében).

7. Uma Thurman

Film: Ponyvaregény (1994)
Szerep: Mia Wallace
A legjobb jelenete: BORZalom (a szóvicc eredetileg a „ketchup”-ra épül)

Tarantino múzsájaként Uma Thurman a Kill Bill-filmekkel is felkerülhetett volna a listára, de annak összeállítói a Varietynél mégis ezt az apróbb, ám Oscar-jelölést érdemelt szerepet választották. A színésznő mindenféle erőfeszítés nélkül, laza mozdulatokkal vázolja fel az általa alakított gengszterfeleség egyáltalán nem tipikus alakját. Legemlékezetesebb jelenetében, miután ellejtett egy táncot Travoltával, megivott egy 5 dolláros shake-et és túladagolta magát, hátborzongató újraélesztését követően, már a búcsúnál még elmond egy BORZalmas (haha) szóviccet „randipartnerének” abból a pilot epizódból, amit korábban ő maga forgatott, és amiről mesélt a fickónak.

Bizonyos teóriák szerint egyébként

és mivel ebben az univerzumban minden kapcsolatban áll mindennel, egyesek arra jutottak, hogy a sorozat, amit Mia részletezett a különböző fegyvereket használó női bérgyilkoscsapatról, a Kill Billt takarja. A ketchupos poén magyar fordítása (ami a szójáték miatt nyilvánvalóan nem maradhatott meg ketchupnak) ide kattintva olvasható.

6. David Carradine

Film: Kill Bill 2. (2004)
Szerep: Bill
A legjobb jelenete: az ötpontos szívrepesztő technika

A két részre osztott Kill Bill fináléjának legmegdöbbentőbb mozzanata volt, hogy amikor a Menyasszony végre ismét szemtől szembe került Bill-lel, kiderült: az valójában egy szimpatikus fickó, és nagyon szépen neveli közös gyereküket. Nemcsak a Kill Bill 2., de a teljes Kill Bill csúcsjelenete, mikor egy, az asztalnál ülve végrehajtott pengeváltás után a főhősnő elvégzi egykori szerelmén a mesterétől, Pai Mei-től tanult végzetes mozdulatsort, ami Bill halálát jelenti. David Carradine pedig csodálatosan jeleníti meg, amit mind tudunk: hogy annak ellenére, hogy ezt senki sem akarta igazán (legkevésbé a gyilkosa), elkerülhetetlen volt, és ha már így alakult, megpróbál minél nagyobb méltósággal távozni. Nem lehet könnyek nélkül kibírni, amikor megkérdezi, hogy néz ki, de még az is szívszorító, ahogy utoljára tesz egy pár lépést a gyepen – és az utolsót már nem tudja befejezni.

5. Pam Grier

Film: Jackie Brown (1997)
Szerep: Jackie Brown
A legjobb jelenete: „csak a szokásos dolgok”

Azt ugyan nagyon jól tette az Akadémia, hogy annak idején Oscarra jelölte Robert Forstert, a Jackie Brown mélabús óvadékügynökét, de azt sosem fogjuk megbocsátani a tagoknak, hogy mellőzték a kiváló Pam Griert, és sajnos a köztudatba sem épült be eléggé, hogy ebben az amúgy is alulértékelt neonoirban milyen precízen és érzékenyen játszik a színésznő. Az általa alakított Cabo Air-stewardessnek (aki ebben a minőségében egy gengszterfőnöknek csempész ezt-azt) az a legjobb jelenete, amikor a zsaruk lekapcsolják, ő pedig eközben próbál nagyon lazának tűnni, pedig belülről majd szétfeszíti az ideg, hiszen pontosan tudja, mit fognak találni, ha belenéznek a táskájába. A „csak a szokásos dolgok, amik egy stewardess táskájában” válasz persze nem győzi meg a nyomozókat, és megfizethetetlen az az egyszerre fölényes és beletörődő kifejezés, ami a sorsára váró nő arcán van, ahogy várja, hogy a holmijai közt turkáló férfi rátaláljon a borítékba rakott rengeteg készpénzre.

4. Mélanie Laurent

Film: Becstelen brigantyk (2009)
Szerep: Shosanna Dreyfus / Emmanuelle Mimieux
A legjobb jelenete: bosszúra készülve

Habár Tarantinót többen nőgyűlölőnek tartják, azt meg kell hagyni, hogy ez nem akadályozza meg abban, hogy csodálatra méltó női hősöket írjon. Ezek egyike mindenképpen a Becstelen brigantyk Shosannája, akit a francia Mélanie Laurent lenyűgöző dinamizmussal hozott ebben az alternatív történelmi filmben. Legerősebb jelenetében, amikor David Bowie Cat People című számával aláfestve készül a nácikkal telített mozi lángba borítására, meg sem kell szólalnia, hiszen egész megkínzottsága, egész terhes múltja az arcára van írva. Egyszerűen felejthetetlen, ahogy abban a vörös ruhában kimért elszántsággal, mintegy harci díszként pakolja az arcára a festéket. Nem csoda, hogy a Becstelen brigantyk után a színésznő nemzetközi sztárrá vált.

3. Leonardo DiCaprio

Film: Volt egyszer egy… Hollywood (2019)
Szerep: Rick Dalton
A legjobb jelenete: „Rick Fucking Dalton”

Leonardo DiCaprióról nagyon régóta tudjuk, milyen tehetséges, de ahogy öregszik, egyre jobb lesz. Habár az Oscart A visszatérőért kapta, színészi teljesítménye csúcsát Tarantino keze alatt nyújtotta, a levitézlett tévés westernsztár szerepében, akiben azért még ott lobog a tűz, ahogy azt a film egyik legjobb részében be is bizonyítja. A filmbeli fiktív széria egyik jelenetének felvételekor Dalton a játékával

nemcsak partnereit és kollégáit nyűgözi le, de saját magát is,

hiszen korábban teljesen szét volt esve, és az előző esti italozgatása miatt még a szövegét sem tudta felidézni (lásd ezt a korábbi jelenetet, amikor a lakókocsijában őrjöngve szidja saját magát). Abban, hogy a jól sikerült felvétel végén a férfi a „Rick Fucking Dalton” szavakkal nyugtázza elégedetten saját teljesítményét, nemcsak a saját korábbi ígéretére adott válasz van benne (a lakókocsis őrjöngés végén arra biztatja magát, hogy menjen, és mutassa meg mindenkinek, hogy ő a „kib*szott Rick Dalton”), hanem annak a karakternek az egész sorsa, akit egyszer már leírtak, de most rájön, hogy talán mégis vezet út nemcsak lefelé, de felfelé is.

2. Christoph Waltz

Film: Becstelen brigantyk (2009)
Szerep: Hans Landa
A legjobb jelenete: a rétes

A II. világháború történetét újraíró alkotás többek közt amiatt az osztrák színész, Christoph Waltz miatt olyan ellenállhatatlan, akit Tarantino fedezett fel a világnak, és aki a nyitó jelenetben elmondott monológjától kezdve egészen a legvégéig egyszerűen hipnotikusan játszik. Waltz kiválóan jeleníti meg azt a hátborzongató férfit, aki úgy hozza rá a frászt bárkire, hogy közben végig udvarias, sőt nyájas marad. Minderre a legjobb példa talán az a jelenet, amikor meghívja egy rétesre a lista negyedik helyezettjeként már említett Mélanie Laurent karakterét, és kedves beszélgetésük közben úgy játszik vele, mint macska az egérrel. A képsor végén pedig az, hogy a férfi olyan barbár módon elnyomja a cigarettáját abban a rétesben, amit addig akkora élvezettel evett, mindennél jobban kifejezi ezt a figurára jellemző kettősséget.

1. Samuel L. Jackson

Film: Ponyvaregény (1994)
Szerep: Jules Winnfield
A legjobb jelenete: Ezékiel 25:17

A Tarantino egyik kedvenc színésze által közvetlenül kivégzés előtt elmondott monológot már olyan sokszor idézték, elemezték és dicsérték, hogy nehéz róla mit írni. A jelenet és benne Jackson ugyanolyan eszement módon kiszámíthatatlan, mint az egész alkotás (amit egyébként a Variety egy másik listájában a legjobb Tarantino-filmnek választottak), és a színész varázslatos módon még ezt az igen hangzatos, de valójában tartalmatlan bibliai idézetet is meg tudja tölteni tartalommal. Ahogy az se piskóta, ahogy előtte mániákusan üvöltözik az áldozatával, és úgy viselkedik, mint egy eszelős („Akkor most elmondod nekem, hogy Marsellus Wallace hogy néz ki” [… ] Azt kérdeztem, úgy néz-e ki, mint egy p*csa”), de aztán kiderül, hogy az őrült beszédben mégiscsak van rendszer („Akkor mért baszogatod, mint egy picsát?!”). S habár Samuel L. Jackson már a Ponyvaregény előtt is foglalkoztatott színésznek számított, azóta egyszerűen legenda lett.

(via Variety)