Tim Burton

Tim Burton első nagyjátékfilmje az 1985-ös a Pee-Wee nagy kalandja volt, amit sorra követtek a sikerfilmek: Beetlejuice, Batman, Ollókezű Edward, Karácsonyi lidércnyomás, Támad a Mars!, Az Álmosvölgy legendája, A majmok bolygója, Nagy Hal, Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony, Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya, Alice Csodaországban. Legutóbb az elképesztően sikeres Wednesday kapcsán emlegették a nevét, hiszen a sorozatnak nem csak executive producere volt, de az epizódok zömét ő is rendezte. A filmes mesterséget azonban nem iskolában tanulta ki – legalábbis ami a rendezést illeti.

Burton karakteranimációt tanult a Kaliforniai Képzőművészeti Főiskolán,

ami meg is látszik messziről is felismerhető, sajátosan furcsa karakterein és filmjei sokszor elképesztő díszletein és különleges képi világán. Tanulmányai során a rendező animációs rövidfilmeket készített, amelyek felkeltették a Walt Disney Productions animátorainak figyelmét, az áttörést pedig az olyan nagyszerű munkákkal érte el, mint például a Frankenweenie – aminek 28 évvel később elkészítette az egész estés verzióját is, Frankenweenie - Ebcsont beforr (2012) címmel.

Greta Gerwig

Greta Gerwig ugyan színésznőként kezdte (legjobb alakítását a partnere, Noah Baumbach által rendezett Frances Ha című független filmben nyújtotta), de nem tartott sokáig. Igaz, vállal még szerepeket – legutóbb a Fehér zajban (2022) láthattuk, felismerhetetlen frizurával -, de ma már elsősorban rendezőként ismerjük. 2015-ben debütált első önálló munkájával, a Lady Bird című vígjáték-drámával, amelyet szintén ő írt - forgatókönyveket korábban is jegyzett, például a Frances Ha társírója volt -, és ezt követte a Kisasszonyok (2019). A következő nagy projekt Gerwig számára természetesen a hamarosan érkező, Margot Robbie főszereplésével készülő Barbie lesz. Bár Gerwig főiskolai tanulmányai alatt színészkedett és színdarabokat írt, valójában

angol és filozófia szakos végzettsége van,

filmes tudását csakis a kis költségvetésű, független filmekben való szereplésből építette fel, így lett napjaink egyik legígéretesebb rendezője.

Lilly Wachowski és Lana Wachowski

Aligha kell részletesen elmagyaráznunk, miért számít filmtörténeti mérföldkőnek a Keanu Reeves főszereplésével készült Mátrix (1999) – pedig készítői, a Wachowski fivérek, akik azóta már nővérek, sosem jártak filmes iskolába, sőt, semmiféle felsőfokú képzettséggel nem rendelkeznek.

Első rendezésük, a Fülledtség (1996), aminek forgatókönyvírói és executive producerei is voltak, már éreztette, hogy sokra hivatott a testvérpár, és bár vannak mellényúlásaik – ilyen volt a teljesen bizarr Jupiter felemelkedése (2015) -, a mai napig a filmipar meghatározó karakterei, akik jelenleg főleg sorozatokon dolgoznak.

Paul Thomas Anderson

Paul Thomas Anderson nagyságát elég egy példával összefoglalni. Csinált egy remek filmet -Kótyagos szerelem (2002) -, amelynek Adam Sandler a főszereplője, aki kivételesen remekül játszott és semmit sem bohóckodott. PTA a pikáns témát, a pornóipart körüljáró Boogie Nights (1997) révén lett ismert, majd a komorabb húrokat pengető Magnólia (1999) végképp a legnagyobbak közé emelte. Mesterműve azonban kétségkívül a Vérző olaj (2007), egy kegyetlen, de ellenállhatatlan eposz a kapzsiságról, amihez persze kellett Daniel Day-Lewis zsenialitása – ők ketten aztán együtt dolgoztak Day-Lewis utolsó filmjén is, a jóval visszafogottabb, kifinomultabb Fantomszálon (2017) is. Próbálkozott már könnyedebb hangnemmel is a Beépített hibával (2014), de igazából a Licorice Pizza (2021) lett az, amelyben teljesen önfeledten alkotott, ami végre az életörömről is szól – pedig nem is járt filmiskolába! Pontosabban

kereken két napig járt a neves New York University filmszakára,

majd állítólag azért távozott, mert a professzora azt mondta, aki olyan filmeket akar rendezni, mint a Terminátor 2, az lehetőleg távozzon. Ő pedig távozott, de ez egy annyira frappáns sztori, hogy nem is biztos, hogy így történt.

Wes Anderson

Wes Anderson akkor sem maradna észrevétlen, ha próbálná. A pasztell színek, az aprólékosan kidolgozott „designer” részletek és a tökéletes szimmetria csak néhány a rendező védjegyei közül, akárcsak a csodabogár, rendszerint született zseni karakterek. Minden filmjének forgatókönyvírója is egyben, stílusa pedig annyira aprólékosan kidolgozott, hogy nehéz elhinni, hogy a Tenenbaum, a háziátok (2001) és A Grand Budapest Hotel (2014) alkotója nem a legjobbaktól tanulta a szakmát. Pedig nem,

Anderson filozófia szakon végzett,

és egy, Owen Wilson főszereplésével készített rövidfilmnek köszönhette a lehetőséget, hogy átnyergelhessen az élet értelmén való töprengésről a filmkészítésre. Ő és Wilson 1989-ben ismerkedtek meg a Texasi Egyetem másodéves évfolyamán egy drámaíró kurzuson, amit csak hobbiból vett fel, és innentől már arról álmodoztak, hogy közösen készítenek filmeket. Anderson új munkája, a szokás szerint elképesztően sok sztárral készült Asteroid City júniusban érkezik.

James Cameron

Azt gondolnánk, hogy az ember, aki a Titanicot és az Avatart készítette, a legjobb iskolákban tanulta ki a filmes szakmát – de ez távolról sem igaz. Cameron, aki jelenleg a filmtörténet valaha készült hat legjövedelmezőbb, 2 milliárd dollárnál több bevételt termelő filmjéből az első kettőt készítette, és akit a világ egyik legbefolyásosabb embereként tartanak számon, sosem járt filmiskolába, sőt! A rendező egy interjúban elmondta, hogy kifejezetten a filmes iskolák ellen van, és csakis azokból a filmekből tanult, amelyeket élvezett.

A kanadai rendező eredetileg fizikát, majd irodalmat tanult, de egyikből sem diplomázott, inkább kamionsofőr lett, miközben önerőből kitanulta a makettek és egyéb speciális effektek készítését, ami aztán a belépőjét jelentette a film világába.  

Quentin Tarantino

Ezzel nem hiszem, hogy sokakat fogunk meglepni, de a volt videótékás, aki nem az egyetemen vagy a filmiskolában tanulta ki a filmezést, hanem úgy, hogy

megnézett egymillió filmet, és magába szívott mindent, amit látott.

Úgy újította meg a film világát, hogy minden műfajból kölcsönzött, amit csak szeret: a Kutyaszorítóban (1992) a hongkongi krimik világából merít jó nagyot, a Ponyvaregény (1994) az olcsó tucatregények világát éleszti fel, a Jackie Brown (1997) a vérbő blaxploitation műfaját adta nekünk vissza, a Kill Bill (2003) a japán bosszúfilmek világába vezeti be a nézőt, a Grindhouse (2007) a Zs-mozik hangulatát hozza vissza, a Becstelen Brigantyk (2009) az olcsó, ún. euró háborús filmeket elevenítette fel, a Django elszabadul (2012) és az Aljas nyolcas (2015) a spagettiwesternnel nosztalgiázott. Csakhogy ez sokkal több mint nosztalgia és műfajidézés, mert QT a saját látásmódjával és eszköztárával éleszti fel mindezt, amiben nincs semmi retró: amit ő csinál, az vadonatúj és abszolút a sajátja.

Christopher Nolan

Christopher Nolan napjaink egyik legjobb és legeredetibb történetmesélője, nem véletlen, hogy eddig három Oscar-jelöléséből kettőt forgatókönyvírásért kapott: a Mementóról (2000) és az Eredetről (2010) van szó. Nolan azonban nem csak a történetmeséléshez ért, hanem a mítoszépítéshez és a látványvilághoz is, a Sötét Lovag trilógiája azóta is etalon a szuperhősfilmek világában, ráadásul bebizonyította vele, hogy az ún. blockbusterek világában is otthon érzi magát. De jöhet neki sci-fi, mint a Csillagok között (2014) vagy háborús eposz, mint a Dunkirk(2017) Nolan nem tud hibázni. A rendező legelső filmjétől kezdve az idő megszállottja, nemcsak technikai értelemben, de a dramaturgiát illetően is. Debütáló rendezésében, A csapdában (1998) négy különböző idősíkot követhetünk – ezt a filmet a barátaival rakta össze,

ő nem csak rendező, de forgatókönyvíró, operatőr, producer és vágó is volt.

Merthogy sosem járt filmsuliba, könyvtárba és moziba viszont rengeteget. Itt pedig mindent kitanult, amire szüksége lehetett, a többit pedig már menet közben sajátította el.