Ha egy film megbukik a mozipénztáraknál és/vagy a kritikusok is leszedik róla a keresztvizet, akkor érthető, ha magukba szállnak az alkotók. Meglepően sok rendező viszont a sikeres filmjeit is megbánja, vagy legalábbis utólag már máshogy készítené el. Íme néhány híres példa.

A cápa - Steven Spielberg

Sokan Spielberg 1975-ös klasszikusát, A cápát okolják azért, hogy az észak-amerikai cápapopuláció a becslések szerint 50 százalékkal csökkent. Egyes szakértők szerint a film ösztönözte a cápavadászatot, és Spielberg egy 2022-es interjúban elismerte, hogy ez lehet a helyzet. Bevallotta, hogy a mai napig sajnálja, és hibásnak érzi magát. A Shark Trust nevű szervezet vezetője szerint azonban Spielbergnek nem kell ennyire szigorúnak lennie magával szemben. Szerinte a film befolyását túlértékelik, és az igazi bűnös a túlhalászás.

Éjféli expressz - Oliver Stone

Stone Oscar-díjat kapott ennek az 1979-es klasszikusnak a megírásáért, de ma már bánja a túldramatizálást. A film Billy Hayes igaz történetét meséli el, akit Törökországban zárnak be drogcsempészet miatt. A bemutatót követő évtizedekben Törökország azzal vádolta a filmet, hogy az országgal szembeni rasszista attitűdöket erősíti. A nézők azt hihették, hogy Törökország egy olyan ország, amelynek a középkori igazságszolgáltatási rendszere nem ismeri az emberi jogokat. 2004-ben Stone nem tagadta ezt, amikor találkozott a török kulturális és idegenforgalmi miniszterrel, és elismerte, hogy túldramatizálta a forgatókönyvet.

Terminátor - James Cameron

A Titanic-hoz és az Avatarhoz hasonló kasszasikerekről ismert James Cameront a nézők valószínűleg nem tartják túlzottan erőszakos rendezőnek, ő mégis így látja magát, különösen olyan korábbi filmjei miatt, mint a Terminátor vagy a True Lies. Ezek a filmek azért zavarják, mert túl sok bennük a fegyveres erőszak, és Cameron abban sem biztos, hogy ma is készítene-e ilyen, szerinte fegyvereket fetisizáló filmeket. Emiatt vágott ki 10 perc felesleges erőszakos akciót az Avatar: A víz útjából is.

A diktátor - Charlie Chaplin

A Diktátor Chaplin legsikeresebb és talán legnagyobb hatású filmje volt, amelyben Adenoid Hynkelt, Hitler paródiáját alakítja, és nem is próbálja leplezni, hogy ki van a célkeresztjében. A történelem egyik leggonoszabb emberének kifigurázásában nem sok kivetnivaló van, de Chaplin megbánta a film elkészítését, miután kiderültek a koncentrációs táborok borzalmai: önéletrajzában azt írta, hogy ha hamarabb tudott volna róla, nem gúnyolta volna ki a nácik "gyilkos őrületét".

Gonosz halott - Sam Raimi

Sam Raimi megbánhatta volna akár azt is, hogy a 2007-es Pókember 3-ban táncra perdítette Peter Parkert, de neki a legendás horrorfilmjével, a Gonosz halottal van baja. Az egyik hírhedt jelenetnek a rendező szerint a vágószoba padlóján kellett volna landolnia: annak, amelyikben egy démonok által megszállt faág megerőszakol egy nőt.

Utólag Raimi indokolatlannak és sértőnek találta a jelenetet. Egy interjúban azt mondta, hogy soha nem volt célja, hogy felháborítsa a nézőket, csak az, hogy szórakoztassa, izgalomba hozza és megijessze őket. Ennek ellenére a 2013-as, Raimi által producerként jegyzett remake is tartalmazott egy hasonló jelenetet.

A Keresztapa 2. és 3. - Francis Ford Coppola

Coppola A Keresztapa második részéért kapott rendezői Oscart, ennek ellenére utólag úgy nyilatkozott, hogy nem kellett volna elkészítenie a folytatásokat. A rendező úgy véli, hogy ez vezetett ahhoz a rengeteg remake-hez és folytatáshoz, amit a stúdiók manapság kiadnak, megfojtva ezzel az eredetiséget és a kísérletezést. Sajnálja a jó stúdiók elvesztését, amelyeket ő úgy definiál, hogy azok, amelyek hagyják a rendezőknek, hogy a sikerfilmjük után készíthessenek egy másik, kísérletezőbb filmet is. Aggódik, hogy a mai stúdiókat irányító üzletemberek, látva A keresztapához hasonló trilógiák sikerét, csak olyan filmeket akarnak gyártani, amelyek biztosan pénzt hoznak.

Mechanikus narancs - Stanley Kubrick

A brit filmtörténelem leghatékonyabb cenzúráját a film rendezője saját maga hajtotta végre, három évvel a bemutató után, 1974-ben ugyanis Stanley Kubrick úgy döntött, semmilyen körülmények között nem engedi, hogy a filmjét bemutassák. Kubrick azonban nem azért cenzúrázta a híresen erőszakos filmet, mert szerinte az erőszakra ösztönözte a nézőket, hanem mert mások így gondolták, és nem tudta elviselni, hogy az ő filmjét okolják a bűncselekményekért. Kubrick tisztában volt vele, hogy nem a művészet okozza az erőszakot, hanem összetett társadalmi és gazdasági tényezők.

Via: Listverse